Mókus őrs

Utazási szótárunkban a vonaton csoportosan, kísérővel utazó gyerekeket takarja a kifejezés.
A tegnapi Mókus őrs vagy 10-12 gyerekből és egy kísérőből állt. Már a vonaton voltak, mikor felszálltunk. Úgy helyezkedtek el, hogy lehetőleg egy csoportot alkossanak. A félig üres IC vagonban ezt sikerült olyan ügyesen megoldaniuk, hogy csak két olyan helyet foglaltak el, ahová másnak szólt a helyjegye. Az ő két helyjegyük valamilyen mávos baki folytán három széksorral arrébb szólt.
Ez okozta a galibát. A két hely egyikére idős néni érkezett (a másikra senki). A kísérő kedvesen próbálta intézni a dolgot. Csak Debrecenig utaznak, jó lenne, ha együtt tudná tartani a gyerekeket. Megmutatta a csereként felajánlott helyet úgy 2 méterre a néniétől. Gondoltam, itt a történet vége. Normáliséknál legalábbis.
De neki oda szól a jegye, nem megy sehová. Mit képzelnek, ő megfizetett ezért! (130 forintos helyjegyet, mert egyébként ingyen utazik…)
A kísérő már feladni látszott, elnézést kért, rendkívül kulturáltan viselkedett, kedvesen, nyugodtan beszélt ahhoz, akit a fél vonat már régen kilógatott volna a vagonból.
Ekkor érkezett a kalauz.
Pillanatok alatt átlátta a helyzetet, (ahogy a banyán kívül bárki a vonaton) és határozottan megkérdezte: Ugye el tetszik cserélni a helyet, úgyis csak Debrecenig utazik mindenki?
A választ nem hallottam, de a banya sértődötten levágta magát az üres székbe, és olyan mártír arccal ült Debrecenig, hogy a körülötte ülők majdnem elkezdtek gyűjteni neki.
Nem tudom, mennyi sérelem érhette életében, de erről biztosan nem a Mókus őrs tagjai tehettek.
Nekik viszont mostmár valós képük lehet a Jancsi és Juliska mese gonosz banyájáról.