Pár perc múlva elkezdődik az a hónap, amikor a legtöbb dátumjavítás születik.
Rengeteg áthúzott, lefestett 09, és fölé, mellé írt 10.
Aztán lassan
megszokjuk majd.
Legyen olyan az elkövetkező éved, amilyet
szeretnél!
Évzárásként ismét egy kép Sóstóról.
Szerk.:A következő év, és a következő képeskönyv.

A koraesti hangulatot egy belvárosi képpel idézem meg.

Persze azért nem hagylak magadra ma sem. Néhány nyíregyházi képpel búcsúzom az évtől.
Elsőként Sóstó.

Idén utoljára megyek dolgozni.
Sajnálj légyszi 🙂

Tegnap bevásároltam tárhelyből, így biztosítva látszik a képeskönyvem számára a reklámmentes, stabil elhelyezés. Maximális tiszteletem a DotRoll-é. Persze erről már írtam a domain-em kapcsán, de csak ismételni tudom: segítőkészek, gyorsak, pontosak.
12 órakor jelentkeztem be, 12:24-kor megkaptam az értesítő mail-t, hogy használhatom a tárhelyet. Közben kérdezgettem, megrendeltem, elutaltam.
Lesz még egy érdekes köröm, mikor átállítom a jelenlegi helyről az újra a domain-t, de úgy érzem, kinn vagyok a vízből 😀

A hétvégi sóstói fotósétán nem hagytam ki a Sóstói kilátót sem.
Ez a kép is onnan készült.

Túl sok szabadidőm lehetett az elmúlt napokban, ha eljutottam egy olyan újságcikkig, amiről most írok.

“A modellből lett énekesnő…szeretné olyan szintre fejleszteni az énektudását, hogy bármikor tudjon élőben énekelni.” – így az írás mondanivalója.
Azt hiszem, joggal gondolom úgy, hogy a modellből akkor LESZ énekesnő, ha tud majd élőben énekelni. A nagy baj az szerintem, hogy van, aki ezt nem így gondolja. Szerencsétlen liba azon kesereg, hogy bántják azért, mert énekel, pedig ő nagyon szereti a zenét, nem tud nélküle élni.
Elgondolkodom, vajon hogyan is képzeli el az életet ez az ember? Megnézve ugyanis a fotóját azon már nem csodálkozom, hogy a modellkedés helyett mást próbál választani. Elképzelem, hogy a modellkedés úgy jött, hogy egy reggel azzal a “gondolattal” ébredt, hogy “de szeretem a szépet!” – és gondosan elkerülve az útjába akadó tükröket elment modellkedni. Aztán biztosan, bántották miatta, pedig ő szereti a szépet is. Váltott.
Szándékosan nem írtam eddig és nem írok ezután sem nevet, mert sajnos nem egyedi az eset. Várhatóan egyszer majd eszébe jut az is, hogy szeretne műsort vezetni (ha eddig nem tette), később pedig valamennyiünk szerencséjére remélhetőleg talál magának egy gazdag pasit.
Nekem mindenesetre óvakodnom kellene az ilyen “írások” olvasásától 🙂

Nem mondanám, hogy az utóbbi napokban a képeim percre pontosan követnék az időjárást. Persze azt se mondanám, hogy gondolkodás nélkül követném a meteorológiai figyelmeztetéseket.
Így történt, hogy tegnap is inkább a saját szememnek hittem, és a verőfényes napsütésben Sóstón fényképeztem.
Narancs riasztás ide, vagy oda 😉

Azt hiszem, már mindenki túl van azon, hogy a fa köré gyűlve nézegeti a színesebbnél színesebb csomagokat, vajon melyik rejti az ő ajándékát?
Az én ajándékaim között szerepel egy DVD, amely a Piramis együttes 1992-es BS koncertjeiből áll össze. Van egy dal, amelyet ilyentájt unalomig játszanak. Ez kétféle előadásban is látható a DVD-n.
Én is ezt a dalt hoztam most el, de egy harmadik, különleges felvételen.
Békés Karácsonyt!

