Lassan kezdem azt hinni, annyira egysíkúvá válok, hogy mindenről ugyanaz jut eszembe.
Persze ez még a szelídebb változat, mindenről eszembe jut valamilyen zene.
Ha most azt mondom, hogy jó zene, akkor megint sikerülhet megosztanom a kevés számú olvasómat.
Inkább azt mondom, hogy igényes zene.
Gyorsan be is linkelem az East együttes Két arc koncertjének egy gyönyörű darabját.
Ebbe azért nehéz belekötni, ezt azért nehéz félreérteni, úgy félremagyarázni, mint egyik korábbi írásomat.
Számos helyen fenti írást linkelik a “szégyellendő város” ördögi szinonimájaként, holott célja pont az volt, hogy elhatárolódjak attól a magatartástól, amelyet egy bizonyos internetes lapcsalád tanúsít.
Jellemző e furcsa világra, hogy a népszerű keresőben rákeresve az idézett címre, elsőként az én írásomra találhatsz az eredeti helyett…
Mondjuk az összes többi az eredeti felhívást tevő portál, mert sajnos még mindig ezzel lehet eladni a szemetet.

Persze visszatérve az East dal szövegére fentiekből okulva azért mégiscsak leírom, a “vigyél innen el” szövegrészt nem illik úgy érteni, hogy szeretnék Nyíregyházától távol élni, sőt!
Szívem szerint időm jó részét ebben a városban szeretném tölteni, mint régen.
Akkor talán árnyaltabb, csalogatóbb képet tudnék mutatni a városról, amit szeretek, és ragaszkodom hozzá.
Akkor talán lenne lehetőségem máshol is beszélni a városról, a gondolataimról, dolgainkról.
Köszönöm a megkeresést ez ügyben, talán egyszer sikerül.
Mint tudod, sokakhoz hasonlóan nekem sem adatik meg, hogy ebben a városban dolgozhassak.
De még így is szerencsésnek érzem magam, mert dolgozom, azt csinálom, amit szeretek, remek társaságban, élhető díjazásért.
Azt szoktam mondani, ha ez Nyíregyházán lenne, maga lenne a tökéletesség.
De megígértem magamnak, hogy ma a két arc közül a mosolygós lesz előtérben, úgyhogy ezt most nem ragozom tovább.
Szállj velem! 😉