Feltörték

Első olvasatra az utóbbi napok legnormálisabb szövege jelent meg a VDSZSZ honlapján.
Különösen a következő mondatrész állt közel a Gaskóval szembeni elvárásomhoz:
“Szeretnénk elnézést kérni azért, mert tahóságunkkal annyi kellemetlenséget okoztunk az utasoknak…”
Persze nyilvánvaló, hogy ez csak hack lehet.
Ha a szakszervezetnek szerencséje van, nem sztrájkol a honlapjuk gondozója.


Kis korzó karácsony

Az nagyjából már látszik hogyan képzeli Gaskó a karácsonyt.
Legyen az övé(k) olyan örökre…

Jó pár napja szórta tele plakátjaival a várost egy másik “remek” társaság.
Vannak velük kapcsolatos előítéleteim.
Nem igazán tudom elnézni nekik, amit a belvárossal tettek.
Tulajdonképpen talán pont ezért nem is lepődtem meg plakátjukon.


Hosszú estékre

Belefutottam egy műsorba, amelyről kiderült, jó ideje él már.
Illetve már újraélesztették.
Jelenleg az m1-en fut a Beugró, és szerencsére a műsorok megnézhetők a lapjukon is.
Sőt a kimaradt jeleneteknek is a nyomára akadtam.
Ha nincs kedved a linkeken bolyongani, íme egy nem régi adás:


Napsütés

Ahogy kinézek az ablakon, nem sok esélyt látok rá, hogy máshol is láthatsz napsütést.
A mostani albumnak két aktualitása is van.
Egyrészt ideje volt már láthatóvá tenni.
Másrészt a héten láthattunk néhány tervet a Sóstó “újjáépítéséről”.
Sajnos amit láthattam, elég kevés ahhoz, hogy véleményt lehessen alkotni róla.
(Néhányat megnézhetsz Nyíregyháza hivatalos lapján.)
Így hát inkább azt írnám le, mit nem szeretnék.

Nem szeretném, ha Sóstót is leköveznék.
Nem szeretnék olyan betonozást, mint például a Jósavárosban.
(Ott, a betontengerben, és a rombolni vágyás megfékezésére jó, Sóstón maradjon sok természetes anyag, és sok fa, park, sétány.)
Nem szeretném, ha odalenne a Sóstó és a sziget romantikája.
Nem szeretnék buborékszállót, és semmilyen betont, követ a szigetre.
Nem szeretném, ha többet lezárnának Sóstóból.
(Az eddigi lezárást – helikopter leszálópálya – sem helyeslem, de ahogy mondani szoktuk, annak már mindegy.)

Miközben linkelgettem, megtaláltam egyik írásomban az eddigieket röviden összefoglalva:
“Sosem volt gond, mit fényképezzek a városban, mindig akadt valami szép.
Sosem volt gond egy kedvcsináló albumot összeállítani.
Mindig büszke voltam rá, hogy egy olyan városban élek, amit emelt fővel mutathatok meg bárkinek…
Kérem, ne vegyék el Sóstót is, ne vegyék el ezt a büszkeséget!
Legyen elég a belváros… “
Nem tudom, mi valósul meg majd az én 🙂 és mások terveiből.
Remélem, nem teszik tönkre azt a képet, amit most mutatok.

Tehát Sóstó egy napfényes novemberi délelőttön. klikk


“a munkabeszüntetés a karácsonyi időszakra is kiterjedhet – jelentette be Gaskó István pénteken”

Lassan azért elkezdhetné szedni a gyógyszerét ez a beteg ember…


Új ígéret

A mai képet szándékosan hagytam kicsit későbbre.
Így tovább szerepelt legújabb bejegyzésként a tegnapi.
Mert megérdemlik 😉
És mielőtt átadnám a felületet Debrecen fényeinek (a nyíregyházi fotózást pillanatnyilag elmossa az eső), holnapra napsütést ígérek. 😉