Hétfő reggel a vasútállomás előtt kicsit megdöbbentem, mikor megláttam a tíz centis havat a kisvonat pályáján. Aztán hamar eszembe jutott, meghalt a kisvonat.
A sínt meg addig nem lopják el, míg van rajta valami.
Legalább hó…

A váróba érve aztán egy másik meglepetés fogadott. Egy fotókiállítás.
Tamás Pál készített fotósorozatot Szárnyvonal címmel.
Tetszik az a látásmód, ahogyan Tamás Pál mutatja meg a dolgokat. Erről valamikor egyszer már írtam, akkor Nyíregyháza hivatalos honlapján voltak láthatók a munkái.
A mostani kiállítás minden képe fekete-fehér. Életképek, már ha a kisvasút végnapjait lehet életképként ábrázolni. Remek portrék, emberábrázolások.
A kedvencem egy családi kép, ahol egy három tagú családot foglal keretbe a vonatablak rozsdásan, koszosan. Igazi állapotjelentés.
A kiállítást január 24-ig nézheted meg a nyíregyházi vasútállomáson.

Korábbi utazásom egy képével búcsúzom én is a kisvonattól.

Kezembe került Horváth Attila életmű CD-je. Úgy nagyjából ismerem a munkásságát, nagyjából tudtam, kiknek írt dalokat, most mégis meglepett, milyen sokrétű ez a társaság. Meg a dalok, stílusok is.
Négy darab CD a kiadvány, 66 dalból áll (gondolom, nem véletlenül ), és úgy 20 körüli előadó hallható, nem emelnék ki senkit.
Lassan a kétharmadánál járok, és persze volt dal, amit léptettem. Erre értettem a sokrétűt.
Tunyó halálakor nézegettem mélyrehatóbban Attila lapját.
Igényesen, gondosan elkészített oldal. Különösen tetszik a “menürendszere”, ami nem a szokásos, (nyilván ezért tetszik), hanem minden pont egy fontos gondolat, egy dalcím, ilyesmi.
Nagyjából el is jutottam addig, amit el szerettem volna mondani. Nem nagy gondolatok, de ezt érdemesnek tartottam megosztani.
És ha már megosztás… Képnek a népszerű videomegosztóról egy dal, amelynél meglepődtem, hogy Horváth Attila szerzemény.

…és talán lesz majd egy Krúdy Karácsony, mikor ezt a fát díszítik fel anélkül, hogy kivágnák. Persze ez nem jövőre lesz.

Ha a képről nem derülne ki, a padok a Sóstói tó partján állnak. Remélem, sokáig nézhetjük még róla a szigetet.

Vége az idei szabadságomnak. Most megpróbálok keríteni egy vonatot, ami elvisz Debrecenbe.
Ott elszorgoskodok napközben, aztán remélem, este is szerencsém lesz egy vonathoz.
Itt pedig téli képeket vetítek az elmúlt napok terméséből.

Természetesen a Krúdy Karácsony a téma.
Délelőtt kinéztem Sóstóra. Igaz, a hóesésben alig lehetett látni.
Ez adta az ötletet a Krúdy Karácsony szervezőinek, hogy kicsit átszervezzék a rendezvényt.
A színpad beköltözik a nagyterembe, fedett helyen lehet tehát élvezni a hátralévő műsort. A műsor pedig délután háromtól a Talán Teátrum előadásával indul újra. (Szerk.: a TT lapja szerkesztés alatt van, ezért linkelek inkább egy vasárnapi receptet )
Ha korábban érkeznél, továbbra is finom forró teával, és lapcsánkával várnak. Ma ezt kóstoltam meg, és ajánlom is.
Mindjárt teszek fel délelőtti képet is, csak melegítem a felszerelést kicsit.

Illetve szombat délután.
Ezekben a napokban azt hiszem, a fél négy is majdnem estének számít. Nagyjából ekkor sikerült kiérnem a kíméletlen időjárással fogadó Sóstóra. Sajnos tegnap sem voltunk túl sokan, bár estefelé azért már gyülekeztek az emberek.
A majdnem világosban mentem egy kört a tó körül, de a séta felétől már elcuccoltam a fényképezőgépemet, mert hallhatóan erőlködött az objektív motorja, és az ujjhegyeim is lefagytak rendesen. Szereztem egy olyan kesztyűt, amelyben lehet fényképezni, csakhát szükségem van még az ujjaimra is
Visszaérve a színpadhoz kisebb családi találkozó részese voltam, majd táncműsor kezdődött.

