Esőisten siratja a Vidort

Elérkeztünk a fesztivál utolsó napjához.
Ez több szempontból is szomorkás nap.
Egyrészt hatalmas eső zúdult a városra napközben.
Másrészt valami nagyon primitív pozdorjagyümölcsökkel lett tele a belváros.
Harmadrészt az utolsó nap programjai is alulmúlták várakozásomat.
Negyedrészt ismét egy évet kell várni a Vidorra.
De menjünk szépen sorba.
Az utolsó nap nem teljesen igaz, mert az eredményhirdetések szombaton vannak.
A közönség számára azonban pénteken éjféltájt vége a műsorok sorának.
Az esőről nagyon nincs mit beszélni, esett, és kész 🙂
A pozdorjagyümölcsök. Nyilván Gyümölcskarnevál következik a Vidor után, és ezt valahogy jelezni kell.
Erre negyon jó a plakát, már ha sikerül olyat készíteni, amin a karneváli menet indulási ideje is rajta van.
Ezeket el kell helyezni valahol. Mivel a szokványos nyáldiszkós plakátok eleve belepik a várost, a maradék helyen vezető, vagy annak készülő politikusaink lógnak, marad a remek dizájn, a méteres faalma, fakörte. Gondolom, a favilla, fakanál, fatányér mára marad…
És elérkeztünk az estéhez.
Elsőként a Ladánybene 27 koncertje próbálta felmelegíteni az egybegyűlteket.
Meglepő módon Bob Marley műsorral készültek, ami persze nem nagy baj, de
jó lett volna néhány saját számot is becsempészni a műsorba.
A másik meglepetés az vokalista lány volt. A harmadik, mikor előreküldték énekelni.
A vokálban jobb volt, és szerintem onnan sem hiányzott volna…
Nem nagyon értem a szervezőket mi vezérelte, hogy a zárónapon a két koncert közé egy vitatható érdekességű filmet tettek – bár ez minden évben így volt -, mi mindenesetre hősiesen végigvártuk.
Ezután következett a ki tudja, hanyadik meglepetés, a kolumbiai salsa királya, Yuri Buenaventura.
Ebből úgy bő húsz percet bírtunk, és itt ismét hangsúlyozom hősiességünket.
A Vidor alatt ez volt az egyetlen koncert, amit otthagytunk.
Szóval volt már jobb fesztiválzárás is – mondjuk Boban Markovic – bár ez ismét ízlés dolga.
Maga a fesztivál azonban remek volt ismét.
Rengeteg olyan előadóval ismerkedtem meg, akik egyébként biztosan nem kerültek volna látóterembe. És rengeteg fiatal választotta ezeket a rendezvényeket esti programul, aminek azért komoly tanulsága van.
Ha a tucat-nyálzenét nyomató diszkók helyett (mellett) fel tudnának mutatni értelmes ZENÉT játszó, közvetítő közeget, akár jó irányba is lehetne tolni a tömegízlést.
…és itt a helyi médiának is nagy szerepe van (lenne), talán a nézettségük, hallgatottságuk is változna.
Példaként had említsem meg a környéken egyedülálló Friss Rádiót amely hadat üzent a nyálzenének, de sajnos környékünkön csak neten hallgatható.
…és hogy azért ne ilyen szomorúan legyen vége, meg hogy ismét előhúzzam kedvenc cimbalmomat, íme egy kép: 😀


