Tag Archives: Fotóalbum

Esőnap

Alakul ez, köszönhetően a viharnak ma már külön a fotóalbumok jönnek a történésekről.
Kicsit lustán indult a szombatom, Először úgy tűnt, esni fog, aztán mégsem, aztán mégis. Nagyjából ez az időjárásjelentés.
Lassan hagyomány már, hogy a szállásról az Oldalvágányra tartva beülünk egy fagylaltra. Ezúttal is így történt, a hagyományosnak mondható citrom mellett most egy újdonságot is megkóstoltam, mert hiányzott a fekete pötty a nadrágomról. 🙂

Idén a Művelődési Ház előterében Kenéz Ica fotókiállítását láthattuk. A kiállítás a Porond címet viselte, nem véletlenül. A képek a színpad szereplőiről készültek, és ha látni szeretnéd őket, hamarosan Nyíregyházán is megtekintheted majd. Szólok, ha tudok pontosat.
Most a megnyitón készült néhány képemmel indítom a szombati albumok sorát. Klikkelj az itt láthatóra!
KLIKK

A Kuckó Művésztanya Viaszkvirág című előadását pár hete láthattam már Nyírbátorban, de az utcaszínházban pont az a jó, hogy kétszer nem láthatod ugyanúgy az előadást.
Most is nagyon jól szórakoztam, és ha kíváncsi vagy a hangulatra, láthatod a társulatot Nyíregyházán, a VIDOR Fesztiválon is. Most azonban egy album tőlem. Klikkelj a képre!
KLIKK

Egyszer az egyik zenész azt kérdezte:
– Nem unod meg a zenénket, hogy szinte minden koncertünkön ott vagy?
– Nem – mondtam – hiszen azért vagyok ott a koncerteken.
Valahogy így vagyok az Éva Presszóval is, bár koránt sem vagyok ott minden koncertjükön, de törekszem rá. 🙂 Fehérgyarmaton is hatalmas bulit csináltak, remélem, képeim visszaadnak valamit a hangulatból. Őket szombat este láthatod ismét Debrecenben, a Békás tó partján.
Most azonban nézegesd a koncert képeit! Klikkelj!
KLIKK

Nagyjából az este közepe volt terv szerint a Blues from Hell and the mad dog family remek blues koncertje, ahol már erősen bizonygattam a nézőtéren, hogy nem én vakuzok. 🙂
Imádtam ezt a zenét is, de azért fényképeztem is közben. Most is klikkelned kell az album eléréséhez.
KLIKK
Szerencsére legalább az egyik blues koncertet engedte megvalósítani az időjárás. A Nelson még felcuccolt a színpadra, el is kezdték, majd jött a jég és a sötét.
Kis zenélgetés még volt a backstageben, aztán vége lett a szombatnak.
A Nelson befejezetlen koncertje mellett a Karmapirin és a Slow Band várva várt koncertje is jegelve lett.
A Karma egyébként vasárnap este héttől Újfehértó főterén játszik. Ja, és van Karmapirin CD-m. Dedikált! 🙂

Holnap programajánló, aztán jön a beszámoló a nyitó napról.

Vasárnaptól péntekig

Bizony, ez egy időutazás lesz, ráadásul vissza az időben. 🙂 Ma elkezdem az Oldalvágány Fesztivál teljes képanyagának megosztását. Hogy miért a végén kezdem? Egyszerű fizikai okai vannak. Az éjszakák végesek, a feldolgozásra pedig ez az idő adott. Tehát azzal a nappal kezdek, amelyen a legkevesebb képet készítettem, így ma már teljes albumot tudok mutatni, de már bele tudtam kezdeni a következő nap feldolgozásába is. Remélem, beválik a terv. 🙂
Szóval vasárnap.
A szombat esti vihar szerencsére kevés látható nyomot hagyott a fesztivál helyszínén, a szalmabálák és a pokrócok gyorsan száradtak a kellemes szélben, és az újra éledő napsütésben, a színpadi eszközök is örültek a nyárnak, és a vendégek is visszatértek.
Kevés képet készítettem a nem színpadi dolgokról, de a mai albumban találsz néhányat. Kellett volna még mászófalas, trambulinos, meg néhány látványos sörös rekesz építős például.
KLIKK
A színpadi programok sorát a PSD nevű formáció kezdte, akik komoly rajongóbázissal érkeztek.
Az általam igazán várt műsor azonban Takács Eszteré volt, aki idén zenekarral érkezett, és fantasztikus koncertet adtak.
A Gabrien Néptánc Együttes vasárnapi előadásáról előzőleg annyit sikerült megtudnom, hogy semmiképpen ne hagyjam ki. Az előadást pár nappal korábban Panyolán is bemutatták, és valóban kihagyhatatlan volt. Jókat vigyorogtam a gegeken.
Számunkra a fesztivál végét a Szatmár Néptánc Együttes műsora jelentette, így éjfél körülre haza is értünk, és mielőtt lőtt medveként elnyúltam volna az ágyamon, még gyorsan bemásoltam a záró nap képeit a számítógépemre.
Azóta már a többi nap képe is átkerült az archívumba, de ne szaladjunk ennyire előre.
A képre klikkelve a vasárnap képeit egy albumban láthatod. Hosszú téli estéken lehet, hogy külön szedem majd, de most lapozgatnod kell. 😉
KLIKK

