2008.04.30. szerda, 09:11
Ahogy a banneren is láthatod, nagyjából kinn vagyok a vízből. 😀
Mesélek.
Hétvégén leállt a Freeweb.
Totál leállt, tehát semmi nem működött.
Hétfőn így – eső után köpönyeg project jegyében – nyitottam egy vészblogot.
Persze erről rajtam kívül senki nem tudhatott, mert a hivatkozást sem tudtam átírni rá.
Illetve késő délután ez sikerült, de ettől még nem lett elérhető.
Hétvégén ráadásul az otthoni gépemen is kezdett elszállni a FAT, így elég pánikszerűen kezdtem menteni róla.
Szerencsére már vagy egy hete elkezdtem a fotók archiválását, így elég kevés esett áldozatul.
Ezeket szerencsére össze tudom szedni a fotóalbumomból.
Elszálltak még az előkészített bannerek, ezeket majd újragyártom, meg lesznek újak is.
Illetve már vannak 😉
Mivel tegnap kora este a gépem az iránt kezdett érdeklődni, hol találja a command.com-ot, így nem sok választásom maradt.
Hajnal kettő körülre sikerült az alap funkciók reinkarnálása szép új környezetbe.
Ezt az éjszakát azért szívesen kihagytam volna…
Most a kárfelmérés zajlik, illetve a megmaradt dolgok archiválása.
Ja, és tegnap elindítottam egy domain regisztrációt.
Köszönet a kollégáknak, hogy tanúsították, elmúltam 18. 😀
Itt tartok most, lesz ma még kép is.
2008.04.28. hétfő, 21:16
Éppen a gépem újraélesztése folyik, majd mesélek.
Pillanatnyilag ennyi,
mert a baj nem jár egyedül.
2008.04.25. péntek, 11:41
Az előző írásból akár szépen át is lehetne vezetni erre mondjuk így:
Bencsik Samu – Pandora’s Box – P. Box – Debrecen – Lovarda – Koncert – Rocksuli – 18.
Szóval akár át is lehetne vezetni, de egyszerűen írhatnám azt:
Végre eljutottam oda, hogy összeállítsam a Rocksuli 18. szülinapi koncertjének albumát.
Nagy lépés volt az, hiszen új gépemnek ez volt az első fellépése a Lovardában.
Ennek megfelelően rendesen meg is irtottam a készült képeket.
Szóval nem volt minden tanulság nélküli az este. 🙂
Szeretek a Lovardában fényképezni, mert igen nagy a mozgástér – főleg, ha oldalra, és az erkélyre is fel lehet menni.
Egyébként pedig írok a koncertről is, ha már ez a téma 😉
Egy szülinapi buli mindig más, mint a többi.
Korábban már láthattad, itt is előkerült a torta.
Persze azért a zene volt az igazán fontos, és ebből aztán mindenfélét kaptunk.
Volt diákzenekar, tanárzenekar, vegyeszenekar, és voltak sztárvendégek is.
Negyed kettő körül indultunk haza.
Jó buli volt.
klikk a képre
2008.04.24. csütörtök, 20:24
Ma este egy véletlen, és váratlan találkozás eszembe juttatott egy írást, egy furcsa történetet.
Furcsa volt az is, hogy sem arra nem emlékeztem, hol olvastam, sem arra, hogy mikor, sem arra, hogy ki írta.
Hazatérve megkerestem, és van még további tervem is, de erről majd akkor, ha megvalósult.
Addig kicsit oldom a titkolózást.
Bár ha a fenti linkre klikkeltél, tudhatod, kihez kapcsolódik a tervem.
Samuka jó húsz éve zenél már az égi zenekarban, és ez a zene már másnak szól…
2008.04.23. szerda, 09:24
Éppen sikerül lekésnem az IC-t.
Sebaj, van szűk fél órám.
Nagyon nem bánkódom, jó az idő, kimegyek a nyolcadik vágányhoz, majd jön a vonat.
Szerencsére szinte senki sincs a vágánynál, a pályaudvart uraló kisebbség is a váróteremben vadászik, nyugodtan üldögélek, zenét hallgatok.
Egyszer csak egy hetven körüli néni áll meg előttem.
Zavartan kezdi a mondandóját.
A kerékpáros felvonulás – ő tüntetésnek hívja – miatt lekéste az IC-t, ami egyenesen Tokajba vitte volna, egy fárasztó nap után végre haza.
Mondja, ő nem siet, de haza tudna-e szólni, ne aggódjon a család?
Természetesen hívom neki a számot.
Pár mondattal végez, majd mindenáron ki akarja fizetni a hívást.
Miután nem engedem, azt mondja, ha Tokajban járok, feltétlenül keressem meg, egy jó pohár finom borra a vendége vagyok.