VIDOR

Néhány napod van még, hogy eldöntsd, hogyan úszod meg valamennyi időre a kamatadót, aztán ha túlvagy a komoly intézkedéseken, ülj pár percig nyugodtan a gép előtt, és nézd a lapom fejléce alatt a vidoros bannert. Láthatod, hogy a jobb alsó sarokban sorjáznak az ingyenes programok időponttal együtt.
Válaszd ki azokat, amikre szeretnél eljönni, és legyél ott időben a Kossuth téren! 🙂
Persze nem kell feltétlenül most mindent megjegyezned, több lehetőséged is van.
Egyrészt a Vidor-banner a fesztivál ideje alatt ott marad a lapom fejléce alatt, bármikor erre jársz, megtalálod.
Lehetőséged van még letölteni a programfüzetet vagy innen jobb oldalról a borítóra klikkelve, vagy a Vidor lapjáról.
Oda érdemes ellátogatni egyébként is, ha van kis időd. Nem fogsz unatkozni.
..és persze betérhetsz az Országzászló téren a jegyirodába, és a kezedbe nyomják a füzetet.
Ha pedig végképp nem akarsz ilyenekkel vesződni, irány minden este a Kossuth tér 😀
Tehát szeptember 1-9-ig VIDOR!


Tervszerűen

Bizonyára van, aki emlékszik még arra a lázas sietségre, ahogyan a Vidor előtt munkagépek vágták fel a Kossuth téren a templom előtti járdát, és a már jól ismert kockakőből újjáépítették.
A korábbi láncos oszlopokat új dizájnú oszlopok váltották fel, és még mielőtt a rozsda enni kezdte volna őket, elkezdték lefesteni. Ha jól emlékszem, ez egy nappal a Vidor megnyitása előtt történt.
Ma már tudom, a nagy sietség oka az lehetett, hogy elkészüljön, mielőtt a kőtörő gépek körbeérnek a városon, és ismét a Kossuth térre jutnak.

Bizonyára többekben felvetődött a kérdés, hogy ha a forgalmat – a buszokét is! – kitiltják a Dózsa György út – Jókai tér közötti részről, miért is kell járdát, korlátot rombolva útkereszteződést építeni?
Meg ha már nem lehet a Bocskairól jobbra menni, ugye eszébe jut majd valakinek, hogy két sávból lehessen balra menni, és nem a jobb sáv lezárásával “oldják meg” a problémát?


A mai útfelbontó-mérleg a teljesség igénye nélkül:
Kossuth tér, Dózsa György út, Jókai tér, Hősök tere, Nagy Imre tér, Körte utca, Vay Ádám körút, Korányi út, Ószőlő utca, Kosbor utca, Kígyó utca, Szarvas utca, Arany János utca, Debreceni utca, Luther utca, Hatzel tér, Gimnázium köz, Eötvös utca… és így tovább.


Miközben fényképeztem, az egyik munkás azt mondta: “Megyek Straszburgba, ha rajta leszek a képen”. Mondtam, szerintem az ő munkájával nincs baj, ilyen rövid idő alatt ekkora kupit csinálni nem kis teljesítmény… de aki kitalálta ezt a káoszt, azt akár messzebbre is szívesen…


El(le)maradások

Emlékszem, mikor augusztus 22.-én vittem a szervizbe a gépemet, hányszor nyúltam az oldalamhoz, hogy elővegyem… Összeszoktunk.
Gondoltam, összeszedem azokat az eseményeket, amelyeket kénytelen voltam fotózásilag kihagyni. Egyben fel is idézem a nyárvég eseményeit.
Szaggassuk a sebeket 🙂
Nyíregyháza, augusztus 23. szerda: Nyíregy házi buli
Nyíregyháza, sóstói szökőkút, augusztus 24. csütörtök: Y2K és Slow Band
Nyíregyháza, BuSzaCsa, augusztus 26. szombat: Kgstparty
Nyíregyháza, szeptember 1-30. Nyírségi Ősz
Nyíregyháza szeptember 1-9. Vidorfesztivál
Debrecen, Lovarda, szeptember 8. péntek: Kispál és a borz
Nyíregyháza, Kossuth tér, szeptember 9. szombat: Gyümölcskarnevál
Nyíregyháza, Kossuth tér, szeptember 9. szombat: Omega
Nyíregyháza, Bujtos szeptember 10. vasárnap: Fesztivál az állatokért
Nyíregyháza, Múzeumfalu szeptember 15-16. péntek-szombat “Kóstolja meg Magyarországot”
Záhony, szeptember 15-16. péntek-szombat MÉZ Fesztivál
A nagy vágyam: Budapest, Vasúttörténeti Park szeptember 16-17. szombat-vasárnap VI. Közép-európai Mozdony Grand Prix és II. Nemzetközi Étkezőkocsi Találkozó
Nyíregyháza, Repülőtér szeptember 17. vasárnap Repülőnap
Voltak még apróságok, meg hát bizonyára ezek közül sem jutottam volna el mindenhová.
Most az ősz, és a zárttermi koncertidőszak következik. Nehéz lesz megállni, hogy ne lőjek fűre, fára 😉
Szóval örülök, hogy újra van gépem :-D” …és ezzel le is zárom a fényképezőgéphiba témát, remélem örökre.
Jöjjenek a képek!


