2008.11.25. kedd, 13:00
“Most vége. Döntöttem, istenem.
Engedj magadhoz, vagy engedj elmennem.”
Tunyót ezekben a percekben kísérik utolsó útjára.
Egy beszélgetés részletével búcsúzom tőle.
Legyen neki könnyű a föld…
Az kezdő idézet Horváth Attila dalszövege, a zene ráklikkelve meghallgatható.
Az interjút a Rocktv készítette.
Tunyó ravatalánál ez a zene szólt.
2008.11.10. hétfő, 19:29
Nemrég hazaérve tudtam meg a hírt.
Tunyogi Péter elhunyt.
Nem nagyon tudok mit írni…
Pár napja találkoztunk.
Ennek a koncertjének néhány fotóját teszem ide.
2008.11.03. hétfő, 19:00
Pár napja láttam színpadon, és örültem, hogy a hangja a régi.
Az imént találtam a hírt, hogy Tunyó balesetet szenvedett.
Remélem, sikerül mielőbb felépülnie.
2008.12.30. kedd, 10:37
Hirtelen úgy döntöttem, hogy két részletben írom le az évet.
Ezt gondolom, észrevetted tegnap 😉
Tehát folytassuk júliussal!
Ebben a hónapban van a képeskönyvem szülinapja.
Idén a harmadikat töltötte be.
Aztán mi is volt még?
Cívis Korzó Debrecenben.
Ebben az a remek, hogy hétvégén van, tehát nem kell szabadságon lenni, csak péntek – szombat – vasárnap koncertek sora egy
hónapig.
Kiemelném a Napra koncertet, mert csak 🙂
Ha a júliust a zene hónapjának nevezném, mondhatnám, hogy augusztus a közlekedési hónap. 😀
Nyíregyházán a kerékpárosok uralták a hónap első részét.
Az igazi nagy esemény ebben a hónapban a KGST Party volt.
Idén két napos rendezvényt szerveztek Pócsi Pistiék.
Nem volt semmi!
Az iménti linken végignézheted az eseményeket, de legyen itt egy kiemelt kép a közel hatszázból:
Persze nincs hónap zene nélkül, legalábbis nálam 😉
A hónap végére – még mielőtt a VIDOR elkezdődött volna – ismét a Mustárház vendége voltam.
Jó kis nyárzáró koncertek a FairPlay, Shortbus Circus, és a Jurij előadásában.
A szép kis átvezetés elhozta nekünk a szeptembert.
Nyíregyháza életében – szerintem – szeptember első hete a legjelentősebb, mármint eseményileg 🙂
Itt nyilván pozitív eseményekre gondolok, nem pl. szarkofág üzletház átadásra.
De ezt most felejtsük el.
Tehát VIDOR.
Évi szabadságom egyik fele 😉
Aztán Gyümölcskarnevál, és Fesztivál az állatokért.
Ja, meg homokszobrok.
Október közepén sikerült egy napsütéses hétvégét kifognom, így
született jó néhány hangulatos őszi fotó.
Egy hatalmas koncert is volt ebben a hónapban a Lovardában.
Akkor még nem tudtam, hogy ekkor látom életében utoljára Tunyót. 🙁
A november szomorúan kezdődött.
Jó egy hétig küzdöttek az orvosok Tunyogi Péter életéért.
Sajnos eredménytelenül 🙁
Erre a hónapra esett az igazi, nyaralós szabadságom is.
Nagyon rámfért, és mint akit kicseréltek, úgy tértem vissza.
A beszámolóval azóta is adós vagyok, néhány képet azonban láthattál már.
A december normális esetben a karácsonyra, újévre hangolódás jegyében zajlik.
Amolyan könnyed, kicsit szaladgálós, visszatekintős, de mindenképpen örömteli időszak.
Ezt keserítették meg idén is a gaskólegények.
Ennyi örömük legyen…
Volt azonban egy hétvége, amely igen jó koncerteket ígért.
Azon a pénteken a Lovardában Jurij, és Kispál és a Borz, szombaton pedig Nyíregyházán Vörös István.
A Kispál koncertbeszámolóját ezévre ígértem, így vagy ma, vagy holnap kell, hogy legyen. 😉
A Vörös István koncert kezdetét meg egyszerűen elaludtam 🙁
Karácsony előtt volt mégegy koncert.
