Örökké együtt

Hajnali buszmegálló.
Egyedül fagyoskodom.
Ismerős (hajnalokról) útitárs érkezik.
Esernyővel.
A padra teszi.
Komfortos buszmegálló.
Van pad.
Busz érkezik.
Elindulunk felé.
– Az esernyője… – szólok az útitársnak.
Felveszi.
Felszállunk.
Az esernyőjét a korlátra akasztja.
Ő nem a végállomásig utazik.
Jelez.
Elindul az ajtóhoz.
– Az esernyője… – szólok utána.
Leakasztja.
Leszáll. Lehet, napok óta el akarja hagyni.
Ma sem sikerült 🙂