A kapcsolat

Nem tudom, volt-e szándékosság abban, hogy ez a vidoros felirat pont ide
került? 🙂


IC-ztem

Tegnap a biztonsági őr próbált rábeszélni, hogy vigyek egy céges esernyőt, nehogy elázzak.
Azt mondtam: “Á, dehogy!”
És úgy lett.
Nem áztam el tegnap sem, és ma reggel sem.
Ma ismét sikerült tovább bennmaradni a munkahelyen.
Mikor végeztünk a munkával – illetve úgy döntöttünk, ennyi elég volt – hatalmas felhőszakadást, meg ilyesmit sikerült felfedezni az épület környékén.
Szerencsére kollégám barátnője az állomásig fuvarozott, ami igen nagy jótéteménynek minősül a szememben.
Ma rábeszélés nélkül is hoztam el egy esernyőt.
Elég szerencsém volt, mert igazán csak akkor esett, mikor a vonatot vártam a peronon, meg mikor vonatoztam.
Igaz, teszteltem kicsit az ernyőt, mikor Nyíregyházán sikeresen elértem a nyolcas buszt, de hazafelé sétálva már nem volt rá szükség.
Hazaértem tehát úgy nyolckor, és kicsit olvasgattam, mielőtt most írnék.
Ilyentájt hétköznap már nincs nagy érdeklődés a honlapom iránt, majdnem mindegy, ezt mikor jelenik meg, írok hát még.
Olvasgatás közben eszembe jutott, hogy volt idő, mikor a blogom mellett egy másik lapra is irkáltam.
Ez sajnos elég rövid időszak volt, akkor borult az életem, és nem tudtam mindkettőt nyugodt lelkiismerettel csinálni.
Most ismét van – lenne – egy lehetőségem, és szeretnék is élni vele, de nem tudom, hogyan.
Bizonyára rosszul osztom be az időmet – illetve nem is igazán én osztom be – és két helyen nem lehet ugyanazt, ugyanúgy csinálni. Annak úgy semmi értelme. Ha lenne annyi energiám, időm, tehetségem, hogy mindkettőt csináljam, szívesen csinálnám. Így azonban – mivel nekem választanom kell – azt választom, ami a szívemhez közelebb áll. Ezt a blogot.
Tudom, manapság ez a hülyeség kategória, mert látszólag nem hoz semmit a konyhára. Én mégis úgy gondolom, ez fontos nekem.
Akkor is. Többen, többször kérdezték már, mi a jó nekem ebben?
Talán az, hogy van, aki néha elmosolyodik a szövegen.
Talán az, hogy néha valaki elgondolkodik a leírtakon.
Talán az, hogy néha valakinek eszébe jut, itt naponta talál valami újat.
Talán az, hogy néha kapok egy-egy üzenetet, amiben azt mondják, szép munka, és erre mondhatom, nem munka…
Talán az, hogy néha valaki örül a képeknek, amelyeket készítek.
Talán az, hogy volt már, hogy a lapom segítségével szerveztek nyíregyházi nyaralást.
Talán az, hogy olykor a fekete-fehér többet mond, mint a színes.
Talán az, mikor egy barátom topikot nyit a lapomnak.
Talán az, mikor egy másik kedvenc fórumon találgatják a rejtvényemet.
Talán az, mikor egy másik barátom nyaralásból hazatérve reagál egy korábbi bejegyzésemre.
Talán az, mikor egy másik blogban értékelik naplómat.
Talán az, mikor a Prognózis koncerten szólnak, hogy jó képeket készítsek.
Talán az, mikor megkérnek, küldjek képeket a vidoros élő szobrokról.
Talán az, hogy mikor ez most jut eszembe, még nem haragszanak rám.
Nekem nagyjából ezért fontos, hogy ezt a blogot csináljam.
Az előbb a BB-n találtam egy írást, amelynek igazán ma reggel kellett volna megjelennie, mert tegnap reggel történt.
Holnap reggel fog megjelenni 🙂


Csalódós péntek

Talán örülsz neki, talán nem, a Vidor zárótudósítása következik:
Tulajdonképpen nem teljesen igaz a cím, mert az elsőként fellépő énekesnők – Herczku Ágnes, Szalóki Ági, és Bognár Szilvia – felejthetetlen hangulatú koncertet adtak, és ez akkor is kellemes élmény maradt, ha az őket követő Kocani Orkestar műsorát igyekszem mielőbb elfelejteni.
De nézzünk inkább képeket, és ne feledd, karácsony előtt megjelenik a “lányok” lemeze.

klikk
Tehát ezzel a bejegyzéssel a végére értem a vidoros beszámolóknak.
Megvoltak a napiak, és megvannak az albumok is.
Ezután más események jönnek a következő őszig.


