Vidorhétköznap

Egészen pontosan hétfőköznap.
Itt már nincs délutáni bónuszkoncert, ez már a munkábólvidorramenős album, abból is az első. Emlékeztetőül – ha nem akarnál a fentebb pirosan ragyogó linkre klikkelni – Makám nagyon-nagyon jó koncerttel, és nagyon más stílusban, csendesen, profin René Aubry.
Nézd, miket sikerült fényképeznem:

klikk


Vasárnapi Vidor

Ahogy láthattad a Talamba képein, érdemes volt a vasárnapot is a városközpontban tölteni.
Ez volt az egyik nap, amikor a másodikként fellépő Kroke együttes produkcióját értékeltem lényegesen jobbra, mint az elsőként fellépő Técsői bandáét.
Igaz, mindkettőt felülmúlta a kisszínpadon a Talamba. 🙂
Hasonlóan a szombati albumhoz itt is szerepel majd néhány kép a Talamba albumból az események folyamatának követhetősége végett.
Lássuk hát mi történt jó egy hete délután háromtól este tízig?

klikk


Talamba a Vidoron

Miközben én a Múzeumfaluban, a Kóstolja meg Magyarországot című bizonyára idén is remek rendezvényén nézelődöm, kóstolgatok, fényképezgetek, itt még mindig a Vidor-visszatekintés folyik. 😉
Az időutazás a Vidorvasárnap idejére történik.
Erről is két album készül.
Emlékeztetőül ezen a napon volt a Talamba fellépése a kisszínpadon, a Técsői banda és a remek lengyel Kroke fellépése a nagyszínpadon, meg egykét egyéb esemény, amit az iménti linken eleveníthetsz fel.
Most a Talamba fergeteges előadásának képeit nézheted meg.

klikk


Első napom a Vidoron

…ami tulajdonképpen a Vidor második napja, de ezt már nem mondom el
többet.
Folytatódik tehát a Vidor-emlékezés, ami tulajdonképpen Happy Art, de
ezt sem mondom többet. 🙂
Így jó egy hét távlatából azt mondhatom, messze ez volt a legjobb nap.
Egyrészt a már említett Dust koncert, másrészt az egész fesztiválból számomra messze kiemelkedő Napra produkció.
Erről már áradoztam korábban, így most eltekintek tőle. Jöjjenek a képek, klikkelj!


Vidoros Dust

Lassan ismét visszatérünk az őszkezdethez. Annál is inkább, mert nem akarok úgy járni, mint a Néptáncfesztivál képeivel.
Szóval őszkezdet, tehát Vidor.
Az első két – illetve három, de péntekről nincs képem – nap képeit átnéztem, folyamatosan válogatom a többit is.
Ami biztos, a péntekről mindent megtudtál korábban.
Szombaton kicsit többet fesztiváloztam – ez nagyjából úgy délután háromtól este fél tizet jelent -, ennek megfelelően jóval több kép is készült.
Persze nem volt nehéz az előző napi 3 darabot túlszárnyalni 🙂 , főleg, hogy történtek is események.
A lényegre térve: erről a napról két album készül.
Most mindjárt a Dust koncertfelvételeit (illetve képeit 😉 ) láthatod, magáról a napról pedig külön album lesz.
Abban csak néhány képet találsz erről a koncertről, merthogy a nap eseményeihez is hozzátartozott.
Tehát Dust.
Ahány koncertjükön voltam, annyiféle volt, és ez nagyon tetszett.
Ráadásul mindegyiken jól is éreztem magam.
Nem is ragozom tovább, nézegesd a képeket, kapjál kedvet Dust koncertre járáshoz, és legyél ott a következőn! 🙂


Vidorpéntek

Zárónapi különlegességek.
Bár – mint kiderül majd – fenti megjegyzés kicsit érdekes.
De lássuk a nappalt. Ismét sikerült még a Kossuth téren találni programot.

Néhány szobor fagyoskodott, a közönséget meg a Dongó együttes gyűjtötte egy kupacba.
Aztán irány a Bem suli.