A Jurij évről évre megtartja ünnepi akusztikus koncertjét a Mustárházban.
Így volt ez idén is, de most én is ott voltam.
Jövőre is ott akarok lenni. 🙂
Nagyjából ez volt az év nálam.
Holnap még munka, aztán igyekszem haza.
A többit meglátjuk.
2008.12.07. vasárnap, 09:30
Bár nagyjából a kategória megjelölésből követhető a dolog, azért kicsit mesélek az elmúlt napok képeiről, visszamenve egészen november utolsó hetéig.
Mire is jó a hétvége?
Meg hát hozzon valamit a Mikulás, ha mást nem is, legalább magyarázatot 😉
Tunyó temetésének napján tértünk haza a nyaralásunkból.
Elárulom, mert nem tudom, mikor jelenik majd meg a fotóalbum róla, hogy Vác volt egy hetes pihenésünk színhelye.
Ott kevés napsütésben volt részünk, így másnap a napsütést egy Nyíregyházán készült képpel idéztem vissza.
Útra kelésünk előtt pár órát töltöttem belvárosunkban, és szerencsémre remek idő volt.
A következő – szarkofág üzletházas bejegyzés – magáért beszél, nem is érdemel több szót.
Említett belvárosi sétám idején kezdték díszíteni a fenyőt a Kossuth téren, így néhány képem arról is van.
Ez volt a következő nap témája.
Aztán a szabadságom végeztével egy Vácott készült Duna képpel idéztem vissza a nyaralás hangulatát, majd ismét egy nyíregyházi kép volt az illusztráció a következő nap.
Jó néhány galambos képet készítettem, talán felbukkan még majd egy-kettő. 😉
A két hét szabadságom utáni első munkanapon stílusosan csillagokat látsz, akárcsak én.
Neked azonban ezek Nyíregyháza belvárosának dekorációját jelentik.
Az Ellenfény című kép is a belvárosi sétám napján, a Kossuth téren készült, bár ennek itt nem sok jelentősége van.
A következő nap egy beharangozó volt annak okán, hogy bár a rendezvény Budapesten volt, mégis rengeteg nyíregyházi kötődése van.
Az R33 fesztiváljáról van szó.
Egyrészt a stúdió tagjai másrészt a zenekarok egy része is nyíregyházi, vagy valaha ott működő csoport.
Mondjak neveket? A Dust utódjaként emlegetett Mr.PapaGiorgio, a mindig meglepetést nyújtó Óperentzia, vagy a napokban egy koncertre Nyíregyházára visszatérő Big Happy Woman Church.
De ne kalandozzunk el 🙂
Következett a barkácsbolt cégére, majd egy érdekes hangulatú fotó Vácról, a Dóm előtti tér egyik szobráról.
Ennek ellenpontjaként egy nyíregyházi tükörkép következett tegnap.
Most pedig kiderül, hol, és hogyan tükröződik a múlt.
2008.11.15. szombat, 09:00
|
Tunyogi Péter november elsején szenvedett súlyos balesetet. November kilencedikén csatlakozott az égi zenekarhoz. Tunyótól november 25.-én 13 órától vehetsz végső búcsút Újpesten, a Megyeri úti temetőben. |  |
2008.11.12. szerda, 09:27
Van egy dal, amely szinte minden rockkoncerten elhangzik.
Ilyenkor számot vetünk mindazokkal, akik már az égi zenekarban játszanak.
Felsoroltatnak a nevek, és a nézőtéren gyertyák, öngyújtók gyúlnak.
Mindenki énekel.
Az égi zenekar újabb taggal bővült.
Egy olyan énekessel, akinek a hangja senkihez nem fogható.
Már nem látjuk többet a színpadon, csak lemezek, cd-k, kazetták, videók maradnak meg.
És a fájdalom, az űr a lelkünkben.
És a következő koncerten már Tunyó nevét halljuk a színpadról, és nem a hangját.
És énekeljük újra:
“Kereslek néptelen utakon
De csak a semmi vár…
…Zöld csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép.”
2008.11.11. kedd, 19:19
Nem tudtam ma mit írni.
Nehéz elhinni még mindig, hogy Tunyó nincs már közöttünk.
Rengetegszer volt nehéz helyzetben, és mindig visszatért.
A színpad éltette.