Minden napra MÁVmese

Hú, de jót aludtam!
Mára persze megint tegnapi történet, ma nem vonatozom… meg holnap sem, ma aludtam nagyjából eddig. Ez nálam simán téli álom. 🙂
Most bekapcsolok még valamit délutánra – nem ér kitalálni, hogy Vidor – és intézem a hétvégére maradt dolgokat.
Holnapra pedig összeígérgetek kutyát, macskát, de már tudom, hogy csak fele ígéretemet tudom teljesíteni, már ha meg tudom írni addig.
Megint lehet találgatni, mi lehet az.
Legyen benne mondjuk egy tacskó legalább, de lehet, hogy több, meg mindenféle más típus. 🙂
Most megyek összevissza, a blog meg fut nélkülem simán.
Tehát az időpont tegnap reggel (előtt picit 🙂 ).
Az utasszálltmányozó társaság mára új meglepetést készített.
Ma az utastájékoztató táblák nem működtek.
Persze a vágányoknál sem…
Hajnali negyed hét tájban a csomagmegőrzőnél álldogálva nézegettem, ki hogyan dolgozza fel az eseményeket.
Jó ez a hely. Látható az óra, a tájékoztató tábla, meg a csarnok jó része, és a pultra le tudom támasztani a táskámat.
Szóval tökéletes 🙂
Persze a szolgáltatás akkor tökéletes, ha a nem működő tájékoztatótáblák mellett a vonatok sem a szokásos vágányokról indulnak.
Nos, ma ez is sikerült.
Persze a hangosbeszélő szorgosan dolgozott, valójában mindent lehetett tudni.
Így kerültem a mai vonatindulásom helyére, a második vágányra.
Nem volt még kedvem felszállni a koszos vonatra, inkább maradtam a friss levegőn. Így aztán kék dzsekimben remek célpontja voltam az érdeklődőknek.
Általában nem is volt ezzel gond, “Ez a vonat megy Debrecenbe? Igen.”
Aztán jön a hitetlen, meg a kérdés. “Ez a vonat…?” Mondom: “Igen.”
Válasz: “Ne mondja már, nem innen szokott!”
Én: “Akkor nem.”
Hitetlen ijedten: “De most akkor…”
Nem hagyom, hogy befejezze.
“Hiteles információ a csarnokban.” mondom, és előveszem az mp3játszót. Információ bezárt.


Udvarvárós csütörtök

Ahogy korábban olvashattad, nem fogott meg a Romano Drom koncertje, sőt, kifejezetten kitolt a tornateremből.
Nagyon nem bánkódtam, mert sikerült jót beszélgetnem a dőltbetűsön kívül – melyről nem akarok többet mondani – a fesztivál operatőrével is. Rendkívül tetszett a dinamizmusa. Míg a helyi médiák képviselői rendre állványra épített kamerákkal birkózva érkeztek, megcsinálták a dolgukat, és huss, addig Márk kézben, vállon tartott kamerával, különleges nézőpontokból forgatott, közvetlen, és segítőkész volt.
Érdekes volt, ahogy egy fotóst magával hívva olyan látószöget mutatott neki, amivel a fényképezőgép kezelője hosszú percekig elvolt… De térjünk vissza a koncertekhez. Az elsőt túlbeszéltem, Johnny Clegg koncertje a kellemes hangzás mellett érdekes, bár visszafogott látványelemeket is mutatott.
Látványozzunk 🙂


