Feljegyzés

Levelet kaptam.
Egy a keleti végeken több papíralapú, és internetes médiát működtető társaság próbált meggyőzni, hogy nem élhetek kiadványai nélkül.
Én erről mást gondolok.
Egy ideje már az internetes kiadványukról is…
Ezért ma felhívtam őket.
Köszönés, bemutatkozás… legalábbis részemről.
– Kaptam egy levelet önöktől.
– Igen, alul kell kitölteni, és visszaküldeni. Ilyen egyszerű. – kapom a tájékoztatást, hülyének nézést csípőből.
– Tudom, olvastam, de én nem megrendelni akarok. – mondom türelmesen.
– Akkor egyszerűen dobja ki. – kapom ismét.
– Nem vagyok hülye – mondom. Már nem vagyok türelmes. – Azt szeretném tudni, hogyan kaptam a levelet?
– Ja, akkor kapcsolom az illetékest.
Ekkor eszmélek, hogy a kioktatásra valószínűleg a telefonközpontos van kiképezve.
Kapcsol.
Ismét bemutatkozom. Ismét csak én.
– Szeretném megkérdezni, honnan vették az adataimat?
– Pillanat…. 2005-ben küldtünk önnek egy bemutatószámot.
– Emlékszem. Valami más bejegyzés? – próbálok célozni arra, hogy akkor emlékeim szerint az első napon kértem, töröljenek az adatbázisukból.
– Igen, első nap visszamondta az ingyenes számot.
– Más?
– Más nincs.
– Én úgy emlékszem, akkor kértem, töröljék az adataimat.
– Erről nincs semmi.
– Akkor most ismét kérem.
– Ahogy gondolja. Töröljük.
Megköszönöm, elbúcsúzunk.
És most feljegyzem ide, hogy legközelebb biztos legyek, kértem a törlést.
Tanúim vannak 🙂