.

Kedves gyerekek!

Ma egy házról mesélek nektek.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy égig érő ház.
Ez a ház arról volt híres, hogy néha nem lehetett látni a tetejét.
Ilyenkor az arra járók azt hihették, hogy az égig ér.
Az okosabbak tudták, hogy ilyen csak a mesében létezik.
Ezért meséltem most róla.
A mesének vége, aludjatok jól, álmodjatok szépeket!
Jó éjszakát gyerekek!