Rakok be majd jó zenét, úgy szép

Azért jó kettőt ígérni, mert akkor lehet, hogy bejön az egyik 🙂
Nyíregyháza esti fényei most elmaradnak, de a Jurij debreceni koncertjének fotóalbuma mindjárt következik.
Kicsit nehezen terveztük meg, mikorra érkezzünk.
Más kezdési időpont szerepelt ugyanis a plakáton, és Lovarda lapján.
Így hát belőttük a két kapunyitás közötti időt, és időben érkeztünk.
Mivel a díler sem b..szott át 🙂 , így hamar bejutottunk.
Volt idő a bárpultnál melegedni kicsit, dumálni kollégákkal, összerakni a fotóscuccot.
Szóval kényelmesen készültünk a koncertre.
És a nép csak gyűlt, gyűlt.
A koncert kezdetekor már komoly nehézséget jelentett jó fotóshelyeket találni.
Még úgy is, hogy énekelgetve bóklásztam 😀
Persze az igazi jó zenét a srácok csinálták.
Talán az eddigi legjobb Jurij koncertem volt.
Egy idő után abba is hagytam a fotózást, és békésen énekelgettem a terem sarkában.
Bocs azoktól, akik a közelemben voltak.

Most pedig jöjjenek a fotók. klikk


Suhanás

Nem, ez nem vasutas bejegyzés, ez az élet normális oldala.
Ahogy normális emberek készülnek a karácsonyra.
Ezek még Debrecen ünnepi fényei.
Talán ma este sikerül magammal hozni Nyíregyháza fényeiből is.
Talán holnap jön a Jurij koncertalbuma.


Magyar Valóság

Olvasom, hogy Kiskuti Dániel lett az abszurd kategória aranyérmese a hannoveri nemzetközi terepasztal-versenyen.
Tehát van, aki tud magyar vasút kapcsán is pozitívumot felmutatni.
Igaz, nem kis munkájába került a fiatalembernek.
Idézek egy részletet:
“A vonatszerelvények esetében egyszerű volt a dolgom, mert ezeket elég volt néhányszor a betonfalhoz vágni, majd egy hónapra betettem az akváriumba a rozsda miatt, helyenként barnás festékkel kezeltem a karosszériát, és végül filctollal felrajzoltam a graffitiket a vonat oldalára.”

Érdemes a teljes írást, és egyebeket is elolvasni a Hírmaxon.


Ingyenélők

“A kollégák négy kivételével mind a jobbik oldalt támogatják, ők mind megkóstolhatták Szilvia kolléganőnk remekül sikerült gulyását, bár mi felajánlottuk a nem sztrájkolóknak az ingyen ebéd lehetőségét, de ők valamiért nem éltek ezzel a lehetőséggel. Talán mert lenne egy kicsi önkritikájuk? Talán! Amúgy a hangulat igen jó, a kitartásunk végtelen.”

Fenti beszámoló néhány vasutas mai munkaidejéről szól, a VDSZSZ honlapjáról származik.
Nyilván jobb a hangulatuk gulyásozás közben, mintha dolgozniuk kellene…


Ízelítő

Nos, ha már tegnap szóba került a Jurij/Kispál koncert, íme néhány kép, mielőtt az összeset megosztom.


Fényezés

Hogy ne csak vasút legyen…

Idén elsőként Debrecenben sikerült az ünnepi fényeket megörökíteni.
A Jurij/Kispál koncertre várakozás idejét töltöttem ilyen hasznosan.
Lesznek még képek.
Meg a koncertekről is.


.

“A MÁV szóvivője lenyilatkozta, hogy itt semmi nem megy, ezek után az is hülye, aki kimegy a vasútállomásra, érted?” – interpretálja Béla egy várvédő büszkeségével a miskolci történéseket.”
Forrás: VDSZSZ

Van mire büszkének lennie, Béla.
Ezek a hülyék tényleg háborúznak…


Felelősséggel

Találós kérdések.

Vajon hol található ez az idézet?
Állíts össze egy ütőképes szerelvényt:
Válassz mozdonyt, kocsit! Fegyverezd fel!
Ügyelj a váltókra! Vedd fel a bónuszokat! Vedd igénybe a szakszervizt!
Gondoskodj üzemanyagról, hogy biztonságban bejuttasd a gépet a központi pályaudvarra!

És ez?

