Juan Carlos Cáceres

Meglehetősen érdekesre sikerült szeptember másodikán a második koncert fotózása a Vidor Fesztiválon.
Megnézve a színpad berendezését úgy gondoltam, az eddigitől eltérően a másik sarkánál helyezkedem el. Később kiderült, ez meggondolatlanság volt. Figyelmen kívül hagytam ugyanis, hogy alacsonyabb vagyok a színpad és a zongora magasságának összegénél, valamint azt is, hogy a zongorát általában ülve inzultálják.
Nagy szerencsém volt azonban a “harmonikás lánnyal”. Sarokba szorított 🙂 helyzetemben szinte csak ő lehetett a látóteremben, hiszen mikor más irányba mozdultam, nyomban felpattant mögöttem egy néni a padról, és szememre vetette, hogy mindig a legjobb pillanatokban állok fel fotózni. Titkon örültem neki, hogy így látja, de nem akartam fölöslegesen zavarni a szórakozását, így más látószöget kerestem.
A fantasztikus színpadi produkció méltán tartott számot hatalmas érdeklődésre, így a fotóalbumom képei is mozaikszerűen, egy-egy nézőpontból több kép, majd séta, kis bujkálás, újabb nézőpont, újabb mozaik.
De nem mesélem, inkább nézd meg.