Makett

Mióta egyszer úgy fél füllel hallottam, mindig eszembe jut, és jót vigyorgok rajta, ha valamilyen beállított, vagy annak látszó helyzetet látok.
Ja, amiről beszélek, Hadházi László, és még valakinek a jelenete. Valamilyen “celebes” párbeszéd.
Valahogy így: (nyávogósan)
– A te barátod mivel foglalkozííík?
– Makett.
– Makett???
– Ja, neeeem, modell. Ezeket mindig összekevereeeeem.

(szerk.: Vida és Hadházi.)
Múlt pénteken az Állatparkban jutott eszembe, mikor a majmokat fotóztam.
Itt jobboldalt ez a – szerintem – kölyök olyanokat pózolt, hogy nagy részéről a röhögés miatt maradtam le.