Borkarnevál

Hatodik alkalommal rendeztek borkarnevált Debrecenben, a Békás-tó partján, de ez volt az első, ahol én is ott voltam 🙂
A borokról nem írnék, nekem a látványa maradt, inkább a hangulatról, a zenékről.
A szombati napon voltunk, dél körül érkeztünk, lassan éledt a környék. Nyitottak a pavilonok, állítgatták a hangtechnikát. Körbejártunk, megnéztük a műsort, a fotókiállítást, kinéztem egy sós perecet, ami később falánkságom áldozata lett, és már kezdődött is a színpadon a beállás.
Elsőként a Magyar-Flamand Zenei Találkozó bemutatkozó koncertjét nézhettük. Igen érdekes volt, a Debreceni Rocksuli csapata flamand vendégekkel erősítve 🙂
A műsor fergeteges volt, amikor a képeket nézegeted majd, képzeld alá zenének a Gun’s ‘n Roses-t, vagy a Pokolgépet… ezt látni, hallani kellett!
Mesemondás következett ezután Berecz András előadásában.
Igényes jazz zene követte a mesét a Mosquito Jazz Quartett tolmácsolásában. Mazura János jóvoltából megismerhettük a Coca Colás palack szerintem leghasznosabb alkalmazását… basszus hangszerként működött 🙂
A képeim itt elfogynak, nemúgy a műsor. A rövid színpad átalakítás után a Pribojszki Mátyás Band segített elvonni a figyelmet a finom ételektől, italoktól. Meglepetés-vendégként ismét klarinétszót hallhattunk, Fritz József, a Mosquito Jazz Quartett tagja párbajozott hangszerével Pribojszki Mátyás szájharmonikájával.
Már délutáni körsétánk során feltűnt jónéhány szokatlan ütőshangszer a tópart fái alatt. Este 8 felé járt az idő, mikor az AKwaaBA együttes ezeket módszeresen felcipelte a színpadra, és ütötték, verték szegényeket, csak úgy poroztak. Szóval ütősegyüttes is volt a műsorban.
Igen jó választás volt a szervezők részéről a következő csapat, a Grandmother’s Jam. Kenyerem javát már megettem, de kevés ilyen hangulatú műsort láttam, mint amit ez a békéscsabai együttes produkált. Napokig mesélhetnék… (gyere vissza, nem mesélek 🙂 )
Be kell valljam, a Szeredás együttest már nem vártuk meg, győzött a hideg…
Gratulálok a szervezőknek… nézzük a képeket!
klikk a képre