Pihi

Úgy alakult, hogy két ünnep közötti részt szabadságon tölthettem/tölthetem.
Sok tervem nem volt erre az időre, mert igazán úgy voltam vele, akkor hiszem el, ha elmúlik.
Egy-két titkos gondolatom azért akadt.
Vannak “szorgalmi feladataim”, amelyek év vége körül némi plusz munkát igényelnek.
Szerencsére nem igazán kötődnek pontosan az év végéhez, de a pár nap szabit jó lehetőségnek láttam az elvégzésre.
Annál is inkább, mert előrevetült annak a lehetősége, hogy a januári első szombaton sem lesz lehetőségem magánakciókra.
(Márha a munkahelyen töltött időt nem tekintjük magánakciónak… és ugye miért tekintenénk? 😉 )
Nézzük akkor, mi maradt a szabadságból.
Ahogy az lenni szokott, az APEH előállt némi módosítással, ami némi szorgalmi feladatra késztetett.
Különösen ki kell emelnem azt a dilettantizmust, ahogy a médiák kezelték az említett változást.
Hihetetlen, hogy újság- és híradó szerkesztők ennyire szerencsétlenek lennének.
Tudom, az nem hír, ha egy egyszerű – és most tényleg az – közleményt “csak úgy” elmondanak, de azért – ha már “felelős” szerkesztők, illene kis felelősséget érezni néha.
Jó néhány embert késztettek felelőtlenségükkel esztelen rohangálásra.
Kicsit konkrétabban.
Tehát ha esetleg számlaadásra kötelezett vagy, ne foglalkozz a médiák ijesztgetéseivel, szenzációkeresésével, egyszerűen olvasd el ezt a közleményt.
Hidd el, mindenkinek jobb lesz így 😀
Szóval érdekes volt a pár nap.
Nem mondom, hogy illő dolog csak december közepén kiadni ezt a közleményt, de félremagyarázni – akár szellemi sötétség okán, akár nézettség- olvasottságnövelés szándékával – sem szerencsés.
Ennyit erről…
Szóval a Nagy Pihenésemet kicsit beárnyékolták ezen események, de azért volt időm halászlét enni, és ez jelent valamit 😀

Gondoltam, írok is majd sokat, ez nem annyira jött össze.
Volt/van még egy titkos projektem, ami folyik a háttérben, és nemsokára megtudod, mi az.
Van egy másik szorgalmi feladatom, talán arra ma délután, vagy este kerítek sort, kiderül majd egy telefonbeszélgetésből.
Nemsokára jönnek értem, és elutazunk meglátogatni nagybátyámat, aki pár napja kórházba került.
Szerencsére már jobban van, talán haza is engedik a napokban.
Nos, nagyjából ezek az utóbbi pár nap történései.
Illetve kimaradt a karácsonyi ajándékokkal való dicsekvés, de arra is sor kerül majd talán – addig elégedj meg a tegnapi előzetessel 😉

Most fogyott el a KV-m, a lendületem, és a reggeli időm.
Valamikor délután előkerülök majd, azt hiszem.
Szép napot!