Pardon

Ezen a héten a Kormorán zenéjére esett a választásom, hogy utamon kísérjen.
Egy koncert albumuk, a Gödöllői koncert, valamint az új Farkasok éneke című.
Előbbi szerintem az egyik legjobb albumuk, utóbbi pedig az újdonság okán szegődött mellém.
Ellenpontként egy régi tartozásom magam felé, Tunyó Pardon nevű formációjának albuma. Kezdjük ez utóbbival.
Nincs olyan hangulatom, amikor nem hallgatnám szívesen Tunyogi Péter énekét.
Ez az album pedig azért különleges, mert saját számokon kívül híres külföldi – így írom – slágereket is hallhatunk a nemrég az égi zenekarba távozott pótolhatatlan énekes előadásában.
Írtam a minap, vannak fenntartásaim a feldolgozásokkal.
Tehetséges, különleges adottságokkal rendelkező embernek kell ahhoz lenni, hogy ne legyen nevetség, gúnyolódás tárgya az így született mű.
Nos, Tunyó megfelelt – sajnos már csak így múlt időben – ezen elvárásoknak.
Így aztán egyedi hangvételben hallhatunk olyan zenéket, mint a Deep Purple örökbecsű slágere a Fireball és a Black Night, valamint a felejthetetlen Szelíd motorosok filmzenéjét, a Born To Be Wild-ot.
Ja, és ne felejtsem ki a lábdobogtató Radar Love című dalt sem.
Szóval igazi csemegéket – köztük saját zenéket is – hallhatsz a Pardon zenekar lemezén.Itt most megszakítom az ajánlást.
Mivel elég hosszúra sikeredett a bejegyzés, a Kormorán értékelése más alkalomra marad.