A Vidorvasárnap igazi meglepetése a Trio Rosenberg nevű családi vállalkozás műsora volt. Amit két akusztikus gitárból és bőgőből ki lehet hozni, ők kihozták. A felállásból adódóan teljesen más zenét hallottunk, mint a korábbi koncerteken. Az olykor csendes, olykor temperamentumos muzsikálás méltán aratott elismerést a nagyszámú nézőseregnél.

Minden fesztiválon vannak jó, kevésbé jó, és nagyon jó produkciók. Nem volt ez másként az idei Vidor Fesztiválon sem.
A Pravo együttes műsorát a jó kategóriába sorolom. Olyan fesztiválra való előadás volt ennek megfelelő közönségsikerrel.
Ma a Pravo koncertjének képeit mutatom meg.

A Vidor Fesztivál második napja, a szombat meglehetősen furcsára sikeredett. Az első koncerten történtekről már tegnap írtam.
A török klarinétművész, Selim Sesler koncertjét érdeklődéssel vártam. Bár keresgéltem olvasgattam kicsit felkészülésként, azért abban biztos voltam, nem ez a koncert viszi el a pálmát idén.
Valóban így is lett, bár nem mondhatom, hogy unalmas lett volna a koncert. Vagy a megérzésemnek, vagy annak, hogy mégsem ez a stílus a kedvencem köszönhetem, hogy meg sem próbáltam megnézni a Made in Hungária című filmet. Így megúsztam egy hatalmas esőt.
Nagyjából ezek az események köthetők a Vidorszombathoz, és ezek a képek Selim Sesler-hez:

Miközben pár perc múlva elindul a Gyümölcsfesztivál felvonulása, én folytatom a visszatekintést.
A Vidor Fesztivál második napja nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztem. Alapvetően igyekszem úgy fényképezni, hogy ne legyek láb alatt. Ez persze bizonyos helyzetekben lehetetlen, de lehet rá törekedni 🙂
Cserébe általában annyi elvárásom van, hogy hagyjanak békén, hagyjanak nyugodtan fotózni.
Ezért is szeretek általában korláton kívül (korlátok nélkül 😉 ) tevékenykedni. Ez kevéssé kényelmes, de nagyon ritkán van gondom vele, mint ahogy a Vidor egész idején is egyszer volt.
Az Oláh Gipsy Allstars koncertje idején. Bár a zene jó volt, a színpadon a szórakoztatás volt a fontos és bizonyára készülhettek volna még képek, most ezzel a pár darabbal kell beérned.

Ahogy leírtam a címet, beugrott egy – énekileg mindenképpen fejlődésre váró – nyíregyházi zenekar, akiket konkrétan úgy hívnak, hogy Váratlan Fordulat. ()-ben említem meg (a klipp a Jurij születésnapján készült, és jó lenne már egy Jurij koncert).
Az igazi váratlan fordulat pedig most jön.
Egyrészt újra és újra megszakad a Vidor Fesztivál fellépőinek sorrendje, másrészt nem nagyszínpados (bár szerintem oda való) koncert beszámolója következik.
Úgy gondoltam, a Magyar Dal Napján ez a természetes.
A jókora OFF bevezető után ON.
Bizonyára nem mondok újat vele, hogy a Mustárház idei tehetségkutatóját torony magasan, és teljesen megérdemelten a VAN zenekar nyerte. Azóta szerencsém volt pár koncertjüket megnézni, és a véleményem nem változott. Rendkívül sokrétű, színvonalas zenét készítenek, és profi módon adják elő.
Nyíregyházán legközelebb szeptember 22-én kedden, 16 órától a Critical Mass színpadán láthatod (és talán én is…) őket.
A Vidor Fesztiválon a Városalapítók szobránál láthattuk, hallgathattuk műsorukat.
Ennek a koncertnek a fotóalbumát osztom meg most.

Ahogy a címből kitalálhattad, ismét a Vidor Fesztivál lesz a téma.
Következnek a fotóalbumok. Így visszatekintve egy nagy gyakorlat, nagy tanulás, és összeszokás volt fényképezés szempontjából a fesztivál.
Egyébként pedig rendkívüli koncerthét. Ha voltak is olyan koncertek, amelyek nekem nem, vagy csak kevésbé tetszettek, a több ezer néző, látogató is azt bizonyítja, remek dolog a Vidor 😀 Nehéz egy fesztivál indító produkciójának lenni. Fel kell pörgetni a berozsdásodott közönséget, akik azért mindig emlékeznek, hogy a múlt évi jobb volt 😉
Bognár Szilvia és zenekara erre a nehéz feladatra vállalkozott új lemezének bemutatójával.
Lássuk ezt képekben!