Utolsó este

Még a Vidor idején készítettem a következő esti képet.

Ekkor el is döntöttem, hogy a gépem visszaérkezéséig nappali életmódot élek a kölcsi-fényképezőgéppel.
Úgy néz ki, hogy holnap sikerül végre eljutnom a gépemért, így a gépet kölcsönző is akkor fényképezhet majd, mikor csak eszébe jut 🙂


Kis kutya, nagy kutya

Ismét ősz.
Elmúlik a Vidor, elvonulnak a gyümölcskompozíciók, és míg romjaiból helyreállítják a várost, néhány kutyus, és gazdája, valamint néhány “állatos” szervezet embereket csalogat a Bujtosi tó partjára.
Ügyes, okos kutyák kápráztatják a vendégeket, büszke gazdik pózolnak a fényképezőgépek előtt.
Olyan családias az egész.
Én két éve is résztvettem – persze nézőként – a Fesztivál az állatokért rendezvényen.
Akkor a gyümölcskarneváli menetben fedeztem fel a kocsit, amelyik a meghívót vitte, idén pedig már kerestem a feliratot.
Így aztán vasárnap kerékpárra pattantunk, és néhány órát a kutyusok közt töltöttünk.
Én nagyobbrészt pollent gyűjtögettem az esti tüsszentésekhez, barátnőm pedig igyekezett minden kutyust megörökíteni.
Egyetlen képet készítettem, amelyet itt bal oldalt látsz.
Érdekes rendezvény volt, biztos vagyok benne, hogy senki nem bánta meg, aki eljött.

Gyümölcskarnevál

Nos, a vasárnapi bejegyzésből már sejthetted, hogy mivel a gyümölcsök az utcán vonultak, nekünk a különféle gabonák, és társaik maradtak 🙂
Idén gép híjján nem sikerült igazán fotóznom, mint a múlt évben.
Erre a napra is egy baráti találkozás jutott. Szerencsére elég magasan voltunk ahhoz, hogy az utcai zenebona mellett beszélgethessünk is.

Néha azonban ki-kinéztünk az ablakon, és érdekes jeleneteket láttunk.
Erről a kompozícióról két elképzelés is született.
Az egyik szerint az Angliának készített remek idegenforgalmi rajzfilm utánérzése, a másik ennél jóval morbidabb 😉

A napi program elég gyorsan szerveződött, így sajnos nem maradt időnk a jelzőlámpák leszereltetésére, így aztán igen randán belelógnak a képbe.

…és persze az úri népség kultúrájára jellemző, hogy – nyilván gyaloghintóra nem tellvén nekik – a parkon keresztül autókáztak.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy úgy 10-20 méterre a rendőröktől…

Este, az Omega koncertre tartva állapítottuk meg, hogy a Vidor után fél nap is elég volt ahhoz, hogy szemetes, koszos kocsmává züllesszék a belvárost.
Történt ez mindannak ellenére, hogy a közteresek (vagy hogy hívják a takarítókat) megállás nélkül takarítottak.
Persze amit a Koós műsor végéből hallottunk, nem csoda, hogy mindent eldobált a nagyérdemű…
Erre az utolsó képre majd még visszatérek az Omega beszámoló után.


