Második piros

Szerdai vonatozásom igen érdekesre sikeredett.
Ahogy elhagytuk Debrecent, a fülke ablaka lezúgott.
Semmi baj, gondoltam.
Feltolom, beakad és kész.
De nem.
Hiányzott a beakadó kar.
A keretben található papírdarabok azt sejttették, hogy nem én leszek az első, aki fennmaradásra próbálja bírni az ablakot.
A szakadt, koszos vonat előnye, hogy mindig akad a fülkében ez-az, amivel például ablakot lehet szorítani.
Nekem egy viszonylag steril újságra esett a választásom.
Több kísérletem is kudarcba fulladt.
Közben a bérletemet megszemlélő kalauztól megérdeklődtem, nem hord-e magánál esetleg egy méteres drótot?
Persze nem hordott, így én ügyeskedtem tovább.
Úgy Hajdúhadház környékén sikerült végre úgy beszorítanom az ablakot, hogy hazáig már nem csúszott le.
Aztán tegnap este, mikor beléptem a fülkébe, ösztönösen az ablakra néztem.
Meglepett, amit láttam.

A lehúzónál egy zsír új beakadó valami ragyogott.
Nem tudom, valóban ugyanaz a fülke volt-e, de az új kilincs bizonyítja, javítják olykor a vagonokat.
Ezért az újabb pirospont.