A Vidor Fesztivál ma ér véget igazán a díjkiosztó gálával, a nagyközönségtől azonban tegnap búcsúzott.
Izgalmas nap lehetett a szervezőknek is, hiszen én nézőként is számtalanszor kémleltem az eget napközben. Aztán az időjárás megkegyelmezett a nap fellépőinek.

Koradélután érkeztem a térre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy megnézzem a VAN zenekar mindkét rövid koncertjét.
Többször beszéltem már felsőfokon zenéjükről, most sem tehetek másként.
És hogy ne csak az én szavam álljon itt, a nézőtéren elhangzott a például a Solaris neve, de hogy ne csak a szavak álljanak igazam mellett megemlítem a Hölgykoszorú tagjait, akik az első koncert kezdetekor még (elég illetlen módon) hangosan trécseltek, a koncert végén azonban lelkesen tapsoltak.
(Apropó nézőtér! Melyik szervezőzseni rakta vajon a virágdézsát a zenekar és a nézők közé?)
A VAN zenekar koncertjéről fotóalbum is lesz majd, zenéjüket pedig meghallgathatod honlapjukon.

Be kell valljam, hogy az este első nagyszínpados koncertjét, a Di Naye Kapelye fellépését gyakorlatilag átsöröztük. Így erről semmilyen beszámolóval nem szolgálok, de egy jelenléti képem van róluk 😉

Ha emlékszel, a “meglátjuk” kategóriába soroltam tegnap a Canteca de Macao csoportot.
Nos, ők ihlették a post címét. Egészen egyszerűen eszméletlenek voltak.
Zenéjük stílusát nem tudnám igazán besorolni, mert annyira változatos volt, hogy követni nem lehetett.
Beszélnem kell még a zene eladásáról, a színpadi munkáról.
Túl azon, hogy meghaltak a színpadon, annyira mindent beleadva szórakoztattak, például tűzzsonglőr is emelte a produkció fényét.
Kicsit nehezen szánom rá magam, hogy bárkit is kiemeljek a csapatból, hiszem annyira egyként jelentek meg, mégis meg kell említsem az énekesnőt, Ana Saboya-t, aki egyik frontemberként vitte a produkciót, illetve a fuvola varázslóját, Danilo Montoya-t akinek hangszere mindig akkor szólalt meg, mikor már azt hittem, nem lehet fokozni.
Ha azt mondom, remek zárókoncert volt, keveset mondtam.

Ma már nincs napi ajánlat, helyette kis jövőkép.
Kis pihenőt tartok most Vidor ügyben. Egyrészt fel kell dolgoznom a számtalan fotót, amit készítettem, másrészt az elmúlt napok képözöne kicsit meglassította a blog működését, hagyom kifutni a dupla-, triplaképes bejegyzéseket.
Környezetemre is fordítok kis figyelmet (ez gyakorlatilag porszívózást jelent 😀 ), illetve van pár fontos téma, amiről szót szeretnék ejteni.
Tehát azért továbbra is várlak minden nap 😉

…mondta Csík János a ráadás után. A ráadás után, amely más zenekaroknál egy komplett koncerttel felér…
Tegnap időben érkeztem, jóval kezdés előtt. Ülőhelyről nem is álmodtam, de nem is terveztem ilyet egész héten. Jobban szeretek úgy fényképezni, hogy mászkálok közben.
Szóval megérkeztem, és megálltam a nagyjából egyetlen olyan helyen, ahonnan látni lehet a színpadot. Ha ez mond valamit, a Bessenyei Könyvesbolt ajtajával egy vonalban.
Nyomban rám zárt vagy tíz ember, a koncert végén mozdultam el innen.
Érezheted már, ennyi embert a téren még nem láttam.
A koncert pedig fenomenális volt. Imádom Csík János átkötő szövegeit. Már az, ahogy mesél is elvarázsolja a nézőt. A koncert pedig a megszokott színvonalú, változatos zenéjű volt, igazi koncertes improvizációkkal, valamint Lovasi András vendégszereplésével. Volt tehát Kispál, Quimby, és Tankcsapda zene is.
Fotóként egy olyat választottam, amelyen Csík János mellett a nyíregyházi származású Makó Péter látható. Remek fúvós hangszeres futamokat köszönhettünk neki ezen az estén is.

A Csík zenekar után gondolkodtam, hogy most kellene hazamenni ezzel a koncertélménnyel, de érdekelt a meglepő felállású Bollywood Brass Band.
Az első percekben nagyon furcsa volt, kicsit összevisszának tűnt a zenéjük, és tulajdonképpen számomra végig egy nagy bohóckodás maradt, ami egyébként valószínűleg a céljuk is volt. Végülis nem bántam meg, hogy maradtam.