Elárulom.
Ez a felelős társaság dönt arról, mikor vonatozhatsz.
Igen, ezek a VDSZSZ “igényes” honlapján vannak.
Remek.


Sztrájk?

Érdekes az mostani vasutas sztrájkbejelentés.
Mivel csak Debrecen környékén találnak követőkre, így úgy kommentálják, mintha eleve ez lenne a céljuk.
Hallottam a minap nyilatkozni a helyi ingyenélőt.
Azt mondta, nyugodjanak meg, Debrecen környékén nem járnak majd a vonatok.
Túl azon, hogy a cinikus kijelentéskor többen saját kezűleg szedték volna le a mosolyt az arcáról, látszik, hogy csak az ország eme sötétnek nevezett szegletében képzelik azt a jegykezelők, hogy míg például részegen is járhatnak munkába, ezért nekik több pénz jár.
A “kalauzhölgy” ugyanis rendszeresen esik be alkoholbűzösen a reggeli járat fülkéjébe “nem érdekel a diákigazolvány” kijelentéssel.
De beszélhetnék Nyíregyházán az általunk csak szőke pénztárosnak nevezett hölgyről, akihez rendszeresen utazó már nem megy.
Agybani sötétségéhez, mely miatt az igazi szőkék (ezen itt nem a hajszínt értve) is kiközösítenék, olyan durva arrogancia társul, hogy reggelenként azt nézzük, mikor húzza ki valaki a fülkéjén lévő kis lyukon.
Szóval ezekkel lehet sztrájkolni.
Az egyik úgysem fog fel semmit az alkoholgőz mögül, a másik meg gondolom értetlenül nézi, miért nem áll senki az ablaka előtt.

De találtam egy korábbi – márciusi – írást, amely akkor keletkezett, mikor dolgoztak ezek a jóemberek, csak már néha én is unom, hogy a vasútról írok.
Most azonban mégis megjelenítem…

A debreceni vasútállomásra érve jókora tömeg fogadott.
Három pénztár működött, a váróterem közepéig állt a sor.
A kijelzőn minden irányból közlekedő vonat mellett jókora késések.
Gondoltam, megkérdezem az infót.
Az ajtón azonban jókora tábla fogadott: információ a személypénztárnál.
Ennek megfelelően az ajtó is zárva.
A szomszédos átjárónál azonban három vasutasruhás beszélgetett.
Látásból már a fél pályaudvart ismerem hajléktalanostól, cigányostól, vasutasostól.
Szemtelenül megzavartam hát trécselésüket.
– Biztos, hogy be kell állnom valamelyik sorba, ha informálódni szeretnék?
– Az van kiírva.
– De egy óra, mire rám kerül a sor, és a jegyvásárlók, meg visszaváltók sem nagyon örülnének neki.
– Na jó! Mit szeretne tudni?
– Azt, hogy mikor juthatok haza Nyíregyházára?
– Ki van írva.
– Az van kiírva, hogy 90 percet késik. Az már elmúlt. Kérdezném: elment a vonat, és elfelejtették törölni, vagy 100 percen felüli a késés, és elfelejtették kiírni, vagy itt van a vonat, és azt felejtették el kiírni?
– Nem tudom, azzal kell utazni, ami van.
– Érdekes hozzáállás, de köszönöm.
Ezután elindultam a peronok felé, hátha találok egy vonatot.
A 10. vágányhoz érve megtaláltam ugyanazt a 90 perc késéses kiírást.
Felmentem.
A vonat akkor érkezett be.
Kevesen hibáztak rá hozzám hasonlóan, a hangosbeszélő pedig akkor szólalt meg, mikor a vonat beállt.
Gondolom, előtte befejezték a beszélgetést…
Kemény 2 perce volt az utasoknak, hogy a váróból a 10.-re kiérjenek, és felszálljanak.
Hagytunk ott legyintő embereket…

Nos, így néz ki, ha dolgoznak.
Kíváncsi vagyok, Nyíregyházán a “Békés, Boldog Ünnepeket” táblát lecserélték-e a “SZTRÁJK” feliratúra?


RRRrrrr!!!

