A cím egy jópár éves kabaréjelenetet juttat eszembe.
Kern András előadásán még ma is jókat vigyorgok, pedig egyrészt ahányszor hallottam, talán tudom kívülről, másrészt nem biztos, hogy az, amiről szólt, akkor annyira mulatságos lett volna.
A párhuzam valahol ott lehet, hogy egyrészt annyiszor írtam már a témáról, hogy tudhatod, mi a véleményem, másrészt a belvárosunkat sem azért “építik” át, hogy jól szórakozzunk..

Nem ígérem hát, hogy a város szép arcát látod majd – eljön majd az is, remélem -, cserébe viszont választ kapsz arra a kérdésre, igazuk van-e a tilosban parkoló autósoknak. Szerintem…
De kezdjük a körsétát egy csöppet sem hízelgő, és vendégcsalogató képpel, a Nagy Gödör építkezés mi(nden)napi arcával.

Nemrég azt ígérték, elhelyezik azt a táblát, amelyen mindenki láthatja, kiknek köszönhető ez, és a majd várhatóan a látványtervnek megfelelő jó egy év múlva megjelenő kép.
Nos, körbejárva nem találtam ilyen táblát. [Szerk: A képek hétfőn készültek. Kedd délután arra járva már voltak táblák.]
Talán erre a képre – érthető okokból – nem olyan büszkék az “alkotók”, mint mondjuk a valóban szépen újjáépülni látszó Jereván építői (de erről majd akkor, ott 🙂
Most nézzük az autósokat.
A építkezés egy másik sarka, a művház, és környéke. Néhány fizető parkoló, szerintem – mostmár – korrekten kitáblázott forgalomirányítás, és annak teljes figyelmen kívül hagyása.

Úgy gondolom, innen a közteresek hiányoznak a maguk durva nevelési módszereivel. Itt más nem segít.

Ez volt az “autósellenes” rész. 🙂
Jöjjön most a másik oldal. Egy utcával beljebb.

Itt is – táblailag – hasonló a szigor. Amit nem értek, itt miért tilos a parkolás.
Elvileg a Nagy Gödör építkezéssel indokolták, azonban közben a területet sikerült úgy bekeríteni, hogy ezen az útvonalon az nem közelíthető meg.
Magyarul semmiféle építési forgalom nincs. Jogos tehát – szerintem – hogy ezt a területet használhassák parkolásra, különösen az ünnepi forgalom idején. Meglepne, ha pont ez idő alatt akarnák bedíszburkolni az utcát…
Tehát innen egy ember hiányzik létrával, villáskulccsal, aki leszereli a képen látható táblát.

Gondolom, lassan eleged van már a Selyem utcából. Kis szünetet tartottam, és tartok hosszabbat is újra, csak még ezt az egyet (meg talán mégegyet majd 🙂 )

Ahogy látod, elkészültek az útfestéssel is, és be is lakták az autósok, ki hogy tudta. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kapubejárókat azóta sem javították ki.) Szóval ha megnézed a képet, feltűnik, hogy ez is egy – úgy, ahogy elkészített – kapubejáró. Ami előtte van, az meg egy forgalom elől elzárt terület.
Hogyan is lehet bejutni szabályosan a kapun?

Persze ha emlékszel a füvönparkolós bejegyzésre, tudhatod, hogy semmi sem lehetetlen.
Ha parkolni lehet rajta, átmenni is.
Most talán úgy gondolod, autó(s)ellenes vagyok, de nemsokára meglátod, nem teljesen ez a helyzet…

Tudom, hogy elég negatív a hangulatom mostanában. Talán az ősz teszi…

A fa – a tegnapi zászlóhoz hasonlóan – a Nagy Gödör építkezés kerítésén belülre került.
Kedden még élt…

…jól bekerítették.

