Békés, boldog karácsonyt!

A város lassan elcsendesedik.
Az utcák elnéptelenednek.
Nemsokára előkerülnek a fenyőfák.
Apuka előkészít minden ütő-, vágó-, szúró-, harapószerszámot.
A konyhában frissen sült bejgli illata terjeng.
Az erkélyről/udvarról/fáskamrából néhány Aaa, Úúúú, Áááá és hasonlók kíséretében hangos kopácsolás zaja szűrődik be.
Aztán csend lesz.
Csak a seprű halk suhogása hallatszik, amely az immár örökre a lakás részét képező lehullott tűleveleket lenne hivatott összeszedni.
Előkerülnek a díszek, a szaloncukor, a világítás, és megkezdődik a díszítés.
Míg a család egyik tagja az eldőlni készülő félig feldíszített fát tartja, apuka spárgáért rohan.
A fa kicsit ferdén bár, de annál stabilabban áll.
Színes csomagok kerülnek elő.
Már senki nem emlékszik a pár perce történtekre.