De már nélküle borul fénybe a színpad.
Én pedig hallgatom a zenéjét reggel munkába menet, este hazafelé, most, mikor ezeket a sorokat írom…
2008.10.30. csütörtök, 10:09
Ahogy az összefoglalóban írtam, nagy várakozással készültem a Mobilmánia koncertre.
Kicsit meglepődtem, mikor a Rock Band transzparensét láttam a dobszerkó mögött, de az hosszas színpadi átszerelésből gondolni lehetett, hogy valami más is készül.
Meg a koncertjegyet is láthattam elégszer 🙂
A Rockband koncertje kicsit megdöbbentett.
Az elején Zefinek szinte alig volt hangja, és valahogy elég vontatott volt.
A korábbi – már Tunyó nélküli – Rockband előadása volt hasonlóan rohangászós.
Amolyan frontember is vagyok, meg a Hammond mögött is lenni kéne.
Csak akkor a csapatban még volt egy Bajnok, meg meg egy Závodi, akikkel azért mégis pörgős volt a koncert.
Ez a Rockband így unalmas volt.
Szerencsére hamar érkeztek a régi társak, és a Mobilmánia felülmúlta a várakozásaimat.
Féltem Vikidál hangjától, illetve a hiányától, de valahogy most működött az ének.
Aggódtam Tunyó miatt, mert nekem a mai napig ő a P. Mobil hangja.
Féltem, hogy csalódnom kell, de szerencsére Tunyó hangja még mindig a régi.
Nem tudom, hogy csinálja, de most is elkápráztatott. Remélem, sokszor találkozunk még.
Talán kis gondot az éneknél akkor éreztem, mikor mindhárman – Rudán Joe a harmadik, ha nem lenne meg – egyszerre énekeltek, ami külön külön természetesen nem jelentkezett.
Összességében azonban a legjobb koncert lett volna ezen az estén, ha nincs Bill…
klikk a képre
2008.10.26. vasárnap, 10:09
A tegnapi nagy csend azt jelentette, hogy igyekeztem kipihenni a Blues és Rock legendák koncertet.
Várakozásaimat is felülmúló remek koncerteket láthattunk.
Készültek képek is, ezeket a szokásos albumokba rendezem majd, és minden koncertről külön megemlékezem.
Most egy nagy összefoglaló, aztán elvonulok képeket rendezgetni.
Az ígéreteknek megfelelően este hatkor tárultak ki a Lovarda kapui.
Átestünk a Pallai Produkciónál szokásos biztonsági ellenőrzésen, és már el is foglalhattuk a helyünket.
Elsőként az Emeretta Rock Band lépett a színpadra, és többek között Black Sabbath, Deep Purple és Twisted Sister nótákkal melegített.
Őket a negyven éves Mini követte a hatvan éves Török Adám vezetésével.
A Lord – ahogy szokták – profi módon összerakott műsorral készült, és most Frenkie-re, a basszusosra sem lehetett egy szavam sem.
A várva várt Bill koncert most is fergeteges volt.
Jó volt látni az ifjabb korosztályt is együtt énekelni a királlyal.
Talán egyszer rend lesz ebben az országban, legalább zenei ízlés terén…
A nap attrakciójának ígérkezett a Mobilmánia fellépése.
Őket a Rock Band vezette fel.
Erről most divatos kiszólással élve csak annyit ez volt az este leggyengébb láncszeme.
A Mobilmánia azonban kárpótolt az előzményekért.
Ja, és Zefi a koncert közben töltötte be az 50. évet.
Jó volt újra Tunyótól hallani a régi Mobil dalokat.
Bárhonnan is varázsolnak elő énekest Lóriék, ezt soha nem fogják tudni felülmúlni.
Hajnal kettőkor csengő füllel, a Lovardában vágható füst után a friss levegőtől fejbevágva egy remek koncert hangulatával tértünk haza.
A mai bejegyzéshez a kerek szülinaposok adják a képeket.
2008.06.24. kedd, 07:14
Talán feltűnt, hogy a blues magyarországi királyának képe látható a banneren vasárnap estétől.
Ennek igazán holnap lesz jelentősége, illetve kicsit ma…
Tegnap délelőtt kb. két havi sikertelen próbálkozás után végre úgy érkeztem a fodrászhoz, hogy vagy másfél óra értelmetlen üldögélés után nagyjából igaz rám a mai post címe. 😀
Vasárnap óta egyfajta zenét hallgatok, erről majd holnap írok.