Az első koncert az első különlegesség.
Három énekesnő, akik korábban más-más formációkban szereztek nevet maguknak, gondolt egyet, és most együtt, egy remek zenekar kíséretével varázsolták el a közönséget.

Nem mások ők, mint Herczku Ágnes, Szalóki Ági, és Bognár Szilvia.
A műsoruk pedig szenzációs. Rendkívül változatos, kidolgozott, és profi módon előadott.
Szerencsére mára a hangosításon is sikerült javítani, amiért köszönet illeti a technikusokat.
Igaz, az első pár percben volt kis galiba, de aztán szépen szólt. Eltűnt a korábbi napok dübörgése, kongása.
Nameg persze – ahogy írtam – az előadás is kivételes volt.

Ahogy korábban is írtam már, nekem a magyar előadók sokkal jobban tetszettek idén.
Különösen illik ez a mai napra.
A második koncert a fesztivál csalódása volt számomra.

A Kocani Orkestar talán hagyományosnak is nevezhetően a volt Jugoszlávia területéről érkező zenekar.

A bajom csak az volt velük, hogy annak ellenére hogy agyon improvizálták magukat, mégis egysíkú, monoton zene volt.
Különösen ütött az előző produkció csillogása után.

Voltak ugyan szép számmal látványelemek, de ahogy egy ismerősöm mondta koncert közben, jó ez egy lakodalomba, de Vidor zárásnak kevés.
Persze tudom, van, aki pont az ilyet szereti, de ne feledjük, volt már Vidoron Boban Markovics, és valahogy azóta az egyfajta mérce.
És hogy nem csak én láttam így, mutatta a műsor fele táján elszállingózó jelentős számú néző.
A mai, egyben utolsó tudósítást is a holnapi programmal zárom, de arról már nem tudósítok majd.
Az elkövetkező napon picit pihentetem a Vidort, aztán a jövő héten, a hosszú téli estéken összerakosgatom az albumokat.
Addig pedig letudom majd néhány tartozásomat.
Most jó éjt, reggel nem én keltem a napot 😀


Vidorcsütörtök

Ma délután az összes személyszállító társaság remekül teljesített. A vonat pontosan érkezett, és a nyolcasbusz is megvárta a vonattól érkezőket. Mivel az idő így elég korai volt, a Kossuth térre mentem. Este fél hétkor jó pár napja nem láttunk ilyen fényeket. Az élő szobrok is mintha egykedvűen az eget kémlelték volna. Bizonyára azon méláztak, vajon visszatérnek-e az előadások a térre? Igazából én is ezért mentem a tér felé. Nos, a válasz: nem. Sem a mai, sem a holnapi előadások nem térnek vissza. Marad minden az iskola tornatermében. De gondolom, furdalja az oldaladat a kíváncsiság, vajon ki lehet az első képen az árnyénekes? Elárulom. Csak így, semmi rejtvény. Jár a pihenő a rejtvényfejtőknek is 🙂

Így ismerősebb? Igen, Mankó Éva.
Láthattad például valamelyik tv tehetségkutatóján, talán a Megasztáron (nézd el nekem, ha nem tudom, nem követtem egyik sorozatot sem), illetve az Első (egyetlen) Nyíregyházi Jazznapokon a Jonas trió negyedik tagjaként. (Juteszembe! Mától hétvégéig Debrecenben Jazz Napok.)
No de ugorjunk, mert mindjárt reggel, és még nem szóltam a mai koncertekről.
Romano Drom, néhány zenésszel kibővült hagyományos cigányzenét játszó együttes.

Mint tudjuk, ez nem az én műfajom, nagyon nem. Ráadásul a közönség összetétele is jelentős változáson ment keresztül a koncert hírére.
Így aztán csak néhány képet készítettem.
Így azonban az udvaron a második koncertre várakozva sikerült megbeszélnem az illetékessel a tegnapi dőltbetűst. A koncertre visszatérve biztosan jó volt annak, aki szereti, (volt üdvrivalgás, visszatapsolás, minden) én jobban éreztem magam az udvaron.
A második koncertre füstfelhőbe burkolózott a színpad.