Mondtam, folyt. köv.
Jó ideje már, hogy elzárták a forgalom elől a Dózsa György utca egy részét.
Itt azóta tilos parkolni, és behajtani is indokolt esetben, külön engedéllyel lehet.
Az eredmény látható…

Volt egyszer egy utca.
Nagyapám – nyugodjon békében – Vajádámutcának hívta. Csak évekkel később, felnőve tudtam meg, máshogy ejtette, és mások máshogy írták. Sőt, mások másnak is nevezték el, megint mások új utat építettek, és ezt nevezték el Vay Ádám útnak.
Nagyapám vajádámutcája Dózsa György út lett.
Szerettem ezt az utcát, mert régi házaival, sok-sok fájával, a nagy forgalma ellenére is nyugalmat sugárzott. És persze ez vezetett a belvárosba. Az utca közepétől már látni lehetett a belvárost. Most látványzsákutca lett.
Nem tudom, hányszor mentem végig ezen az utcán.
Nem tudom, hányszor vágtam keresztül a Jókai téren, vagy csak elmentem mellette.
Nem tudom, hányszor szálltam buszra a Jókai téri buszpályaudvaron.
Nem tudom később, mikor a vasútállomás mellé költöztek a buszok, hányszor szálltam taxiba a Jókai téren.
Nem tudom, hányszor ültem a kis asztal mellett “kólázva-mozizva” a Videoházban.
Nem tudom, hány videokazettát kölcsönöztem hétvégeken.
Aztán a város is felnőtt, és ahogy én most bánok sok olyan dolgot, amit gyermekkoromban kidobtam, talán ő is bánni fogja majd néhány kidobott emlékét.
Megjelennek majd szép könyvek, benne régi képeslapok, rajta a Videoház nem túl szép épülete, és az emberek azt mondják majd: Ezt tényleg érdemes volt lerombolni.
Talán így lesz, talán nem. Nekem akkor is egy darab az életemből, és mikor csütörtökön rombolták, összeszorult a szívem.
Talán nem kellett volna arra járnom.
Talán nem kellett volna elkészítenem ezeket a képeket…

A minap azon háborogtam, hogy elmarad a Mikulás szépségverseny a Kossuth téren.
Ezen még most is tudnék háborogni, de nézzük most a “másik oldalt”!
Virtuális fogadóórát tartott tegnap a polgármester asszony. Ezt jó elgondolásnak tartom, kicsit nagyobb publicitást is megért volna, bizonyára több kérdés érkezik.
Nagyon nem foglalkoznék a válaszokkal, bár van róla véleményem, de ezt majd máskor.
Azt is jónak tartom, hogy a névtelenül kérdezhetőség ellenére – jelen viszonyok között – kulturáltnak mondható hozzászólások születtek.
Persze olyan is volt, aki névvel intézett hozzászólást, kérdést.
Amiről most írok, az is neves, de számomra nem ez, és nem a személy a fontos, hanem a nézet…
Az, hogy elvakult embereknek – hogy úgy mondjam – semmi sem szent.

Ahogy felháborodtam a Mikulás szépségversenynél azon, hogy gyerekektől vesznek el valamit, ugyanúgy felháborodok most is az úr “problémakezelésén”.
Idézem: “Nagyon szeretném, ha a békés, és a jobb irányt képviselők kapnának teret, nem pedig a kereskedők. Változásra van szükség, ezt Ön is észre vehetné! A Városháza előtti terület nem piac, hanem állampolgári vélemény kinyilvánítás helye. Legyen végre rendszer váltás !!!!”
Nos, ez így magában akár támogatható is lehet, legfeljebb ezt a teret is elkerüli az ember, fű egyébként sem sok van, szobor is csak egy.
A bajom vele, hogy ez a forradalmár a hagyományos karácsonyi forgatag területére pályázik. Még a terület nem is lenne baj, – ahogy egyik ismerősöm mondta, legfeljebb másfelé sétál – de az időpont is egyezik.
Ha kinézne a szórólapjai mögül, elhesegetné a gőzt a feje körül, bizonyára megjelenne egy olyan békés kép előtte, ami őt, és jónéhány társát nagyon irritálja.
Emlékszem, a múlt karácsonykor egyik párt/szervezet (és NEKEM akkor is mindegy volt, most is mindegy, melyik) szórólapot dobott a postaládámba…
…és ez most ismét nem politika… részemről, és megint független attól, hová tartozik, milyen nézeteket képvisel az illető. Egyszerűen kikérem magamnak, hogy az összes ünnepet ilyen dolgokkal kelljen töltenem! Úgy gondolom, pár napot bárki kibírhat családi körben…