Karnevál előtt

A cím kicsit megtévesztő, mert időben már túl vagyunk a karneválon, de a történések idején még előtte voltunk.
Közel egy hetes rendezvénysorozat Debrecenben az, amelyet régen csak Virágkarneválnak hívtunk, és most is abban csúcsosodik ki.
Jómagam kevésbé vagyok híve az effajta karneváloknak, és bottal ütve sem
lehetne rávenni, hogy esetleg egy tribünön aszalódva élvezzem a
felvonulást.
Inkább a kísérő rendezvények érdekelnek, mert az általában hoz különleges produkciókat is.
Most sem volt ez másként.
19.-én a késődélelőtti óráktól vadásztam az eseményekre.
A nagytemplom mögött a Kismalac és a farkas esetét dolgozták fel igen érdekesen, humorosan jókora nézősereg szeme láttára, előtte egy virágkocsit díszítgethettek a lelkes arra járók, de voltak különféle kiállítások, bemutatók, zenéltek indiánok, és lengyelek 🙂
Ez utóbbiak – lévén lengyel nap – több produkcióval is képviseltették magukat.
Tekintsünk most el a CD-kíséretes énekléstől, és nyomban felejtsük is el, de beszéljünk az élő zenéről.
Ezt ezen a napon a Naczynia együttes képviselte.
Kővé dermedtem, mikor az első taktusokat meghallottam.
Valamire nagyon emlékeztetett.
Ifjúságom nagy lengyel csapata volt az a társaság, akiket egyszer az Omega hozott előzenekarként, és majdnem ők maradtak a főelőadó is.
Ez volt az SBB.
Emlékszem, mikor Lengyelországból 3 lemezükkel hazatértünk, hónapokig jártuk a Lengyel Kultúra Házát, hogy a többit is megszerezzük.
…persze akkor még ifipark is létezett…
De térjünk vissza a homályos múltból a fényes mába.
Szóval a Naczynia zenéje igen megfogott, el is határoztam, megpróbálok zenét keríteni tőlük.
…de ez az én magánügyem, nem untatlak vele.
Nézegesd inkább e pár órában készült képeket, a nap hátralévő részére még visszatérek 😉
klikk a képre