Nagy utazás

Nem, nem vártam meg a vetítést, és a Pici sem vendégszerepelt most városunkban.
Egészen másról van szó.
Mai beszámolómban valahonnan Magyarországról indulunk el, elhaladunk Afrika partjai mellett, Iránon, Bulgárián, Románián keresztül ismét visszatérünk kis hazánkba, majd keleti ritmusok kíséretében Franciaországban pihenünk meg.

Kedd este Lakatos Róbert, és a RÉV zenéje fogadott bennünket a téren. Igen sokféle zenét hallhattunk tőlük, én mégsem találtam meg köztük azt, ami “nekem való”. Ez bizonyára az én hibám, mert a közönség olykor “vevő volt” a műsorra.

Igazi tömeg azonban a koncertjük után kezdett gyülekezni a téren, és mikor néhány afrikai zenész megjelent a színpadon, már egy tűt sem lehetett elejteni… vagy ha mégis, nem nagyon volt érdemes 🙂
Lura színpadra érkezését már a néhány napja megszokott üdvrivalgás kísérte.
Miután megbeszélte a közönséggel. hogy angolul fognak kommunikálni – mármint a közönség, és ő 🙂 -, röviden mesélt a Zöld-foki szigetekről, majd kezdetét vette a mozgalmas, zenét, táncot, mesélést magában foglaló remek hangulatú koncert.
Mikor a koncert végefelé a színpad mögé keveredtünk, már valahanyadik ráadás előtt szaladt le Lura a színpadról, majd követte a zenekar is.
A színpad mögött boldogan összeölelkeztek, és már indultak is vissza a következő ráadáshoz.
Ekkor “készítettem” a képet.

Ígérem, azért ilyen képeket nem nagyon fogok feltenni, csakhát mikor megláttam a hátsó színpadképet, nem állhattam meg, hogy ne szerencsétlenkedjek a park korlátján kicsit a kölcsi-fényképezőgéppel. Különös kontraszt ez az előző bejegyzés képajánlója után 🙂

Szerdán egyedül sétáltam fel a térre. Valamivel hét előtt érkeztem, így hallottam még pár taktust a Takarékpalota mellett játszó emberkéktől, de mire odaértem, már pakoltak.
No, irány a tér, a szokott pad a tér túloldalán.
Útközben egy lány sietett el mellettem. Gondoltam, nem akarja lekésni a koncertet.
Aztán kiderült, ő az egyetlen, aki nem tud lekésni egyetlen Palya Bea koncertet sem 😀
A koncert közben néha lejegyeztem ezt-azt, mert kitalálok marhaságokat magamnak, ha már a fényképezőgépem nem lehet velem 😉
Ami pár perc után megfogalmazódott: olyan volt a koncert, mintha nem is lett volna színpad. Mintha a közönség körbeülte volna az előadókat egy tábortűznél.
Közvetlen hangú felvezetések, rendkívül magas színvonalú, kidolgozott produkciók – holott néhánynak csak munkacíme volt még -, összeszokott csapat.
Rá kellett jönnöm, nem a cimbalommal, mint hangszerrel van bajom, mint ahogy előző két nap fellépőinél gondoltam.
Nem mindegy, ki porolja a hangszert! Itt fantasztikus volt, ahogy szólt.
És fantasztikus volt az is, amikor a szakszofon-ének párbajba belefecsegett a cimbalom.
Szóval a Salif Keita koncert után a második helyre került nálam az összes eddigi koncertet figyelembe véve. Nagyon szorosan a második helyre…

Ezután nagyon nehéz dolga volt Thierry Titi Robin csapatának.
Nekem kicsit monotonnak tűnt, mintha mindig ugyanazt játszaná.
A koncertjükből nem is a buzuki hangja maradt meg bennem, hanem a percussion szóló. No, az nagyon durva volt! Az a srác erre született!

