Biztonság

Tegnap reggelig azt hittem, jó az, ha a vasúti biztonsági szolgálat emberei utaznak a vonaton.
Már nem hiszem azt.
Lehet – remélem -, csak egy kivétellel találkoztam az IC-n…
A történet igen egyszerű.
Utastársunk a Hegyalja Fesztiválon töltötte az éjszakát. Igencsak mélyen aludt, és az is valószínű, hogy nem volt igazán józan.
A későbbi események fényében az is szinte biztos, hogy a két biztonsági ember nem véletlenül helyezkedett a közelébe.
Mondom, úgy aludt, mint a bunda. Senkinek semmi baja nem volt vele a kalauzt kivéve.
Megrázta, amire persze nem igazán ébredt fel. Ekkor intett a biztonsági embernek, aki kapásból egy rúgással próbálkozott.
Erre már mozgolódni kezdett az utas, de nem nagyon tudta, mi történik vele.
Ekkor jött a pofozgatás. Erőből, mint a rúgás, és láthatóan élvezettel.
Szegény srác azt sem tudta, hol van, próbálta megkeresni a jegyet a kalauz és a biztonságiak gúnyos röhögése közepette.
Természetesen volt jegye.
És természetesen senki nem mondta, köszönöm.
A srácnak egy hangos szava, egy fenyegető mozdulata nem volt.
Előző nap szórakozott egy nagyot, de ő nem keltett félelmet az utasokban a vasúti alkalmazottakkal ellentétben.Csak azt nem értem, hol voltak ezek az erős emberek mondjuk a múlt héten, mikor a jegy nélkül az IC-n utazó kissé zajos, kissé balhés, kissé koszos, kissé büdös családot minden büntetés nélkül csak leszállították Debrecenben, ahová egyébként is tartottak…