A mai programhoz mindjárt egy hír.
A szombati esőmosta filmvetítést ma a két fő koncert után megismétlik remélhetőleg eső nélkül. 😉

A ma délután számomra fontos programja a debreceni VAN zenekar fellépése a Városalapítók szobránál négytől és fél hattól. Remélem, nem szól közbe az időjárás. Kíváncsi vagyok, hogy állnak az új zenéikkel.

A koncertek szempontjából ez már a zárónap.
Ismét elrepült a Vidor, lassan csomagol a törpe 🙂
Előtte azonban egy fergeteges estének illene következni.
A mai első csapat klezmer zenét játszik egyedi előadásmódban. Írja a nagykönyv.
Ők a Di Naye Kapelye.

A záró nap záró koncertje ismét egy “meglátjuk” kategória.
Spanyolországból érkeztek, és flamenco-t játszanak.
Kíváncsian várom, milyen fináléra lesz képes a Canteca de Macao .

Ez tegnap mindkét koncertre elmondható volt.
A Tükrös zenekar parádés műsort adott.
“célkitűzésük a hangszeres magyar népzene minél hitelesebb tolmácsolása” – olvasható lapjukon. E céljukat úgy valósították meg, hogy egy percre sem engedték el a közönséget.

Juan Carlos Cáceres koncertje előtt kicsit rosszul helyezkedtem, erről majd a fotóalbum megjelenésekor beszélek. Bár ugyanennek a helyezkedésnek az eredménye a reggeli kép is…


Az üres székek fokozatosan teltek meg a színpadon, végül minden hangszernek meglett a gazdája, és kivételes koncertet láttunk, hallottunk.


Ami igazán kihívás volt számomra, a sötét háttér előtt a fekete ruhás művészek, és jórészt fekete zeneszerszámok. Illetve nekem tetszett, de az optikám fókuszmotorja ment vagy 10 kilométert az este 🙂

Ma az egyik koncertre úgy készülök, hogy nagyjából tudom, mit kapok majd. Mármint a színpadról 🙂
A pár hete a Múzeumfaluban fergeteges koncertet adó Csík Zenekar és Lovasi András lesz a mai nap első nagyszínpadosa.
A legjobb alkalom, hogy megosszam veled annak a koncertnek a fotóalbumát.
Ez a mai meglepetésem 😉


Ha a hangulat olyan lesz, mint a Múzeumfaluban volt, kíváncsi leszek, hogyan sikerül lecserélni a színpadon a Csík zenekart a Bollywood Brass Band-re?
Ismét egy “meglátjuk” 😉

Szeptember első napja kellemes meglepetéseket hozott a Vidor színpadára.
Estefelé ráérősen indultam el gondolván a Sebő együttes műsora nem biztos, hogy nagyon le tud kötni. Persze ha nem siet az ember, akkor jön a busz 🙂
Talán az első dalról csúsztam le. Éppen “felkomf” volt. Illetve olyan meseszerű, szórakoztató rávezetés a következő műre. Majd az azt követőnél ugyanígy.
És ebből egy szórakoztató, mindenkit lekötő, remek műsor jött össze.
A végén már értettem a tanítványok szinte folyamatos mosolyát.
Sebő Ferencnél bizonyára jó tanítványnak lenni.


Ha esetleg lenne otthon elhangolódott tekerőlantod, pár nap múlva, a koncert fotóalbumában komoly vizuális segítséget kapsz majd a hangoláshoz. Most csak egy kiragadott kép 😉

A hétfői Afrika berobbanás után várakozva tekintettem a tegnapi második koncertre.
Oumou Sangaré néhány videóját is megnéztem (le is cseréltem az itt megjelentet egy másikra), és azon gondolkodtam, vajon milyen hangszerek lesznek a kíséretben. Mert abban nem hittem, hogy a különleges hangú énekesnő úgy magában ott tudja tartani a közönséget.


szerk. (most nézem, hogy milyen reflektorfénybe kerültem 🙂 ) Aztán jött a második Afrika berobbanás, és leesett az állam. Szépen érkeztek a zenészek, igazán semmi különleges, de a ritmus feszes.
Aztán megérkezett két táncos, akikről kiderült, hogy vokalisták is egyben.
No, erről is lesz majd sorozat a fotóalbumban 🙂


Mindent összevetve ez egy igen jó koncertnap volt.