Ez annyira jól sikerült, hogy a műsor
közepétől már a nézők is ritmusra vacogtak. Tényleg remek, sokféle táncot felvonultató fellépés volt.
Nem állhatom meg, hogy ne emlékezzek meg a konferálásról, bocs az ünneprontásért. Azt hiszem, meg kellett volna tartani az előző napról a Rendes Sanyit, ő otthon van ebben a műfajban. Akkor biztosan nem csúszunk le a mikulásos-csupasz nős viccmesélésig…

Nekem úgy rémlik, lett volna még program tegnap estére, de egyszercsak bezárt a színpad. Még megmelegedtem kicsit a tűznél, mert tegnapra lett az is, szerencsére. Igen népszerű volt
Hazaindulás előtt vásároltam egy kürtős kalácsot. Ezt tudom ajánlani mára is, nagyon finom volt.
Ma délelőtt még kinézek terveim szerint, aztán egyszer majd jön a többi kép is

Ismét megvalósulni látszik az egyik olyan rendezvény, amit biztosan nem csak én hiányoltam megszűnésekor. No, ez nem volt túl szép indító mondat, de még a fele KV-mnál tartok
Szóval idén ismét van Krúdy Karácsony Sóstón.

Hogy miért örülök ennek ennyire? Mert a hely adottságai miatt egy olyan hangulatot képes hordozni, amelyet a belvárosban lehetetlen megvalósítani.
Igaz, itt is vannak árusítóhelyek, szépek, fából, de valahogy itt mégsem érzem azt a görcsös eladni akarást, mint a Kossuth téren fagyoskodó kereskedőknél. Ráadásul az idei Kossuth téri vásár nekem eléggé zsibvásárosnak tűnik. De erről majd máskor, most örüljünk a sóstói rendezvénynek!

Nagy várakozással indultam idén is Sóstóra. Kicsit meglepődtem, mikor kiértem. A faházak jó része zárva volt, és a téren sem voltak sokan. Aztán körülnézve vakuvillanásokat láttam a Krúdy Hotel (ígyhívják most vajon?) Vigadó nagytermének ablakából, és rájöttem, előbb a protokoll, aztán a hangulat
Elindultam tehát hangulatképezni. Közben a színpadon lement a protokollrész szinte politikamentesen, és következett a műsor.

A gyerekek igazán színvonalas előadással melegítették fel az összefagyott nézőket.
Hogy őszinte legyek, én több nézőre számítottam a nagy hideg ellenére is. Talán megint a hírverést okolnám. Illetve a hiányát. Amíg minden évben volt Krúdy Karácsony, valahogy benne volt az előkészületekben, hogy ide is megyünk. Most például hiányolom a színpad műsorának megjelenését bárhol is. (Ezt persze a Kossuth téri színpad mellől is hiányolom…)
Ma koradélután ismét megyek Sóstóra. (délelőtt van kis kevésbé ünnepi elfoglaltságom) Remélem, mára fellobbannak azok a tüzek, melyeket tegnap is hiányoltam, legyen az tábortűz, ahol a füstölődés mellett meg is lehet melegedni kicsit, vagy a gyertyák, mécsesek fénye, amelyek a karácsonyi hangulatot hozzák el a – remélhetőleg – szép számú megjelentek számára.

Addig pedig ezzel a pár képpel igyekszem kedvet csinálni a mai és holnapi sóstói látogatáshoz.
Természetesen a többi fotó is megjelenik majd egy album formájában, ahogy szokott, de ehhez kellenek a
mai képek is majd

A képeskönyvem által mutatottakkal ellentétben a mai napom meglehetősen eseménytelen volt.
Eddig.
A szabadság előnye, hogy néha azért azt csinálhatom, amit akarok.
Ma pl. fél 10-ig sikerült aludnom. Medvésen
Terveztem napfényes fotózást, de mire magamhoz tértem, továbbállt a nap. Így aztán elhelyeztem az madáretetőt az erkélyen, megbeszéltem egy holnapi melót, aztán éppen készültem világgá menni, mikor véletlenül a Film+-ra kapcsoltam. Itt egy olyan film ment, amit nem szoktam otthagyni
Lost in Translation
Most viszont indulok Sóstóra.
Tudod, Krúdy Karácsony.