Archívok

Kicsit kései hazaérkezésem után a szokásos netes nézelődés azért nem maradt el.
Eljutottam az Archív Szindróma nevű zenekar lapjára is.
A “Hallgatózás” általában úgy íródik nálam, hogy valahogyan meghallgatom egy csapat zenéjét, aztán utánuk járok.
Bár most a honlapjukról jutottam el a zenéjükhöz, mindenekelőtt meghallgattam őket.
Ezután néztem szét a lapjukon.
Mondom hát a zenét.
A Tangó-val kezdtem.
Az első pár taktus után az Európa Kiadó ugrott be.
Igaz, az énekkel egyből gondom akadt.
A Vasárnap délután következett.
Meglehetősen együtt van a zenekar, de az ének még mindig zavar.
Egyre inkább úgy éreztem (minden bántás nélkül), hogy kellene egy énekes a zenekarnak.
Találomra még a Viharvert című dalt hallgattam meg.
És megint az ének volt csak, amivel gondom volt.
Pedig a szövegek is jók.
A Néhai talány volt az utolsó nóta, amit meghallgattam.
Talán(y) 🙂 ez tetszett a leginkább.
A honlapjuk készülődik.
Jó ötlet, hogy vannak fenn dalok, ennek szerintem minden formációnál fontosnak kellene lenni.
Összefoglalva: nem fogom magammal hordani a zenéjüket, de nem bántam meg, hogy belehallgattam.
Sok sikert nekik!
…és hogy miért is ez lett a bejegyzés címe, kiderül holnap délelőtt.