Amiért most mégis megemlítem, volt időm kicsit készülni erre az írásra, és hajvágásra várakozva a gondolataimat is rendeztem kicsit.
Hogy a címhez is kötődjek, előkerestem néhány Rocktóber-változatot.
Rocktóber, 1981
Rocktóber, Vikidál, 1997
Rocktóber, Tunyó, 2005
…aztán egy idézet holnapra, holnapról, holnaphoz, mielőtt megnézed a klippet.
“Csak azt mondanám: itt vagyok, nem változtam semmit.
Lehet még az öregtől sok mindent tanulni.
Azt mondanám a hűség megpróbáltatás,
Nem könnyű a játék, nehéz az utazás.
A Híradókban azt mondják majd, összejöttek a vének
De az apák, s az anyák egy korszakról mesélnek.”
Rocktóber, 1995
2008.05.17. szombat, 09:45
Nem ma történt, mikor a P. Mobil koncertjein fenti sorokat lehetett hallani.
Nem ma.
25 éve…
A P. Mobilt elhagyó zenészekből néhány új csapat építkezett.
A Dinamit a messzi homályba vész, és Pandora szelencéje is bezáródott azóta.
A P. Mobil pedig jó néhány, a zenekart alapjaiban felforgató átalakulás után ott tart, hogy szinte csak a Lóri van.
Néha felnézek a lapjukra, mert még mindig nem adtam fel a reményt, hogy lesz még egy új, jó Mobil lemez.
Azonban ha nem akarom hitegetni magam, el kell ismernem, nem sok esély van már rá.
A fórum a lapon szinte csak acsarkodás, Lóri blogjából süt a gyűlölet.
Már szinte mindenkit elmart maga mellől.
Illetve mindig lesznek újak, több-kevesebb sikerrel.
Most néhány volt mobilos zenész összeáll, és csinál egy mobildalos turnét, de ahogy az egyik fórumos hozzászóló írta, igazán nagyot egyikük sem robbantott, nagyrészt a múltból próbálnak megélni.
Persze ezzel a kijelentéssel kicsit vitába szállnék megemlítve néhány zenekarnevet, akikre azért mégsem mondható, hogy csak a Mobilból élnek, sőt.
Coda, Tunyogi Band, Rockband.
Ők valamennyire saját arculatot alakítottak ki, (szerintem) remek saját zenéik is vannak, még ha olykor felcsendülnek a mobilos dalok is.
Én ezt egyáltalán nem tartom árulásnak, hiszen a Mobil nagyon szép korszakaiban voltak valamennyien a zenekar tagjai.
Úgy tűnik, Lórinál az általa kirugdosottak mobildalos összeállása verte ki végleg a biztosítékot.
Mert miközben ő éppen énekest keresett a frissiben kirúgott Joe helyett, dobosuk az SBB-vel turnézott, egyik régi-régi gitáros (bocs, hogy csak így) a kínai nagyfalról tért vissza…
Szóval a zenekarra most inkább a P(erpetum), mint a Mobil illik, de már vannak ismét koncertjeik.
Időről időre jelennek meg új tagok, de a dal ugyanaz marad.
És a baj nem ez, hanem hogy hiányoznak az új számok, az új lemez, bár egy új szám is elhangzott a május 1.-jei koncertjükön.
Éppen azok mondják, hogy a mobildalosok a régi Mobilból élnek, akik valóban nem mutattak fel új dalokat.
Ehhez jön még az acsarkodás, ami miatt lassan a hit is elvész, hogy lehet még valami.
Pedig jó lenne még ilyen koncert.
Én pedig, ha tehetem, elmegyek mindkét (mindahány) formáció koncertjére, és ha tetszik, elmegyek ismét.
Arra a koncertre, amelyik tetszik.
Még akkor is, ha ezért – ahogy most a fórumon divatos – a zeffistákhoz sorolnak.
…és ha P. Mobil-napot szeretnél tartani keresgélés nélkül, az írás közbenieken kívül néhány linkem:
2005
2006
2007
2008
…valamint koncertfotóim:
2006 augusztus
2006 október
Várom a folytatást a 35 éves P. Mobiltól is…
 |
 |
 |
 |