Általában óvatosan fogadom az előadókra aggatott jelzőket, Johnny Clegg-nél azonban valóban helytálló a ”dél-afrikai Sting”.

Szinte felrobbant a színpad a koncert dinamikájától. Profi megszólalás, profi előadók, kidolgozott produkció, és valóban stinges hangzás.

Egyszóval megérte megvárni a második koncertet.
Holnap zárónap, különlegesnek ígérkező produkciókkal. Nézd meg a holnapi programot!


Vidorszerda

A mai beszámoló kicsit bővebb ismertetőt ad a fellépőkről, mert volt némi bizonytalansága, hogy ott tudok lenni a koncerteken, másrészt a tegnapi félkoncert miatt maradt időm ilyenre is 🙂

Az első fellépő ma az általuk ethno funknak nevezett zenét játszó egri Kerekes Band. Természetesen utánuk néztem 🙂

Honlapjukon a sok érdekes információ mellett belehallgathatsz, belenézhetsz repertoárjukba. Az emlékezetes hétvégi Napra koncert után azt hiszem, ők is nehéz feladat elé állítják a következő fellépőket.
Nem vagyok rest, és idelinkelem, a Csángó boogie című számukat, mert a furulya eszméletlen benne.

Persze a zenéjük instrumentális jellege miatt elképzelhető, hogy megosztják a közönséget. Nekem mindenesetre tetszik 🙂
Nem fényezném magam nagyon, de a koncert ráadásszáma pont az általam ajánlott volt… és a koncert közben is elhangzott. Tehát nem csak nekem tetszett. 🙂
És ha már a koncertnél tartunk, azt hozta számomra, amire vártam az utánanézést követően.
Mondjuk nekem még mindig a Napra a favorit, de ők a másodikak.
És akkor lássuk, ki is a nap másik versenyzője?

Természetesen afrikai zene, Maliból érkeztek, és Toumani Diabeté’s Symmetric Orchestra néven léptek a Vidor színpadára.

Hagyományos afrikai hangszerek, írja róluk a programfüzet. Én azért kicsit utánuk jártam a neten, és ahogy hallottam – persze nyilván a koncert egészen más -, úgy érzem, nem voltak “ellenfelei” a Kerekes Band-nek.

Persze én Osibisa-n nőttem fel 😉

No, fenti jóslatot kicsit korrigálnom kell. Mert ugyan nekem valóban jobban tetszett a Kereked Band, a Symmetric Orchestra produkciója is feledhetetlen.
Talán ők hozták azt az igazi show-t, amit eddig hiányoltam.
Szólni kell még a technikai háttérről.
Az időjárás egy iskolai tornacsarnokba kényszerítette a szervezőket. Csak gratulálni lehet nekik, hogy ennyire jól sikerült megoldani a hangosítást, világosítást.
Mai dőltbetűs pedig csak úgy halkan… ha egy rendező hatalmánál fogva parancsot ad, érthető, hogy nem indokolja meg. Maga a parancs is elfogadható, bizonyára oka volt rá. Azonban ezt be lehetett volna jelenteni a koncert előtt. Akkor nem éreztem volna úgy, hogy valamit csak nekem nem szabad… Ja, és persze jólesett volna, ha a második tagmondat mondjuk a “legyen szíves!”.
Zárjunk akkor ma is a holnapi programmal.


Vidorkedd

Ha nehezen olvasható, amit írok, azért van, mert kicsit reszketek. Tehát ma nem tudok szépen írni 🙂
Kora esti bejegyzésemet újraolvasva elég sok minden kiderül belőle, csak az nem, miért is ez a felhajtás.
Persze aki Nyíregyházán tartózkodik, kitalálhatta, de egyrészt nem most van itt a találós kérdések ideje, másrészt nem élhet mindenki Nyíregyházán.
De mi is történt?
Egyszerűen elromlott az idő. Már hazautazásom közben is szemerkélt az eső, de akkor még nem gyanakodtam. Felnézve azonban néhány honlapra kiderült, hogy költözik a Vidor műsor.
Jó megérzéssel nem oda indultam, ahova az említett lapok javasolták, hanem a térre.
Ekkor már jobban esett az eső, de azért lelkesen gyülekeztek az emberkék.

