Figyelem a napot

Senki nem mondhatja, hogy nem vagyok türelmes.
Jó ideje már annak a Bill koncertnek, amivel megnyílt, és ahogy majd látszik a képeken, talán be is zárt a színpad.

Gondolom a koncert végén megjelenő két rendőr azt jelentette, hogy valaki ismét előhúzta a fiókjából a feljelentő-nyomtatványt egy újabb szórakozási lehetőség sorsát megpecsételve.

Nézzük, mi is maradt még?
Ha valaki hátára vesz egy színpadot, lecuccolhat vele a szúnyoglakta mezőn, amit Bujtosi Városligetnek neveznek,
vagy rajongóival együtt körbeállhatja Sóstón a szökőkutat, és megküzdhet a terasz zenészeivel,
vagy beállhat a Polgármesteri Hivatal kapualjába,
esetleg berimánkodhatja magát a plaza magánparkolójába.

Nem leszólni akarom fent említett rendezvényeket, hiszen szervezői legalább megpróbálnak valamit, és – bár olykor távol áll kedvenc irányzataimtól – mégis jól érzem magam a remek hangulat miatt. (Azért vannak persze határok, pl. Lagzi Lajos, és hasonló dolgok messze űznek a helyszíntől.)
Ez a pár rendezvény azonban nagyon kevés egy ekkora városnak, és ráadásul egy elég szűk érdeklődési kört fed le!
Nem hiszem, hogy csak az igénytelen diszkók nyálzenéire van igény.
Amiről ez eszembe jutott: a Tequila együttes nem kapott engedélyt szombati koncertjére a Művelődési Ház mellett.
Gondolom, a zaj zavarta volna a portást…