A csütörtök ismét két jelentős koncert napja volt.
Este 7-től Lajkó Félix triója várta a közönséget, majd pedig Afrika Hercegnője, Dobet Gnahoré Elefántcsontpartról tette emlékezetessé az estét.
Ezekről részletesebben nem tudok mesélni, mert sajnos nem voltam ott.


Tamás Pál

Személyesen nem ismerjük egymást, bár sokszor találkoztunk rendezvényeken, és ahogy a barátnőm szokta mondani, ha két fotós találkozik, először egymás gépét nézik meg. 🙂
Tehát látásból ismerem, beállításaiból pedig a képeit ismertem fel.
Innen tudom, hogy képei Nyíregyháza lapján szoktak megjelenni.
Ami miatt pedig itt írok róla az, hogy nagyon tetszik a látásmódja, és technikailag is gondosan kivitelezettek a képei.
Először a Made in Broadway képsor kapcsán gondoltam, hogy írni kellene róla, de csak most, a VIDOR-os képeinél (egy másik link, itt ajánlom figyelmedbe a DSC_3198-as képet. Csúcs.) ragadtam billentyűt.
Sajnos ha csak a korábbi galériát nézegeted, nem derül ki (szövegesen), ki készítette a képeket, és a kapcsolódó hírhez sincs “visszalink”, de a hírről a képhez jutva azonosítható a készítő, és meglátod, vannak jegyek, amiből felismered, a fotóst.
Jó hír, hogy hétfőtől az új galériákon ott a fotós neve. Rugalmas a webmester 😉


Műsorközlő

A tegnapi archív kép után kicsit ismét Vidorozok.
Szombat volt az utolsó nap, amiről beszéltem. Az nem nagyon tetszett, persze attól még lehetett jó…
Most lépjünk tovább.
Vasárnap Ghalia Benali volt az első fellépő a Kossuth téren.
Nehezen megfogható stílus, olykor mintha indiai lenne, olykor török, olykor egészen hagyományos, ami viszont mindig egyforma, a színvonal.
Remek hang, kitűnő hangszerelés, tánc.
Aztán fellapozom a műsorfüzetet, és helyreteszem az előadót. Tunézia.
Egészen másfajta zene, amit Juan Carmona és csapata mutat be.
Flamenco. Hangulatos, olykor szenvedélyes zene, az egyik dobos néha előrejön táncolni, amitől a közönség jó része megőrül.
…és már el is érkeztünk a hétfőhöz.
Nagyon nem sietünk az első fellépőhöz, de jó részét így is halljuk a műsornak.
Szerencsére némi beszélbetés az ismerősökkel kicsit felpörgeti az időt, így hamar túljutunk Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band-jén.
Talán érzed már, nem fogott meg nagyon ez a műsor. 🙂
Nekem túl vegyes volt, ilyen-olyan irányzatba belekapás, olykor mintha a szél összekeverte volna a kottákat. Szóval egyéni villongások voltak, főleg a hegedűs alkotott, de valahogy nekem nem állt össze a dolog.
Ami viszont ezután következett, az maga volt a csoda.
Nem hiába nevezte a műsorközlő a fesztivál fénypontjának.
Salif Keita
talán egymaga is el tudta volna varázsolni a közönséget, de ráadásul olyan profi csapattal érkezett, ami biztossá tette a sikert.
Annyi mozgás volt a színpadon, hogy nekem a nézésétől is izomlázam lett ;-D
Afrikai zenei alapok, akusztikus, és elektronikus hangszerek kavalkádja, egyedi, utánozhatatlan ének, mozgás, tánc, lendület jellemezte a műsort.
Ez is az a zene, amit otthon is hallgatni szeretnék 😉
Mára Lakatos Róbert, és a RÉV várható első fellépőnek este 7-kor, lehet, ez is bonyolult lesz az én egyszerű lelkemnek ;-D , de majd meglátjuk… utána pedig egy fölfelé tartó csillag a Zöld-foki szigetekről, Lura.
Érdeklődéssel várom.