Ebben maradunk.
A vonatérkezés még távoli, beszélgetünk.
Megtudom, hogy a lányához jár be a klinikára, naponta.
Úgy egy hónapja minden reggel vonatra száll Tokajban, a napot lánya betegágyánál tölti, aztán este, a hetes IC-vel hazatér Debrecenből.
Nem panaszkodik, mesél.
– Hogy tetszik bírni? – kérdezem.
– Nem sietek én már sehova. Ha becsípődik a gerincem, megállok, megpihenek, és megyek tovább. A lányom meg örül, ha ott vagyok vele, nagyon beteg szegény. Mondogatja, hogy ritkábban jöjjek, de látom a szemében, hogy örül, ha mellette vagyok.
Én meg ráérek, ő van nekem…
2008.04.21. hétfő, 09:14
Valahogy eszembe jutott, hogy adós vagyok még a kb. egy hónapja történt mezei sárdagasztásom képeivel.
Néhány felvillanást már láthattál akkoriban bogaras-gumicsizmás, sárganyaralós képek formájában, most azonban itt lesz az összes.
Lassan hagyomány, hogy Tokajban összejön a család, nehogy a napi darálóban teljesen elfelejtsük egymást.
Idén sikerült remek időt kifogni – bár induláskor még esett az eső – talán mégis annak az időszaknak a legszebb, legkellemesebb napja volt.
E nap egy részét gumicsizmában töltöttem bejárva a környék erdejét, mezejét.
Tehát egy családi körben eltöltött nap egy kis részének dokumentálását láthatod mindjárt.
A hét további részében várható még a múlt csütörtöki Rocksuli szülinap albuma, és a tegnapi botanikus kertbéli mászkálásom eredménye.
Ez utóbbiról a lap tetején a banner ad némi képet 🙂
klikk a képre
2008.04.20. vasárnap, 08:14
A kép még a madaratfogatós hétvégémről való, ezen a hétvégén azonban a Tuzson János Botanikus Kertbe látogatok majd terveim szerint.
Csak előtte még kis tanulás…
2008.04.18. péntek, 08:16
2005 körül figyeltem fel egy iskolára.
A debreceni borkarneválon adtak remek műsort tanáraik, és tanulóik.
Azóta is figyelemmel kísérem őket, bár ritkán jutok el előadásukra.
Tegnap 18. születésnapjukat ünnepelték egy remekül szervezett, fergeteges bulival.
Az este fő szervezője ugyancsak szülinapját ünnepelte tegnap.
Köszönet az estéért, Rocksuli, köszönet Golyó bácsi!
2008.04.15. kedd, 21:20
Láttam a Szeszélyes évszakokban.
Láttam Déri Jánossal.
Láttam a műsort, mikor telefonon búcsúzott Déri Jánostól.
Láttam a Bors-ban.
Láttam méltatlan képeket a gátlástalan sajtóban.
Antal Imrét már nem látjuk új műsorokban…
Nyugodjon békében.
Betolom gyorsan a két hete készített képeim albumát.
Akkor még javában barkácsoltak a Kossuth tér környékén, de egyrészt akkor értem rá, másrészt remek idő volt, harmadrészt pedig érdekelt is, hogy fog kinézni a környék.
Nos, a meglehetősen szubjektív véleményem a következő:
A szarkofág üzletház úgy ronda, ahogy van, a legnagyobb gondom vele pedig az, hogy pont oda került.
Rendesen agyonnyomja az egyébként hangulatosra sikerült sétálót.
Ha most ennek háttal állok, a kép sokkal barátságosabb.
Maga a sétálóutca tetszik még akkor is, ha az ígért fáknak nyoma sincs, és szerintem nyoma sem lesz.
Remélem, sikerül majd megakadályozni az autókázást ezen a részen, így tényleg a sétálóké lehet, nem úgy, mint a korábbi részek.
A Kossuth tér felé haladva van még egy furcsaság, a szökőkút.
Nehezen tudom elképzelni, hogyan sikerült bárkit is meggyőzni, hogy pont ez kell oda, de ha csobog a víz rajta, elég jól eltakarja.
A környezete tetszik, remek lehet a térvilágítás, azt hiszem, bár még csak Máté János fotóin láttam Nyíregyháza lapján.
A szökőkútról egy tegnapi történet:
Tegnap egy kollégám hozott haza Debrecenből.
Ő elég régen járt Nyíregyházán.
A Luther házi lámpa fogott meg bennünket.
Szemben a szökőkút, már működő formában.
– Mi a frász az? – kérdezte a kolléga, mikor meglátta.
Ennyi a történet…
Nézegesd a képeket 😉
klikk a képre
