Vidorszombat

Megérkeztem már egy ideje, csak gyártom a tudósítást.
Darabonként jelenik majd meg, ahogy haladok vele, tehát lehet, hogy érdemes még visszanézni később.
Na jó, elmondom, ha azt látod, hogy “holnapi műsor”, akkor vége a napnak 🙂
Kezdem hát.
A hétvége kicsit más lesz tudósításilag, mint a hétköznapok, ugyanis itt lehetőségem van a délutáni műsorokon is részt venni, ahogy ez ma is történt, és reményeim szerint holnap is fog.
Úgy három óra tájt keltem útra. Idén is megjelentek a járdán feliratok.

Talán kicsit kevesebb még, bár szorgosan írogatták éppen az egyik helyen.

Elsétáltam a művház mellett, amely idén is – mondhatni hagyományosan – kimarad a Vidor rendezvényeiből. Ezt már sok éve nem értem…
A Nagy Gödör Üzletház építésén szorgosan dolgoznak. Hiába no, nem mindenkinek happy a hétvége.
A volt Krúdy mozi (nem is tudom, igazán mi lett a helyén) melletti téren a Kaláka mozgatja a gyermekeket, meg a kis szökőkút próbálja felvenni a ritmust kevés eredménnyel.
A templomban bizonyára tűzoltó házasodik, mert két tűzoltóautó is pompázik a parkolóban. Néha felsikít a sziréna. Gondolom, akkor mondják ki az igent 🙂
A főtérre érve aztán van minden.
Éppen egy gólyalábas csoport fejezi be az előadást, de helyüket azonnal zsonglőrök foglalják el. A tér egyik szegletében Somos Petiék csomagolják hangszereiket. Ebből Shadows zene lesz.
Itt-ott élő szobrok sarkallják böködésre, grimaszolásra a járókelőket.

“Márvány bőrű karcsú leány
Régen ölelésre vár,
Előtte egy szép ifjú áll.” – jut eszembe a régi Metró sláger.

Van azonban más is a téren.

De haladjunk műsorirányban!
A városalapítók szobránál remek jazzt játszik egy trió, de már érkezik a Dust is. Átszerelés, égkémlelés, vágjunk bele! A csendesebb dalok hangzanak el. Amolyan esőcsinálók.

Meg is van az eredménye.
Esik.
Zenekar pakol, én el száradni, melegedni, tudósítani.
Az eső megunja. Mire visszatérek, éppen kezdődik a koncert második része. Mostmár keményebb zene következik, az esőnek helye nincs.

A verebek a fán nem nagyon értik a dolgot, ők inkább gyümölcskarnevált, és lovakat szeretnének, meg főleg, amit a lovak elhagynak. (hogy is énekelte annak idején Dinnyés József? 🙂 )
Ez nem az ő napjuk 🙂
A koncert viszont fergeteges, de sajnos egyszer csak lejár az idő. No, majd holnap ismét! 🙂
Sétáljunk át lassan a nagyszínpadhoz. Napra.
Kárpát medencei népzene elektronikus hangszerekkel. – olvasom a műsorfüzetben.

Békésen üldögélek egy padon. Úgy húsz másodperce játszhatnak, és már a színpadnál vagyok. Ez nagyon jóóóó! Ilyen nekem kell itthonra!

Nagyjából látod a hangszereket, meg még van egy cimbalom is. Olyan kezdeti Kormorán-os, csak nem annyira balkáni, viszont keményebb.
Mostmár biztosan tudod, milyen 😉
Nem is tudom elmondani, mennyire tetszett, ezért is mutatom meg. 🙂
Találtam egy koncertet. No, valami ilyesmi volt egy jó órán át…

Persze ennek a koncertnek is vége lett sajnos. 🙁
És ezután azt hiszem, mindegy, mi jött volna. Azért megvártam 🙂
Múlt évben a Zöld-foki Köztársaságból Lura volt a Vidor vendége. Idén a Rabasa.

Ahogy írtam, szinte mindegy volt, ki jön a Napra után. Ez a zene azonban bizonyára akkor sem jött volna be nekem, ha csak ők vannak egész nap.

Úgy a tizedik perc után éreztem, hogy elalszom. Szóval nem is töltöttem már sok időt a társaságukban.
Viszont ezen a napon rengeteg kép készült. Egyszer biztosan lesz egy, vagy több album a Vidorról. Nem tudom mikor, meg még azt sem, később mennyit sikerül fotóznom.
szerk. 09.02.: Dust külön albumban jelenik meg nemsokára. (A nemsokára nem ma! 🙂 )
Most viszont, hogy látom, jó két órája reszelem ezt a post-ot, úgy döntöttem, alszom.
Itt van hát a holnapi program link zárásként.
Jó éjt, jó reggelt, kinek mit 🙂