Bocs, srácok!

Tegnap délután egy szalonnasütéses bulit terveztünk, amit az időjárás meghiúsított.
Jó kis dumadékután lett belőle, kellemes környezet, régi jó barátok között.

Aztán hazafelé megálltunk a Kossuth téren.
Éppen a második fellépő. a Mardi Gras Brass Band állt be, majd játszott, ami nem nagyon fogott meg.
A tér sarkán kezdtem el fényképezgetni, mostmár tudom, nem túl jó eredménnyel.
Az viszont tök jó, hogy lezárták a tér melletti utat, így a donorbiciklisek sem vackolják szét a műsort, és az utcán is remek fesztiválhangulat uralkodik.
Gyalogosok sétálnak az út közepén, kerékpárosok önfeledten forgolódnak, néhány srác labdázik… szóval jó a hangulat.
Nos, ettől a néhány labdázó sráctól kérek elnézést, amiért túlbecsülve képességeimet azt hittem használható képet készítettem róluk.
Sajnos nem… Ha küldtök egy mélt, szívesen elküldöm, de szörnyen sikerült… illetve nem sikerült…
Talán legközelebb.
Bocs. 🙁


Jajj, de…

…szép virágok vannak a réten!
Énekelték a Kistehén tánczenekar
tagjai nem sokkal azután, hogy elhangzott a megnyitó, és a vidorléggömbök is elrepültek a mellettünk álló kisgyermek szorgos integetései, és jóutat-kívánsága mellett.
Már hagyomány lassan a zenekar fellépése a Vidoron, így évről évre megtudhatjuk, hogy Feri elvitte a kabátom, és hogy kivel alszanak a plüssállatok 🙂
Szóval ez a Vidor is jól indult, jókat vigyorogtunk a dalszövegeken, és olykor már tudtuk is.
Aztán elköszöntünk Zolitól, Boritól, Geritől, felvettük a kabátunkat, és vártuk a kubai zenészeket, a Buena Vista Social Club-ot.
Idemásolhatnék most néhány dolgot az együttesről, de nem teszem, mert elolvashatod a Vidor lapján, többet meg én sem tudok 🙂
A hangulatról sokat elárul hogy volt, amikor tíznél is több pár táncolt a téren, pedig elég zsúfolt volt a tér.
Röviden hát remek este volt, és néhány hasonló még várható 😉
Ide jött volna a mai járdaműsor, de sajnos közbeszólt az eső, nem sikerült a közeli járdán megjelennie a krétás kiírásnak.
Azért nem maradsz kép nélkül 🙂 ezt néhány perce, boltból jövet készítettem.


Őszülünk lassan

Ennek biztos jele, hogy napokon belül itt a Vidor Fesztivál.
Idén szeptember 1-9.-ig tart az a időszak, amikor az esti program mindenképpen a Kossuth térre vonza a város apraját, nagyját.
Persze a szerencsések, és kitartók hozzá tudnak jutni a színházi előadások jegyeihez is.
Bekukkantva a rendezvény lapjára már látható a program, és bizonyára rövidesen megjelenik letölthető formában is.
Ahhoz, hogy szerencsés lehess, holnap reggel 7-től kell sorbaállnod a jegyekért.
Ideje böngészni a programot.

a flash a Vidor fesztivál honlapjáról származik


Ősz

Nem mondom, hogy nem férne rá egy alapos tisztítás az ablakomra, mégis meglepődtem, mikor kiléptem az erkélyre.
Dejóóó! ősz, Vidorfesztivál 🙂 Aztán a maradék álom is kiment a szememből.
Tavasz, és Városnap.

…juteszembe… reggel a Megfejtés-bejegyzésnél a rendezvénysorozat-link nem jött be. Ez az Index Keletre mutat. Oldalt, a Programajánlóban a Nyíregyháza lapján lévőt linkeltem. Valamelyik csak
működik éppen…