Ekkor hangzott el az előző bejegyzésben említett bejelentés a továbbiakkal kapcsolatban, majd kis idő múlva színpadra lépett a Budapest Klezmer Band.

Az idő pedig tovább romlott, nem riasztotta el a közelgő vihart a lelkesen helyén maradó közönség sem.

Még pár képet sikerült készítenem, aztán elcsomagoltam a gépet.
Maradtam még kis ideig, mert a műsor olyan magával ragadó volt, hogy nehezemre esett otthagyni.

Aztán mégis győzött a természet. Mikor már teljesen szétáztam, hazajöttem.
Útközben már a szél is elég agresszív lett, úgyhogy most itthon próbálok átmelegedni kicsit.
A műsorfüzetet átlapozva annakidején elhatároztam, hogy összehasonlítom majd a lengyel Kroke, és a magyar Budapest Klezmer Band műsorát, de akkora stílusbeli szakadék tátongott a két műsor között, hogy az összehasonlításról könnyedén lemondtam.
A hazajövetelem egyben azt is jelenteti, hogy hiányos a mai beszámoló, mert a 74 éves Juan Carlos Cáceres szenvedélyes argentin tangóját nem látom, nem hallom.
Helyette a szél fütyülését hallgatom, miközben írogatok.
Szárítgatom a felszerelést, aztán másik táskába költözök vele, mert a mostani holnapig nem szárad meg.
Kicsit bizonytalanná vált a Vidor hátralévő részének dokumentálása, mert nem tudom, mihez tudok majd kezdeni light-os felszerelésemmel a tornacsarnokban.
Szétnézek még a kedvenc lapjaimon, aztán ma egy kicsit hosszabbat alszom.
Belinkelem még a holnapi programot, a mely a Bem iskolában lesz a Kossuth tér
helyett, és elbúcsúzom mára.
Jó éjt!


Vidorrendkívüli

Egy kevésbé vidor hír, végén mégis vidor kicsengéssel.
Avagy van egy jó, és egy rossz hírem, és egyszerre mondom el.

Pár perce Szabó Tamás a Vidor színpadánál az eső ellenére is szép számban összegyűlteknek bejelentette a következőket:
Ma némi csúszással elkezdődik a színpadon a Budapest Klezmer Band koncertje, és a körülményektől függően játszanak.
A ma 20 órára hirdetett Juan Carlos Cáceres koncertet viszont a Kodály Zoltán Iskola (művházzal szemben) aulájában rendezik meg, 21 órai kezdettel. A csúszás oka a technika átszerelése.
Holnaptól minden koncert a Bem Iskola tornacsarnokában lesz a meghirdetett időpontban. (Barna iskola az Epreskert utcán, az Univerzum mögött).
Igyekszem fényképezni, ahogy tudok. Jövök majd este.


Vidorhétfő

Meg is érkeztem a nézelődésből.
Hamar végigszaladtam azon a néhány lapon, amelyeket minden nap megnézek, ha net közelébe kerülök.
Megnyugtató néha nem csak a saját szövegemet nézegetni. 😉
De most inkább írok a máról.
Munkahelyi dolgokkal mostmár jó ideig nem szeretnék foglalkozni, bár ért ma meglepetés, de lássuk inkább a vidorabb dolgokat.
Beestem a térre időben, nagyjából ahogy terveztem. Kezdődött is a vidám lárma a színpadon. Mielőtt félreérthető lenne, egyáltalán nem rosszallóan mondtam a lármát.
Nagyon remek volt a Makám műsora.

Vidámabb, cserfes, és szolidabb, csendesebb részek váltották egymást, de a lendület végig megmaradt.

Olykor szomorkás, olykor pedig táncba hívó dallamok csendültek fel a együttes gondosan felépített műsorában.

Úgy tűnik nekem a lassan feléhez közeledő fesztivál előértékelésekor, hogy a magyar együttesek láthatóan jobb teljesítményt nyújtanak a külföldieknél, játsszanak akár hazai-, akár világzenét.

