2008.03.31. hétfő, 16:14
2008.03.29. szombat, 09:57
Most nagyjából úgy csinálok, mint a címbeni szereplő.
Illetve eddig is így csináltam, mármint azt mondtam, amit akartam.
Ezután is így lesz 😉
Kis zenei körkép következik a közeli jövőről.
Kezdjük hát mindjárt a múlttal 🙂
Tiszavasváriban tegnap este Lord koncert volt.
Régebben nagyon szerettem őket, aztán kiábrándító veszekedések, sárdobálások mentek azenekar körül, így ma már csak a régi zenéiket hallgatom, nem vágyom a koncertjeikre.
Persze azért voltam azóta is olyan koncerten, ahol volt Lord…
Mai események:
A Rock66-ban ismét mozgalmas hétvége lesz.
Többek között a Road részvételével.
Nem mondhatnám, hogy ismerem a zenéjüket, de amit hallottam, az alapján egyszer biztosan megnézem őket.
Annyira nem fogott meg, hogy hanyatt-homlok rohanjak utánuk, de ha a sors úgy hozza, elrohanni sem fogok a koncertjükről.
A Jafiban a szokásos hangulatú koncerttek várhatók, míg a Club Arsenalban fellépőkkel nem tudok igazán mit kezdeni.
Majd kiderül.
Hátha lesz a Minyon-on koncertbeszámoló 😉
Április elsején a romokban heverő Kossuth tér egy csendes sarkában szerveződik valamiféle estébe nyúló vidámság.
Ezt az R-Go koncertje zárja.
Itt jegyzem meg, hogy jobban örültem volna, ha a Kossuth teret helyesen írják a koncertajánlójukban, de ne kötekedjek helyesírással, még ha elég dúúúrva hiba is…
Szóval vidámkodás, R-Go.
Erről sem tőlem kapsz majd beszámolót, ugyanis – hogy is mondjam finoman – életformaváltásom miatt egészen biztos, hogy nem leszek ott.
Mondjuk az R-Go miatt nem igazán bánkódom, úgy másfél éve láttam őket, az egy darabig elég…
Jövő pénteken pedig a Kodály iskolában Quimby teátrum koncert szerintem kicsit húzós árral.
Nagyjából ennyi hirtelen, és hogy kép is legyen, nézegess R-Go-t 🙂
klikk a képre
2008.03.26. szerda, 21:54
Kaptam ma hideget, meleget.
Kaptam egy hívást a barátnőmtől munkába induláskor.
Kaptam egy pontosan induló vonatot a MÁV-tól.
Kaptam egy szokásosan induló munkanapot.
Kaptam egy kicsit hajtósan folytatódót.
Kaptam egy mailt, melyből kiderült, hogy a Médium Zenekar billentyűse a Uriah Heep előtt léphet fel (gratulálok!).
Kaptam kis havat az ebédsétámhoz.
Kaptam barátnőmtől egy szép új sétálóruhát a fényképezőgépemnek.
Kaptam egy újabb sztrájkfenyegetést a MÁV-tól.
Kaptam egy sikeres és egy kevésbé sikeres vizsgát.
Kaptam egy éppen elért IC-t.
Kaptam egy SMS-t a volt kollégámtól.
Kaptam egy vízdíj számlát.
Kaptam egy Legényanyát.
Kaptam egy Jare koncertvideót.
Kaptam egy Yes CD-t.
Szóval nem volt egy átlagos szülinap 😉
2008.03.25. kedd, 10:23
Ha most döbbenetet láthatnék az arcodon, te bizonyára nem voltál ott Tokajban vasárnap. Akkor viszont nem fogod tudni mire vélni a címet. |  |
2008.03.23. vasárnap, 09:53
…a méltatlan időjárással világgá megyünk.
No nem annyira világgá, csak kicsit.
Az eső pedig el fog állni.
Mondom EL FOG ÁLLNI! 😀
2008.03.21. péntek, 10:25
Írtam már, hogy bármilyen rendezvény van a Múzeumfaluban, igyekszem szétnézni.
A téltemetéskor is mentem egy kört, és örömmel láttam, idén is történtek építkezések.