Mindjárt kezdődik a RRRrrrr!!! a Film+ csatornán.
Hogy ma én is röhögjek, ne csak a vasutasok…


Sztrájkra készülve

Már fogytán az idő amit a vasutas szakszervezet kreatív vezíre adott az országnak a vasúthasználatra.
A vonatok még járnak, a “kiszolgálás” a szokásos.

A mellettünk lévő vágányra hosszú vonat érkezik.
A hangosbeszélő bemondja, az utolsó hét kocsi leakad.
(Ezen a “leakad”-on mindig jókat vigyorgok. Mintha a vagonok maguktól tudnák, mi a teendő. Egyszer ki kellene próbálni, hátha úgy jobban menne. 🙂 )

Természetesen most is elmarad, hogy a kalauz végigmenne a “leakadó” kocsikban, a hír szájról szájra terjed az utasok közt.
Megérkezik néhány sárga mellényes negyedmilla várományos.
Egy közülük beszól az egyik vagonba, ahonnan egy idős bácsi igyekszik kifelé jókora csomagokkal.
– Igyekezzen, mert itt marad…
Eddig értem, mert megszólal a hangosbeszélő.
A lényeg a mondat többi részében lehet, mert láthatóan megváltozik a bácsi arca, és ő is mond valamit.
– Menjen Moszkvába, öreg! – hallom a kalapácsos milliomosjelöltet.
A bácsi megszégyenülve vonul el csomagjaival és a rajta hangosan röhögő vasutas előtt felcihelődik a vonatra.
A kalapácsos társaitól biztatva tovább hergeli az öreget.
Egy ember azért a vonat szétkapcsolásával is foglalkozik, a többiek könyökölnek a korláton és röhögnek.
A bácsi még kinéz a vonatból olyan embert keresve a vasúttársaságnál, aki megpróbálná megfékezni a megszégyenítő társaságot.
De az információról kiérkező ember – gondolom, ő könyveli a szétkapcsolást – is velük röhög.

Normális helyeken EZEKET úgy rúgnák ki, hogy a kalapács röptében esne ki a kezükből. Nálunk pedig pár órán belül EZEK kezdenek sztrájkolni fizetésemelésért, negyedmillióért…


Emese

Kíváncsi lennék, a cím láttán kinek jut eszébe a tegnap emlegetett Kispál?
Mostanában sokkal inkább az egyik bank reklámfigurája jut eszébe az embereknek.
Igaz, azon reklámok jó részénél nagyjából a Kispál szövegét emlegettük.
Akinek nem ugrik be:
“Emese, most már indul a buszod,
Menj haza szépen,
Látszik, hogy tudod,
Hogy meg vagy bolondulva,
S holnap ne gyere újra,
Ne gyere újra!”

Visszatérve a bank reklámarcára érdemes kicsit utánanézni, mi mást is csinált Emese, azaz Stefanovics Angéla?
Legyen itt példaként egyik kedvencem, Az aranyhal.

Azonban érdemes még pár alakítását megnézni, és mindjárt teljesen más a kép, mint a bugyuta reklámok után.
Köszönjük Emese! 🙂


Koncert hétvége

Lassan újra hétvége, nézzük hát, mi várható.
Debrecennek péntek este lesz némi nyíregyházi kötődése, mégpedig a Lovardában.
A Jurij fellépése vezeti fel a Kispál és a Borz koncertjét.
Kapunyitás: 20 óra, jegyár 1800, illetve a helyszínen 2000 Ft.
Szombat este azonban már Nyíregyházán érdemes tartózkodni.
Vörös István akusztikus koncertjét láthatod például az Inter Cafeban, de lesz más érdekesség is, ezeket itt oldalt találod a Programajánlóban.
Vörös Pisti koncertje 21 órakor kezdődik (be kell zárni a Spar-t 🙂 ), a belépő 1000 Ft.

Lássuk, hogy nézhetnek ki majd ezek a rendezvények archív fotóim alapján?

Ilyen volt a Jurij úgy három éve a Lovardában… klikk

…ilyen a Kispál ugyanekkor… klikk

…és ezek Vörös István januári szólókoncertjének képei… klikk


.