Persze azért nem feledkezhetünk el a külföldi fellépőkről sem, hisz az ő előadásaik is remekbe szabottak.
Ma a némely források által ”francia Vangelis”-ként emlegetett René Aubry volt a második fellépő.

Bár a mai műsoruk után nem nagyon értem fenti elnevezést, azt azért el kell mondanom, hogy színvonalas produkciót láthattunk.

Talán ha a tér kocsmáiban helyet foglalókat is érdekelték volna a történések, még élvezetesebb lehetett volna a koncert.
Vannak zenék, amelyeket leginkább csak színpadon szeretek hallgatni, nézni, ilyen mondjuk a Boban Markovics (szerű-féle) megszólalás, ez a mai második koncert viszont egy csendes kamarahelységbe
vágyott inkább.
Összességében nem volt rossz a mai nap sem, de lássuk, mi a holnapi program?


Vidorvasárnap

Szép estét! Újra itt egy félhosszú délutánt és estét magam mögött hagyva.
Ma folyamatosan írom a történteket, nem jelenítek meg részleteket, csak egyben a végén. Nem látom esélyét ugyanis, hogy esetleg közben nézelődjön valaki, meg egyébként is fennmarad… ha nem is örökre 🙂
Tehát ma is délután kezdtem, leleményesen kis cédulát készítettem a megnézendőkről. Ugyanis a netes programajánló – mint tudjuk – sokkal részletesebb, mint a szép színes füzet.
Így értesültem arról is, hogy a Talamba Ütőegyüttes ma fellép nálunk.
Ezt semmiképpen nem szerettem volna kihagyni.
De nem megyek a dolgok elébe…
Elsőként mindjárt essünk túl azon, amit tegnap elfelejtettem (azt hiszem… de vissza nem olvasom most magam 🙂 ).
Megjelent ugyan kép az élő szobrokról, de talán nem mondtam, mennyire embert próbáló szegényeknek (fél?)órát mozdulatlanul állniuk mindenféle atrocitásokat elviselve.
Mert rengeteg a sötét ember…
Induljon hát a mai nap egy ilyen képpel. Mármint élő szoborral. 🙂

Aztán lássuk az eseményeket.
Jó kétméteres élő bábállatok szaladtak szét a téren érkezésemre. Mivel síró gyermeket nem láttam, elkönyveltem, hogy a műsornak lett vége.
Úgy tűnt, örök csend költözik a térre, de egyszer csak meghallottam a Dust zenéjét. Így hát fogtam egy pohár sört, és más földi halandókhoz hasonlóan letelepedtem zenét hallgatni.
Még véletlenül sem vettem elő a fényképezőgépemet, bár éreztem kísértést párszor 🙂
A mai koncert is remek volt. Ami nagyon tetszik, hogy nem láttam két egyforma, sőt, hasonló koncertet sem tőlük, pedig lassan törzsnézőjük leszek. 😉
Szóval jó kis pörgős koncert volt. A végén sikerült kis meglepetést szereznem a tegnapi képekkel.
Aztán mászkálásom során volt, és voltvolt kollégákkal futottam össze. Szemügyre vettem jó pár élő szobrot, láttam ugrálókötél bemutatót, némi bárzongorázást, Bütyöktől megtudtam, mikor játszik a Zenith, szóval hasznosan töltöttem az időt.
Aztán egyszer csak valóban játszani kezdett a Zenith. Akadt szimpatikus felfújható gitáros is 🙂

Én pedig vártam a kedvenc Zenith számomat.
(Rejtvény: Melyik az? 🙂 )
Helyette egy rendező érkezett, aki közölte, hogy szerinte hangosan játszanak. A körben álló jókora hallgatóság ezt nem így gondolta, de hatalma a rendezőnek van…
Ezek a fiúk talán már akkor játszottak, amikor Ön meg sem született. Tehát elhiheti, tudják, hogyan kell szórakoztatni. Vendéglátóként jó néhány ember szórakozását elrontani egy marhasággal… Nem illik…
De lépjünk tovább.
Kissé csalódottan hagytam ott a teret, de szerencsére kis idő múlva következett a Talamba.
Érkezésemkor mindenféle üthető dolgot hordtak éppen a színpadra. Mondanom sem kell, a mai nap a pálmát messze a Talamba viszi el, még ha a kisszínpadra rendezték is őket.
Fentebb linkeltem a lapjukat, nézd meg, vannak részletek a műsorukból. Eszméletlen.