klikk


Kerekes szerda

Persze, hogy nem a szerda a kerekes, hanem a band…
No, ez a gyenge vicc sem sokat javított a címen, de ma ez van. 🙂
Ki tud minden napra jó címet kitalálni? (nem ér válaszolni 😉 )
Tehát a Kerekes Band különleges koncertje, és a még különlegesebb
hangszereket felvonultató Toumani Diabeté’s Symmetric Orchestra.
Itt elég sok kép van, érdemes valami zenét alá tenni, mondjuk a Csángó boogie-t 😉

klikk


Esős kedd

Még mindig tudom, hogy szerda van, de valahogy el kell jutni oda 😉
Szóval a címből az eső stimmel…
Ez bizony egy szomorú nap volt számomra.
Jókora fellegek gyülekeztek egész nap, esett, mikor megérkeztem, majd jött a hír, költözik a Vidor.
Az első koncerten készült képeket kicsit nagyképűség albumnak nevezni, mindössze 15 került fel, nem is készült sokkal több. Ezek is a Budapest Klezmer Band koncertjén.
Mikor a technika megadta magát, én még áztam kicsit, így viszont nem jutottam már el Juan Carlos Cáceres koncertjére.
Később mesélték, jobban jártam volna, ha a szél zúgása helyett ezt a koncertet hallgatom, nézem meg.
Nézd meg tehát a néhány képet!
A következő napokról több lesz majd 🙂

klikk


Csúszás

Eszembe jutott, hogy hétfőn volt a vasárnapi vidorbeszámoló, és így a többi is csúszik.
Aztán az is eszembe jutott, hogy eleve egy hetet csúszott, így ehhez képest az egy nap nem is csúszás.
Még ezután meg az jutott eszembe, hogy lesz egy nap, amikor legalább a napcsúszást be fogom hozni… ha nem jön közbe valami.
Szóval ma Vidorhétfő beszámoló.


Vissza

De hova vissza?
Bizony, a dolgos hétköznapokba.
Elkezdődik egy új hét, hétfővel, ahogy szokott.
Hogy könnyebb legyen az átállás, ma a múlt vasárnap délutánnal foglalkozom majd.
Kitaláltad. Folytatódik a Vidorkonzerv.
Nemsokára, ha felkel a nap 🙂


nózis! nózis!

Nemrég kidobtam egy készlet akksit. Nem lehet rá panaszom, két évet bírt, még a géppel vettem. Pár hete egy másik készlet is gyanús, de mivel mostanában ritkán nyílt alkalmam fotózni, a Vidor meg elég kaotikus volt akksitöltésileg, tekintve, hogy nem tudtam hazajönni koncertek előtt feltöltött akksikért, így nem igazán jegyeztem meg, a két egyforma készlet közül melyik döglődik.
A Vidor akksiilag hozott egy másik szomorúságot is, ugyanis egyik cserekor 1 db akksi valahol a virágágyásban landolt, és talán egy vakond azonnal elhurcolhatta a zseblámpájába, mert sehol nem találtam.
Ha utána számolsz, van egy bizonytalan, és egy biztos, ugyanolyan típusú készletem, csak nem tudom, melyik melyik.
Van egy három darabos, ami ugye ezért használhatatlan.
Van mégegy, amit nemrég vettem, talán harmadik töltését élte a Vidor végén került a gépbe.
Ezzel indultam el reggel, és nem lepődtem meg, mikor napközben kimerült.
Maradt tehát a két egyforma készlet, egyik frissen töltve, másik még Vidor idején.
Remek helyem volt a Prognózis koncerten.
Úgy második-harmadik sor, középen. Gép nyakba, egy készlet akksi kézügybe, ha kell.
Kezdődik.
Jön a zenekar.
Gép be, vaku be, exponálás, fél zenekar megvan.

