2006.12.31. vasárnap, 23:59
A blog új kötettel bővül.
Az okokról ott 😉
Szilveszter volt. Munkanap. Délután készültem a barátnőmhöz utazni. Dél körül még kivittem a mamámat nagyapóhoz a kórházba. Én rohantam tovább a dolgaim után. Délután elutaztam. Az újévi telefonos köszöntéskor tudtam meg, nagyapó már nem kezdett új évet. Ma két éve, néhány nappal 90. születésnapja után ment el. Nagyapó, nyugodjon békében! |
2006.12.30. szombat, 11:50
Az év utolsó napjaiban igyekszünk némi számvetést tenni, picit visszanézni, picit elgondolkodni. Visszaidézni az év elmúlt szilveszter fogadalmait, melyekből – ahogy szokott – szinte semmi nem valósult meg :-), sóhajtani egy nagyot és megállapítani, a következő biztosan nehezebb lesz.
Jönnek a “jó lenne, ha jövőre…”, “jó lenne, ha jövőre is…”, vagy a “legalább jövőre ne…” gondolatok. A “csak rajtam múlik” optimizmusát felváltja a “rajtam is múlik” megalkuvása.
Aztán felnézünk, ki az ablakon a távoli havas messzeségbe, “Na, majdcsak lesz valahogy!” dünnyögjük, aztán betoljuk a tepsit a sütőbe, és elégetünk egy kis gázt… az olcsóbbikból…
2006.12.28. csütörtök, 21:10
Kicsit meglepve olvasom a SZON 20:11-es hírének címét.
Ne menjünk bele, hogy ha így lenne igaz, az jó, vagy rossz lenne nekünk, nem osztanám meg ezzel az olvasótáboromat 🙂
Ugyanez okból nem megyek bele a valós cikk értékelésébe sem.
Ha ráklikkelsz a hírkivágásra, elolvashatod, megítélheted az írás tartalmát… meg persze említett személy tevékenységét is, és ehhez sem a cikk, sem a tevék nem kellenek 🙂
…itt egy hatalmas, füves, fás parkot padokkal, madarakkal, rendberakott pirosházzal.
Nos, az már biztosan nem lesz itt soha… pedig jó lett volna.
2006.12.26. kedd, 12:22
Már a múlt évben is érdekes írásokat olvashatott, aki felkereste az Index-Kelet Íródiák rovatát.
Ezt a jó hagyományt szerencsére folytatja a portál, így a kibővült szerzőgárdának hála többnyire remek írásokat olvashatunk.
Az elv, hogy szerkesztetlenül, javítatlanul, a szerző szerint közlik az írásokat, dicséretes.
Felelős megnyilatkozásra, átgondolt odafigyelésre ösztönzik a jövő – maiaknál jórészt már most is felkészültebb – publicistáit.
Nem ünneprontásnak szánom ezt az ajánlót – mint ahogy nyilván szerzője sem annak szánta a mi karácsonyunkról szóló írását -, sokkal inkább elgondolkodtatónak…
Ahogy én is elgondolkodtam rajta, és kollégám egy gondolata jutott eszembe: nem egy mikulás jön a gyerekekhez, hanem A Mikulás…