Persze a kép semmit nem árul el a hangulatból, lesz majd album is egyszer, de inkább nézz ki egy fellépésüket a lapjukon, és nézd meg őket élőben. Nem normálisak 😀

Lassan elérkezett a 7 óra, és visszatértem a térre.
Itt már csak rám várt a Técsői Banda.

Széleskörű repertoárral rendelkező ukrán zenekar – írja róluk a műsorfüzet. Minden tiszteletem az övék, de én nem találtam meg a műsorukban a nekem tetszőt.
Azért a nézőtéren volt, aki igen 😉
Aztán eljött (végre) a váltás ideje, következett a lengyel Kroke.

Elvileg klezmer zenét játszanak, de nekem valahogy romantikus őszi slágereknek tűntek, némi improvizációval, és virtuóz hegedűszólamokkal. Igazából nem volt rossz a zene, csak másra számítottam.

Nagyjából ezek voltak az elmúlt pár óra történései.
Holnaptól dolgos hétköznapok jönnek, így csak az esti főprogramokról tudok majd beszámolni, remélem. De erről, és néhány egyébről majd hajnalban írok.
Addig szép álmokat!
Ja, a holnapi program, hogy tudd, nem írok ma már többet 🙂


Vidorszombat

Megérkeztem már egy ideje, csak gyártom a tudósítást.
Darabonként jelenik majd meg, ahogy haladok vele, tehát lehet, hogy érdemes még visszanézni később.
Na jó, elmondom, ha azt látod, hogy “holnapi műsor”, akkor vége a napnak 🙂
Kezdem hát.
A hétvége kicsit más lesz tudósításilag, mint a hétköznapok, ugyanis itt lehetőségem van a délutáni műsorokon is részt venni, ahogy ez ma is történt, és reményeim szerint holnap is fog.
Úgy három óra tájt keltem útra. Idén is megjelentek a járdán feliratok.

Talán kicsit kevesebb még, bár szorgosan írogatták éppen az egyik helyen.

Elsétáltam a művház mellett, amely idén is – mondhatni hagyományosan – kimarad a Vidor rendezvényeiből. Ezt már sok éve nem értem…
A Nagy Gödör Üzletház építésén szorgosan dolgoznak. Hiába no, nem mindenkinek happy a hétvége.
A volt Krúdy mozi (nem is tudom, igazán mi lett a helyén) melletti téren a Kaláka mozgatja a gyermekeket, meg a kis szökőkút próbálja felvenni a ritmust kevés eredménnyel.
A templomban bizonyára tűzoltó házasodik, mert két tűzoltóautó is pompázik a parkolóban. Néha felsikít a sziréna. Gondolom, akkor mondják ki az igent 🙂
A főtérre érve aztán van minden.
Éppen egy gólyalábas csoport fejezi be az előadást, de helyüket azonnal zsonglőrök foglalják el. A tér egyik szegletében Somos Petiék csomagolják hangszereiket. Ebből Shadows zene lesz.
Itt-ott élő szobrok sarkallják böködésre, grimaszolásra a járókelőket.

“Márvány bőrű karcsú leány
Régen ölelésre vár,
Előtte egy szép ifjú áll.” – jut eszembe a régi Metró sláger.

Van azonban más is a téren.

De haladjunk műsorirányban!
A városalapítók szobránál remek jazzt játszik egy trió, de már érkezik a Dust is. Átszerelés, égkémlelés, vágjunk bele! A csendesebb dalok hangzanak el. Amolyan esőcsinálók.

Meg is van az eredménye.
Esik.
Zenekar pakol, én el száradni, melegedni, tudósítani.
Az eső megunja. Mire visszatérek, éppen kezdődik a koncert második része. Mostmár keményebb zene következik, az esőnek helye nincs.

