Vasárnapi történés

A változatosság kedvéért ma az ADSL halt meg.
Persze én vagyok a hülye, hogy még mindig a T-nél vagyok, bár a UPC az alternatíva, így szinte mindegy.
Szóval meghalt.
Klasszikus közelítés, mielőtt az ügyfeles hülyének nézne: modem ki, router ki, várakozás, majd vissza.
Tárcsázgat az árva, de semmi.
Nosza, telefonáljunk.
Előttem a délután.
Elsőre mindjárt meghal az ügyfélszolgálat is, miután begépelem az ügyfél azonosítómat.
Pedig végre sikerült megszerezni a jót.
Nem adom fel könnyen.
Újrahívás.
Ekkor már semmit sem kér, egyből ügyintézőhöz futok.
Illetve elvileg ügyintézőhöz.
Gyanús.
Nagy lehet a baj.
Semmi kérdés, hogy melyik szolgáltatás, semmi ügyfélkód kérés, persze a reklámot végignyomja.
Ja, az automata nem hal meg.
Tudod. Nem működik semmi, de gyere hozzánk ügyfélnek.
Aztán szépen kihangosítom az unalmas dalt, meg a dumát, hogy hívásom fontos számukra, meg hogy a várakozási idő több, mint 4 perc.
Ez így megy vagy 25 percig.
Az több, mint 4.
Aztán jön a kezelő, és rendkívül profi módon (komolyan!) közli, a teljes rendszerük áll.
A műszakis kollégákat sem érik el, de reméli, ma meglesz a hiba.
Erős a kísértés, de kihagyom a magas labdát, miszerint a hiba már megvan.
És nem említem, hogy létezik egy mobil üzletáguk is, ha esetleg a kollégákat szeretnék elérni.
Békében elválunk.
Bepötyögöm a postot, mert a gépem még működik (kopp kopp kopp), és átszervezem a délutánt.
Jó lesz ez az írás hétfőre 😉