Meg egy jel a kijelzőn.
Rossz jel.
Villogó piros akku.
Sebaj, csere.
Gép be, vaku be, villogó piros akku, gép ki, akku ki, utolsó készlet akku be, gép be, semmi.
Ekkor indul a második szám.
Pisti éppen ott tart, hogy “…mert minden jó, csak semmi sem működik!”
Gép táskába, azért sem húzom fel magam.
Ettől kezdve mezei koncertélvező vagyok a második-harmadik sor közepén, jó helyen. …mert minden jó…
A koncert egyébként tényleg fantasztikus, régen vártam már ismét ilyenre. Jó volt türelmetlennek lenni koncert előtt.
“Türelem csak türelem! – Mondani könnyű!”
Jó volt, hogy aki nem tudta, kik a Prognózis – van ilyen manapság – elég volt annyit mondani, “Tele van a város szerelemmel”
Jó volt újra olyan koncerten lenni, ahol a zenekar mindent belead.
Jó volt egy kellemes őszi estén százakkal énekelni a Nyári éjszakák-at.
“Kérdeztem már százszor, így meddig érek el, hogy a kocka fordul,
de nincsen rajta jel.”
Jó volt találkozni sok arccal, akikkel az ifiparkban is voltunk koncerten anno.
“Hol vannak már azok az évek, nem lehet, hogy felejtünk”
(Bocs Hege, hiába biztattál, ez az egy kép van. 🙁 )
Jó volt kitalálni, vajon melyik dal jön majd.
Jó volt újra kiadni a feszültséget.
Jó volt állni az ajtó előtt.
“Oszd meg ami jó, oszd meg ami szép!”
Jó volt tudni a jelszót.
“A jelszó: felül semmi! A jelszó: alul semmi!”
Jó volt újra hallani, hogy “láthatatlan háromszögben élsz.”
Jó volt látni, mennyi energia van még mindig ebben a csapatban.
Jó volt, hogy kétszer is visszajött a zenekar.
Később visszatérek majd a bejegyzéshez, és linkelek képhelyeket azoktól,
akiknek jobb akksijaik voltak. 😉
Addig pedig egy koncert részlet.
Egy olyan szám, amely tegnap is elhangzott, és amitől most kicsit be vagyok rekedve 😉
Ja, és hogy mit hallottunk?
Kőhegyek, Abszolút balszerencse dala, Szerelem szabadon, Türelem, Semmit ne ígérj, Add ki magadból a feszültséget, Sivatagi szél, Hajtóvadászat, Ne kezdd újra, kérlek, Eltékozolt századok, Workinson-ügy, Felül semmi, alul semmi, Mindenki bolond, Háromszögek, Tele van a város szerelemmel, Hajsza közben, Ajtók előtt, Neked valaki kell, Nyári éjszakák.


Kóstolás

Ma délelőttől kora délutánig eljutottunk
…innen…
…ezen…
…ezen…
…ezen…
…és ezen keresztül…
…ide.
Album, és beszámoló majd a vidorosok után. 🙂
Most készülök a Prognózisra.


Alagút

Vidor.
A tornaterem ajtaja közelében állok.
Kívül.
Belül a Romano Drom játszik.
Két idős hölgy lép ki.
“Miért menjünk haza?”
“Másik szemüveg van rajtam.”


Nem tudja a bal kéz…

Nem keltettem a Napot, így aztán azóta sem kelt fel. 🙂
Szóval elég szomorú az idő, és most én sem túl vidám dolgokról írok…
Városunkban rendezett jelentős eseményeket szinte egy kezemen meg tudnám számolni sajnos. Ráadásul a meglévők is olyan változásokon mennek keresztül, amelyek nem biztos, hogy a turisztika fellendülését szolgálják bármennyire is ez a kommunikáció.
A napok jelentős eseménye például a VIDOR Fesztiválról elég szerencsétlen módon Happy Art Fesztiválra keresztelt korábban országos hírű rendezvénysorozat.
Csak remélni lehet, hogy az átkeresztelést nem sínyli meg komolyan a korábban jól bevezetett, ötletes néven megrendezett rendezvény.
Sajnos azonban itt még nincs vége.
Hagyomány volt az is, hogy a VIDOR befejeztével indult a Gyümölcskarnevál, amely valamilyen folytonosságot biztosított a
szórakoztatásban, még ha igen távol is áll egymástól a két rendezvény közönsége.
A Gyümölcskarnevált követte vasárnap az Állatok fesztiválja a Bujtoson, amely ismét csak jó időzítés volt, amolyan csendes levezetése a zajos-szemetelős Gyümölcskarneválnak.
Aztán a következő hétvégét lehetett a Múzeumfaluban tölteni, mert – bár eddig nem túl nagy publicitást kapott a több rendezvényhez képest – mégis évről évre jelentős látogatottsággal bírt a Kóstolja meg Magyarországot című néprajzi-gasztronómiai rendezvény.
Szóval szép volt a sor, lehetett ütemezni, és akár hetekre is a városhoz lehetett kötni az annyira óhajtott – akár külföldi – turistákat.

