Új év, új élet

A blog új kötettel bővül.
Az okokról ott 😉


.


.


.

Szilveszter volt. Munkanap. Délután készültem a barátnőmhöz utazni. Dél körül még kivittem a mamámat nagyapóhoz a kórházba. Én rohantam tovább a dolgaim után.
Délután elutaztam. Az újévi telefonos köszöntéskor tudtam meg, nagyapó már nem kezdett új évet. Ma két éve, néhány nappal 90. születésnapja után ment el.
Nagyapó, nyugodjon békében!

Előszilveszter

Az év utolsó napjaiban igyekszünk némi számvetést tenni, picit visszanézni, picit elgondolkodni. Visszaidézni az év elmúlt szilveszter fogadalmait, melyekből – ahogy szokott – szinte semmi nem valósult meg :-), sóhajtani egy nagyot és megállapítani, a következő biztosan nehezebb lesz.
Jönnek a “jó lenne, ha jövőre…”, “jó lenne, ha jövőre is…”, vagy a “legalább jövőre ne…” gondolatok. A “csak rajtam múlik” optimizmusát felváltja a “rajtam is múlik” megalkuvása.
Aztán felnézünk, ki az ablakon a távoli havas messzeségbe, “Na, majdcsak lesz valahogy!” dünnyögjük, aztán betoljuk a tepsit a sütőbe, és elégetünk egy kis gázt… az olcsóbbikból…



Az automata tréfája

Kicsit meglepve olvasom a SZON 20:11-es hírének címét.
Ne menjünk bele, hogy ha így lenne igaz, az jó, vagy rossz lenne nekünk, nem osztanám meg ezzel az olvasótáboromat 🙂
Ugyanez okból nem megyek bele a valós cikk értékelésébe sem.
Ha ráklikkelsz a hírkivágásra, elolvashatod, megítélheted az írás tartalmát… meg persze említett személy tevékenységét is, és ehhez sem a cikk, sem a tevék nem kellenek 🙂


klikk a hírre


Képzelj el…

…itt egy hatalmas, füves, fás parkot padokkal, madarakkal, rendberakott pirosházzal.



Nos, az már biztosan nem lesz itt soha… pedig jó lett volna.


.


Íródiák

Már a múlt évben is érdekes írásokat olvashatott, aki felkereste az Index-Kelet Íródiák rovatát.
Ezt a jó hagyományt szerencsére folytatja a portál, így a kibővült szerzőgárdának hála többnyire remek írásokat olvashatunk.
Az elv, hogy szerkesztetlenül, javítatlanul, a szerző szerint közlik az írásokat, dicséretes.
Felelős megnyilatkozásra, átgondolt odafigyelésre ösztönzik a jövő – maiaknál jórészt már most is felkészültebb – publicistáit.
Nem ünneprontásnak szánom ezt az ajánlót – mint ahogy nyilván szerzője sem annak szánta a mi karácsonyunkról szóló írását -, sokkal inkább elgondolkodtatónak…
Ahogy én is elgondolkodtam rajta, és kollégám egy gondolata jutott eszembe: nem egy mikulás jön a gyerekekhez, hanem A Mikulás…


.


.


Békés, boldog karácsonyt!

A város lassan elcsendesedik.
Az utcák elnéptelenednek.
Nemsokára előkerülnek a fenyőfák.
Apuka előkészít minden ütő-, vágó-, szúró-, harapószerszámot.
A konyhában frissen sült bejgli illata terjeng.
Az erkélyről/udvarról/fáskamrából néhány Aaa, Úúúú, Áááá és hasonlók kíséretében hangos kopácsolás zaja szűrődik be.
Aztán csend lesz.
Csak a seprű halk suhogása hallatszik, amely az immár örökre a lakás részét képező lehullott tűleveleket lenne hivatott összeszedni.
Előkerülnek a díszek, a szaloncukor, a világítás, és megkezdődik a díszítés.
Míg a család egyik tagja az eldőlni készülő félig feldíszített fát tartja, apuka spárgáért rohan.
A fa kicsit ferdén bár, de annál stabilabban áll.
Színes csomagok kerülnek elő.
Már senki nem emlékszik a pár perce történtekre.

.


Utazás

A vonat kicsit korábban érkezik.
Van idő felszállni, lepakolni. és persze hely is van, választhatok.
Útitársam két középkorú hölgy és egy nagyapám korú bácsi. (érdekes milyen sokszor gondolok rá mostanában)
Hamar beindul a beszélgetés.
A szokásos MÁV-szapulás és némi politizálás után hamar “értelmes” irányt vesz a beszélgetés.
Jólesik hallgatni. Nagyon nem tudok bekapcsolódni, de mikor Debrecenbe érünk, sajnálom, hogy kimaradok a folytatásból…


Ha Karácsony…

…akkor P. Mobil meglepetés.
A hagyományoknak megfelelően mától január 2.-áig lehet elhozni a P. Mobil karácsonyi ajándékát.
Ugyancsak a hagyományoknak megfelelően olyan zene ez, melyhez máshol nem juthatsz hozzá.
Igazi ajándék.
A jobb felső sarokban megtalálod a linket január 2.-áig.


.


Toronyóra fával


.


.

Gondolom, nagyon nem lep meg, ha leírom: az elmúlt két nap képei, és persze a maiak is a Krúdy Karácsonyon készültek.
Idén nem sok időt töltöttem a Krúdy Vigadó előtti téren.
Nyálkás, ködös, hűvös idő volt, így nem csoda, ha sokat melegedtünk a tűz mellett.
Hazafelé aztán olyan szagunk volt, hogy Svédországból sem küldtek volna vissza 🙂
Idén kicsit visszafogottabbnak tűnt a rendezvény.
Persze voltak múlt évből ismerős arcok, pavilonok, de nekem nagyon hiányzott a két kemence. És nem csak a melege miatt.
Remélem, azért lesz még Krúdy Karácsony…