És akkor most jöhet a nyafogás, vajon milyen lesz a mai nap?
Végre rá kéne szánnom magam egy korábbi kezdésre, és meghallgatni a MeLounge-t, valamint kis szitár muzsikát a Nakshatra duótól.
Este pedig kezdésnek akiket ugyancsak a debreceni Borkarneválon hagytam ki a Tükrös Zenekar.
Remélem, velük nem úgy járok, mint a Nadara-val. Bár lehet, hogy csak nekem nem tetszett…
A második fellépő este egy másik visszatérő 2007-ből: Juan Carlos Cáceres. Ő azon a kedden lépett fel, amikor én nem követtem a Vidort a Kossuth térről a Kodály iskolába. Ezt is pótolhatom idén.
Annak is örülök, hogy a művész nem öregszik. A Vidor honlapja szerint 2007-ben, és idén is 74 éves. Megpróbálom ezt a titkot is ellesni 😀

Gondoltam, megleplek pár tegnapi képpel.
Ki tudja, mikor lesznek albumok? 😉

Kicsit nehezen állt össze a mai írás, de erről majd később.
A tegnap első nagyszínpadosa a Nadara volt. Már nem bánom, hogy Debrecenben nem néztem meg őket.
A mostani fesztiválom meglehetősen sok a cigányzene. Éppen ezért valamit nagyon jól kell csinálniuk az előadóknak, hogy ne legyen unalmas, mint ahogy tette azt az első este olasz fellépője.
Nos, a Nadara-ról ez nem mondható el. Bár igazán sokféle stílussal megpróbálkoztak, nem hinném, hogy sokan emlékeznek majd rájuk.

Nagy felüdülést jelentett az afrikai zene megjelenése a színpadon, és mindjárt egy felejthetetlen produkcióval.
A kora (mármint a hangszer 🙂 ) hangzása nem új a Vidor közönségének, hiszen talán 2007-ben Toumani Diabaté zenekara adott felejthetetlen koncertet, melyben jelentős szerepet kapott ez a különleges hangszer.
Amiért nehezen készült el az írás, annak oka, hogy Ba Cissoko nem a négytagú zenekarával érkezett. Illetve igen, de volt egy ötödik tag is.
Nos, az ő nyomára próbáltam rábukkanni, de eddig eredménytelenül.
Amiért ez fontos volt számomra, ő volt az, aki a mesternél is látványosabban, virtuózabban kezelte a korát. Talán mire az album összeáll, sikerül valamire jutnom.
Most ide két fotót teszek fel. Egyik maga Ba Cissoko, a másik pedig a pillanatnyilag ismeretlen virtuóz.

Mielőtt rátérnék a mai műsorra, belinkelem Ba Cissoko lapját, ahol bele is hallgathatsz albumaiba.

Ma a magyar produkciót Sebő Ferenc és tanítványai előadásában láthatjuk.
Az este második részében pedig egészen biztosan nehezen tudok majd fényképezni 😉
A tegnapi koncertnek bizonyára híre ment, és a mai fellépőt a helyi média is szépen beharangozta.
Az este fő szereplője ismét egy énekesnő Maliból. Oumou Sangaré

Miközben a nézőtéren komoly harc folyt a sünökkel és zsiráfokkal, a színpadot birtokba vette a Pravo együttes. A fesztivál műsorát végignézve idén a balkáni és a cigány zene lesz az uralkodó. Legalábbis a mennyiséget tekintve.
A Pravo az előbbi csoportba tartozik. Kellemes volt a műsoruk, és neves vendégeket is felvonultattak, mégsem tudok a műsorukból kiemelkedő részt felidézni. Pedig jó zene volt.

A holland családi vállalkozás viszont fergeteges műsort adott. Tudom, kicsit sokszor használom ezt a szót, de ezt szeretem a Vidorban, hogy mindig újabb és újabb kedvencek érkeznek.
Azt írtam tegnap, jót tesz nekik a szakszofon. Nos, szakszofonnak nyoma sem volt, mégis olyan frenetikus sikert arattak a két akusztikus gitár, bőgő felállással, hogy nem hittem a fülemnek.
Ez az a zene, amit nehéz fényképezni, viszont nagyon jó hallgatni. Így a koncert jó részében én is inkább ez utóbbit tettem.

A mai délutánból ígéretesnek látszik a Miro & Half Midnight Band. Miroszlávot annak idején a Koncertek a szökőkútnál rendezvényen hallottam. Kár, hogy ez sincs már. Érdemesebb lenne inkább ilyen rendezvényekkel fellendíteni a Sóstó forgalmát a tó beépítése helyett…

Szóval Vidor. Délután még a Langaléta Garabonciások fellépését ajánlom még, este pedig a második fellépővel kilépünk Európából 🙂
De előbb még…
A román Nadara zenekart meghallgathattam volna Debrecenben a Borkarneválon pár napja, de akkor kimaradt. Most újra itt a lehetőség 🙂 , bár kicsit lassan már sok lesz a roma és balkáni zenéből…

Mondhatni épp időben érkezünk Afrikába Ba Cissoko segítségével.
Érdekes és látványos koncertnek ígérkezik.

Ma talán a mozira – Papírkutyák – is ott kellene maradni, utána meg fényképezni tűzzsonglőröket…