klikk
Az idén azonban valahogy minden felborult.
Emlékezhetsz még, említettem nemrég a remek érzékkel egy időre szervezett Cantemus éneklő hetet és a VI. Nyírség Nemzetközi Néptáncfesztivált.
Nos, a csodák ismétlődnek.
Kiderült, hogy gyümölcs híján elmarad a Gyümölcskarnevál. Mindjárt lett is Kistérségi Találkozó belőle.
Ezzel alapból semmi baj, hacsak az nem, hogy a korábbiakhoz képest csúszik egy hetet.
Így aztán éppen egybeesik a Múzeumfalu méltán híres rendezvényével a Kóstolja meg Magyarországot cíművel. (Jellemző módon erről egy januári írást tudnék linkelni az egyik helyi lapból.)
Talán még ezzel sem lenne baj, legalább megoszlik a Happy Art-ról itt maradt rengeteg külföldi turista 😉
A bajt mindössze egy apró átfedés jelenti.
Ízek utcája, olvasom. “töltött káposzta variációk, babgulyás, halászlé, káposztás paszulyleves, lapcsánka, krumplilángos, sztrapacska, cinke, juhtúrós puliszka, juhász lapcsánka, kemencében sült hagymás csülök, lacipecsenye…”
Biztos, hogy ennek a rendezvénynek ütnie kell a Kóstolja meg Magyarországot címűt?
Biztos, hogy meg kell ölni a Múzeumfalut, ahol évek óta ebben az időpontban van a rendezvény, és egyébként is talán a legtöbbet teszik Sóstó hírnevének öregbítéséért?
Miért nem lehet kicsit odafigyelni egymásra a rendezvényszervezőknek?


Jó reggelt! – mondom akkor, mikor nyoma nincs még a reggelnek.
De azért köszönés nélkül nem akartam elindulni. 🙂
Persze nem lesz ez így minden reggel, de ma így lett.
Úgy két-három nap múlva egy reggel majd elmesélem a tegnapi tesztreggelemet, addig nagyjából csak Vidor beszámolók lesznek.
Este talán érdekesebb írással jövök reményeim szerint.


Változások

Szeptembertől új mederbe terelődik az életem. Erről már elég sok mindent tudsz, hiszen telesírtam vele a blogomat. 🙂
Amit viszont még nem, azt most elmondom.
Nagyobbrészt technikai dolgok (sőt, azt hiszem, csak azok), de bizonyos helyzetekben jelentősen érinthetik a naplómat.
Tehát: A napközben hétköznap úgy reggel fél 6 és este 7 közötti időt jelent. (mi mást is jelenthetne, mint a napkeltétől napnyugtáig-ot)
Az alant leírt változások ezt az időszakot érintik.
Eddig írni és olvasni is tudtam a blogomat. Ezentúl sem az írás, sem az olvasás lehetősége nem adatik meg ez időben.
Ezen időszakban megjelenhetnek írások, mert szerencsére a WordPress megengedi a megjelenés ütemezését, azonban ha figyelmetlenségem okán valami rosszul jelenik meg, az legalább estig úgy is marad.
Eddig bizonyos megkötésekkel volt lehetőségem bizonyos oldalak elérésére.
Sajnos a kedvenc oldalaim közül szinte egyiket sem értem el, ez ezután is így marad azzal a különbséggel, hogy az eddig elérteket sem érem el.
Ez persze azt is jelenti, hogy kedvenc oldalaimon bármikor is helyezik el a bejegyzéseket, azokat estig nélkülöznöm kell.
Az E-mail olvasásának lehetőségét minden bizonnyal meg tudom teremteni, az írás azonban más tészta.
Nem használnék céges fiókot magán levelezésre, ez így természetes, azt gondolom.
Bár ez igazán nem változás, mert a postagalambok eddig sem hagytak sok nyomot a postaládámon, olyan példára meg nem is emlékszem, hogy azonnali választ várva toporogtak volna az ablakban.
Marad tehát a telefon a kiváltságosoknak 🙂

Mindezt azért írtam le, mert a blogot csak addig csinálom, amíg fenti változások nem tükröződnek a tartalomban. Ha bármi változna, szólok.
Szép reggelt, szép napot!
Este – reményeim szerint – 10 körül jövök a Vidorral.


