Más alkalom

Ott hagytam abba, hogy friss reggeli zenéimből a Pardon albumát ajánlottam.
Pár szót szóltam ugyan a Kormorán albumairól is, de a részletek mára maradtak.
Nem igazán illik koncert albumot stúdió felvétellel összehasonlítani, de én alkotom a saját szabályaimat, így most mégis ez következik.
A Gödöllői koncert album igazán varázsos hangulatot idéz.
Olyan érzést kelt, mintha magam is ott lennék a nézőtéren.
Vagy ha mégsem, nagyon-nagyon szeretnék ott lenni.
Természetesen a koncerten el kell hangozzanak az igazi nagy slágerek, a nagyon ismert, szeretett dalok, főleg ha ez a koncert a 25. éves jubileumi.
Van egy összefoglaló videó nagyjából erről a koncertről az együttes honlapján.
Sajnos – gondolom a tömörítés miatt – borzalmas minőségű, szóval nem ez fogja eladni a lemezeiket.
Mégis azt mondom, nézd meg, mert még így is érezhető az a hangulat, amiről itt hosszú sorok óta beszélek.
Aztán gyorsan linkelek egy… meg mégegy klippet, mert kell még egy szó…:-)
Ezek után elég nehéz az új albumról szólni.
Ami első pillanattól nyilvánvaló, hogy nem adják alább a minőséget.
Nem csak a hangzás, hangszerelés, megszólalás a szokásos profi munka, hanem a szövegek is mélyek, figyelemre méltók.
Igaz, szerintem ezen az albumon kicsit túlsúlyba került az aktuálpolitika, de igen nehéz ezt manapság elkerülni, sőt, a Kormorán zenéje mindig is egyfajta elkötelezettséget tükrözött.
Akkor mégis mi a bajom a mostani album hangulatával?
Az, hogy hiányzik a pihentetés.
Hiányoznak a lassú, átvezető dalok, melyek mindig hagytak kis időt a gondolkodásra, kicsit levezették a korábbi dalok lendületét.
Most nincs ilyen.
Ha nagyon sarkosan fogalmaznék, azt mondanám, sajnos ezzel az albummal beálltak egy divatos, megélhetési zene sorba.
Ez így persze túlzás, de ez akkor sem méltó a Kormoránhoz.
Nekik erre az olcsó népszerűségre nincs szükségük.
Ok már bizonyítottak az elmúlt harminc egynéhány évben.
Mindenesetre a hét harmadik napján lekerült a memóriakártyáról a Farkasok éneke.
Hogy mi került a helyére?
Ez egy másik mese 😉