Szerdától péntekig húsvéti előkészületek keretében némi kézügyességgel például tojást karcolhattak az érdeklődők.
Húsvét hétfőn pedig az otthonról menekülők 🙂 egész napos kirakodóvásár keretében ismerkedhetnek a falusi húsvéti népszokásokkal.
2008.03.20. csütörtök, 10:51
Azért minden este nem csinálom ezt, a kép még a hétfői készlet.
Lesz még 😉
2008.03.19. szerda, 21:48
Nem teszem fel most a ma este történteket, mert megígértem délelőtt, hogy
húsvétig nem…
Tegnap este olyan dolog történt, ami miatt elhatároztam, példát veszek a VDDSZ-ről (ne ijedj meg! 😀 ), és húsvétig nem piszkálom őket.
Tehát nem beszélek bővebben arról, hogy megérkezett a válasz a 14. sz. panaszlap-ra.
Tehát nem mondom el a tegnap esti pozitív történés előzményét, csak magát a pozitív történést.
Este valamiért 😉 szinte futva érkeztem a nyolcadik vágány feljárójához.
A lépcső közepén hallottam a sípszót.
Felérve láttam az induló vonatot.
És ekkor történt az, ami után hazáig fél úton csipkedtem magam.
Ébren voltam. 😀
A vonat fékezett, és megállt.
Meglepve felszálltam, az ajtóból még intettem egy köszönömöt a mozdonyvezetőnek.
A vonat elindult, és menetrend szerint meg is érkezett.
Tudom, ez nem elvárható gesztus volt, mégis, sőt, talán éppen ezért jólesett.
Mégegyszer köszönöm a masinisztának.
Ez a mai napos oldal.
Ja, és még ez:
2008.03.18. kedd, 10:22
Mikor a tegnapi képet feltettem, és címet adtam neki, nem gondoltam, hogy lesz párja.
Aztán este úgy 11 körül hazafelé sétálva a munkahelyről úgy gondoltam, ennek a napnak már mindegy.
Elkezdtem fényképezgetni.
Kevesen vannak ilyentájt már az utcán.
No, az a kevés ember viszont mind hülyének nézett 🙂
2008.03.15. szombat, 11:11
Emlékszel? Mikor március tizenötödikén mezítláb mentünk a Kossuth szoborhoz?
Ez volt a kedvenc mondatunk annak idején.
Mikor március 15.-én szabadságot vettünk ki a haverral, hogy bármikor, bárhol lehessünk.
Ez persze nagyrészt a Kossuth tér volt.
Akkor még jókora parkkal.
Olyan kerítéssel körbekerítve, mint most a Kossuth szobor.
Jókora, gyönyörű gesztenyefákkal.
Itt szabadon üldögélhettünk a kerítésen, ha akartunk, vagy akár el is mehettünk volna bárhová.
Arról beszéltünk, hogy majd így emlékezünk a régi március 15.-ékről.
Nem szólhatott senki, mikor hol vagyunk, hiszen szabadságon voltunk.
A kokárda pedig – Forradalmi Ifjúsági Napok ide, vagy oda – csak március 15.-ének szólt.
Nem 14, nem 21, nem április 4, és főleg nem bármilyen pártrendezvény.
Ezt ma is így gondolom.
Büszkén viseltük a kokárdát, üldögéltünk a korláton, és ahogy emlékszem, mindig sütött a nap.
Ez volt a mi kis forradalmunk.
A nap ma is süt.
De ma nem üldögélünk a korláton.
Sem én, sem a haver.
Nem csak ma, már évek óta nem.
És nem azért, mert nincs is már korlát.
(Legalábbis az a korlát.)
Ma kinyitom az ablakot.
Ma hallgatom a tavaszi madárcsicsergést.
Ma ki nem dugom az orrom a lakásból.
Ma nem nézem meg a tv-ben, ki milyen szalagot és hova tűz.
Ma nem nézem meg a tv-ben, hogy – talán a FIN mintájára – ki mit mivel mos össze bárhova is tartozik.
Ma sem hagyom, hogy bárki bele és belém beszéljen bármit is, bármelyik oldalon.
Ma nem tűzök kokárdát, pedig megvan még.
Ma csak visszagondolok arra, mikor tudtunk még lelkesedni.
