Békés, boldog karácsonyt!

A város lassan elcsendesedik.
Az utcák elnéptelenednek.
Nemsokára előkerülnek a fenyőfák.
Apuka előkészít minden ütő-, vágó-, szúró-, harapószerszámot.
A konyhában frissen sült bejgli illata terjeng.
Az erkélyről/udvarról/fáskamrából néhány Aaa, Úúúú, Áááá és hasonlók kíséretében hangos kopácsolás zaja szűrődik be.
Aztán csend lesz.
Csak a seprű halk suhogása hallatszik, amely az immár örökre a lakás részét képező lehullott tűleveleket lenne hivatott összeszedni.
Előkerülnek a díszek, a szaloncukor, a világítás, és megkezdődik a díszítés.
Míg a család egyik tagja az eldőlni készülő félig feldíszített fát tartja, apuka spárgáért rohan.
A fa kicsit ferdén bár, de annál stabilabban áll.
Színes csomagok kerülnek elő.
Már senki nem emlékszik a pár perce történtekre.

Utazás

A vonat kicsit korábban érkezik.
Van idő felszállni, lepakolni. és persze hely is van, választhatok.
Útitársam két középkorú hölgy és egy nagyapám korú bácsi. (érdekes milyen sokszor gondolok rá mostanában)
Hamar beindul a beszélgetés.
A szokásos MÁV-szapulás és némi politizálás után hamar “értelmes” irányt vesz a beszélgetés.
Jólesik hallgatni. Nagyon nem tudok bekapcsolódni, de mikor Debrecenbe érünk, sajnálom, hogy kimaradok a folytatásból…

.

Gondolom, nagyon nem lep meg, ha leírom: az elmúlt két nap képei, és persze a maiak is a Krúdy Karácsonyon készültek.
Idén nem sok időt töltöttem a Krúdy Vigadó előtti téren.
Nyálkás, ködös, hűvös idő volt, így nem csoda, ha sokat melegedtünk a tűz mellett.
Hazafelé aztán olyan szagunk volt, hogy Svédországból sem küldtek volna vissza 🙂
Idén kicsit visszafogottabbnak tűnt a rendezvény.
Persze voltak múlt évből ismerős arcok, pavilonok, de nekem nagyon hiányzott a két kemence. És nem csak a melege miatt.
Remélem, azért lesz még Krúdy Karácsony…