Köszi :)

Mielőtt elindulnék mai Vidor-túrámra, valamit még megosztok veled.
Többek között ezt kaptam tegnap.
Szóval el vagyok búcsúzva.
Rendesen megható volt.
Nagyon meglepődtem, fogalmam nincs, miket mondtam.
Köszönöm azoknak is, akiknek személyesen nem tudtam.
Kicsit ciki, hogy pont ez a kép csillan be, de legalább látszik, van mit tanulnom 😉


Kezdés?

Nem is tudom, mit meséljek előbb?
Nemrég értem haza, kicsit félbehagytam a mai Vidort, nagyjából a léggömbökig jutottam.
Lesz mindjárt pár kép is, meg a napközbenről is pici majd.
… Nem időrendben haladok, mert az túl egyszerű lenne 🙂
A nap vége felé elkezdtem elcsomagolni a számítógépemet is. Ezzel kicsit elcsúsztam, mert délután érkezett pár mail a jövő heti dolgaimmal kapcsolatban, és igyekeztem megvárni a végét.
Aztán lementem a térre, tébláboltam. Gondolkodtam, hogy haza kellene jönni valamilyen melegebb ruháért, mert a rövidnadrág nem teljesen alkalmas viselet ilyentájt késő este.
Aztán mégis maradtam.
Így lettek ezek a képek.

Aztán jött a megnyitó, a lufik elszálltak, én meg hazasétáltam.
Nem teljesen így terveztem, de talán majd a többi napon sikerül a koncerteket is megvárnom.
Korábban (jóval korábban) úgy terveztem, hogy majd a Vidor idején szabadságon leszek, mert ilyenkor napközben is történnek érdekességek.
Kicsit másként alakultak a dolgok, de szerintem hétvégén valamit megpróbálok majd elhozni ebből a hangulatból.
Tervezek 🙂


Jazz se

Panaszolják – szerintem teljesen jogosan – az egyik helyi netes lapban, hogy azt a kevés valamirevaló rendezvényt, ami még megmaradt, szinte azonos időpontban ömlesztik a városra.
Mondom, egyet is értek a szerzővel, ugyanakkor mondjuk csak az előző évre visszagondolva szomorúan kell megállapítanom, kaptunk elvonást rendezvények terén is.
Nem akarom tovább rágni a VIDOR – Happy Art csontot, lassan előkerül az az egyetlen ember, aki szerint ez így jó…
De lapozzunk…
Az idei nyáron is feléledt a belváros délutánonként, bár kicsit már kiszorították a résztvevőket a kocsmák a Kossuth térről, de legalább voltak rendezvények.
Igaz, idén már meglehetősen önkiszolgálóaknak kellett lenniük a fellépőknek. Dicséret illeti őket, hogy így is vállalták.

Sóstón a szökőkút körüli rendezvénysorozat is árnyéka volt a múlt évinek, persze azért voltak itt is jó műsorok.
Elmaradt viszont a sörfesztivál, amely az egyetlen komoly rock-koncertsorozat évek óta a városban. Talán az is szomorú kicsit, hogy az egyetlen lett volna…
Úgy tűnik, elmarad a Jazz Napok folytatása is, pedig igen értékes, igényes, színvonalas koncertsorozatot láthattunk tavaly.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy – számomra is – kiderült, létezik honlapja a – többek között – a Jazz Fesztiválon is méltán sikert aratott Nüansz zenekarnak. Ők az idén is több koncertet adtak a Takarékpalota oldalában.


Palya Bea…

…az ATV-n. Albert Györgyi beszélget vele még vagy jó félóráig. Érdemes
nézni. Szerk.: Palya Bea lapja
Én a múlt évi Vidoron fedeztem fel, fantasztikus koncert volt.
Most visszaolvastam, mit írtam akkor. Ahogy nézem most a beszélgetést, ugyanaz az érzés. Mintha ott lennék a beszélgetésen, és akár közbe is szólhatnék…
Olvass te is vissza! 😀