A verebek a fán nem nagyon értik a dolgot, ők inkább gyümölcskarnevált, és lovakat szeretnének, meg főleg, amit a lovak elhagynak. (hogy is énekelte annak idején Dinnyés József? 🙂 )
Ez nem az ő napjuk 🙂
A koncert viszont fergeteges, de sajnos egyszer csak lejár az idő. No, majd holnap ismét! 🙂
Sétáljunk át lassan a nagyszínpadhoz. Napra.
Kárpát medencei népzene elektronikus hangszerekkel. – olvasom a műsorfüzetben.

Békésen üldögélek egy padon. Úgy húsz másodperce játszhatnak, és már a színpadnál vagyok. Ez nagyon jóóóó! Ilyen nekem kell itthonra!

Nagyjából látod a hangszereket, meg még van egy cimbalom is. Olyan kezdeti Kormorán-os, csak nem annyira balkáni, viszont keményebb.
Mostmár biztosan tudod, milyen 😉
Nem is tudom elmondani, mennyire tetszett, ezért is mutatom meg. 🙂
Találtam egy koncertet. No, valami ilyesmi volt egy jó órán át…

Persze ennek a koncertnek is vége lett sajnos. 🙁
És ezután azt hiszem, mindegy, mi jött volna. Azért megvártam 🙂
Múlt évben a Zöld-foki Köztársaságból Lura volt a Vidor vendége. Idén a Rabasa.

Ahogy írtam, szinte mindegy volt, ki jön a Napra után. Ez a zene azonban bizonyára akkor sem jött volna be nekem, ha csak ők vannak egész nap.

Úgy a tizedik perc után éreztem, hogy elalszom. Szóval nem is töltöttem már sok időt a társaságukban.
Viszont ezen a napon rengeteg kép készült. Egyszer biztosan lesz egy, vagy több album a Vidorról. Nem tudom mikor, meg még azt sem, később mennyit sikerül fotóznom.
szerk. 09.02.: Dust külön albumban jelenik meg nemsokára. (A nemsokára nem ma! 🙂 )
Most viszont, hogy látom, jó két órája reszelem ezt a post-ot, úgy döntöttem, alszom.
Itt van hát a holnapi program link zárásként.
Jó éjt, jó reggelt, kinek mit 🙂


Erdő és VIDOR

Jó reggelt, szép hétvégét, szép új hónapot, a szókeresőknek, és szótalálóknak! 🙂
Az imént eszembe jutott valahonnan, hogy a szeptember már őszi hónap. Múlt évben olyasmit írtam, hogy nekem a Vidorral kezdődik az ősz.
A lenti kép egy 3 évvel ezelőtti október 23-ám eredménye. (ebből is látszik, hogy utálom a politikát 🙂 )
Azt hiszem, Vidor ide vagy oda, most befér ide az őszi album, idén pedig jó lenne ismét ugyanígy végigjárni az erdőt.

klikk
Persze azért ne hanyagoljuk a Vidort sem, a korábbi hagyományokhoz híven a napi előadókról elhelyezem a linkekeket.
Tegnap a lufieregetés után Pál István „Szalonna” és bandája foglalta el a színpadot.
Délután a beállásuknál még ott tébláboltam a színpad közelében, tanúja voltam a cimbalomhúr szakadásának, az énekesnő beéneklésének, így biztosra mondhatom, remek indulása lehetett az idei Vidornak is.
A tegnapi nap másik fellépőjének zenéjét jórészt az erkélyről hallgattam. Ha azt mondom, hogy a közönség ünneplése is idehallatszott olykor, tudhatod, a Patriarcas de la Rumba spanyol temperamentumával fergeteges koncertet adhatott.
A mai program is elég érdekesnek ígérkezik, terveim szerint úgy 3 körül elindulok, és Szőke András filmjét már nem nézem meg a téren.
Ez úgy nagyjából este tízes érkezést jelent.
Kis beszámolót tervezek még akkor, ami persze örökre fennmarad, tehát nem fontos virrasztani miatta 😀
Indulás előtt pedig lesz még valami meglepetés…