Megkötések nélkül

Nyíregyháza gyöngyszeme szerda délután ismét zenés hangulatba öltözött. A szökőkútnál ismét kellemes zenére gyülekeztek a céltalanul Sóstón sétálók, a strandról érkezők, vagy éppen a szándékosan erre a koncertre érkezők.
A Zene Sóstón rendezvénysorozat a No Dress Code Accoustic műsorával folytatódott.
Nem csak a ruházatra vonatkozott azonban a szabadság, hiszen a formáció avatott előadásában remek Kispál és a Borz, PUF, Cseh Tamás, vagy éppen Gun’s and Roses feldolgozásokat hallhattunk.
Igen nagy sikere volt a koncertnek. Megtelt a kis tér emberekkel és kerékpárokkal, és azt hiszem a piac forgalma is fellendült kicsit.
Jó ez a rendezvénysorozat, még jobb lett volna nyár elejétől elkezdeni. Láthatóan van igény a kellemes utcazenére, ahogy szerintem a belvárosban is lenne.
Mai fotóalbumomban találsz néhány sóstói hangulatképet is, mert így teljes a délután bemutatása. A képre klikkelve láthatod az albumot.
KLIKK
Szombaton 18:30-tól a Melounge duo játszik a szökőkútnál. Egészen biztosan varázslatos lesz ez is. Kérj egy korsó sört mondjuk a Deszkásban, és sétálj el vele a szökőkúthoz. Kell ennél jobb? 🙂

Szombati serezés

Szombat délután egy családi összejövetelen vettünk részt, így nem terveztem biztosra a sóstói megjelenést, de úgy alakult, hogy a Karmapirin koncertjének vége felé mégiscsak kiértünk Sóstóra. Legközelebb már igyekszem az elejétől ott lenni, talán nincs is messze az időpont. 😉
Szóval este tíz körül értünk a színpad elé, gyorsan csináltam is néhány képet, de ettől azért ne várj sokat, inkább nézd meg majd Kenéz Ica képeit a koncertről.
A PánPéter koncertjén azonban már végig ott voltunk, és most is fergeteges buli volt, bár nem nagyon értettem, hogy bírták végig a színpadon, nekem elég volt a színpad előtt sétálgatni a fényképezőgéppel. Mindenesetre ezek a képek lettek a legjobbak a hétvégiek közül, simán van pár, amire büszke vagyok. Szóval klikkelj az ittenire, és nézegesd az albumot!
KLIKK

Serezgessünk

A hét első felében a hétvégi Sóstói Serfeszt lesz a téma. Beszámolók sok képpel, majd csütörtökön Programajánló, péntektől pedig reményeim szerint Oldalvágány Fesztivál.
Elsőként a péntek délutánról. Kicsit rémülten láttam az első híradásokat, amelyekben még péntek délután öt óra szerepelt a Zenith koncert kezdésénél. Ez számomra elérhetetlen lett volna, de szerencsére 18 órára változott a kezdés, így még éppen sikerült beesnem a színpad elé.
Az idén 50. születésnapját ünneplő zenekar sokak délutánját dobta fel remek koncertjével. A saját szerzemények mellett ismert dalok feldolgozása is szerepelt a programban, és ahogy azt már megszokhattuk, néhány dalra színpadra lépett Zentai Edit is.
Jó kis délután volt, nekem ugyanis ez a koncert volt a kiszemelt a pénteki napon.
A koncert közben készített képeimet most is albumba foglaltam, amit az itteni képre klikkelve érsz el. Holnap folytatom a beszámolót.
KLIKK

Zene Sóstón

Jó pár évvel ezelőtt, mikor még Nyíregyházán volt a munkahelyem, nyári csütörtök délutánonként az Egyház utcán felszálltam a nyolcas buszra, hogy hogy Sóstón, a szökőkútnál tölthessek kellemes perceket. Persze nem csak úgy üldögélve, ugyanis ezeken a délutánokon helyi formációk adtak zenés műsort itt. Aztán következő évben már nem voltak ilyen rendezvények, de gyakran beszélgettünk ismerősökkel, milyen jó hangulata is volt koncerteknek.
Idén, így a nyár utolsó hónapjában aztán érkezett a hír egy hasonló rendezvényről. Augusztus szerdáin és szombatjain este fél héttől egy órán keresztül helyi formációk adnak műsort Sóstón, a szökőkútnál. Az első alkalom szerdán volt, a következő pedig – a hétvégi Serfeszt miatt – jövő szerdán lesz. Be is linkelem gyorsan a Zene Sóstón oldalát, ahol pontos információk vannak a fellépőkről az időpontokról.
A szerda estém már kicsit másként alakult, mint évekkel ezelőtt. Már nem tehetem meg, hogy kényelmesen kibuszozok Sóstóra. Debrecenből beesve a városba éppen egy tusolásra marad idő, aztán fotós táska a vállra, ugrás az autóba, és éppen oda is tudok érni kezdésre.
Az első koncert alkalom az Ukulele trióé volt. A lemenő nap fényében szerelő zenekar mellett megálltak a strandról, vagy fagyizásból érkezők érdeklődni, mi is készül itt. Aztán sokan ott is ragadtak. A szökőkút mellett álldogálva vagy éppen a szélén üldögélve hallgatták a remek akusztikus koncertet.
Nagyon örülök neki, hogy sikerült újra megvalósítani egy ilyen rendezvény sorozatot, és szemlátomást Sóstó vendégei is szívesen fogadták. Többekkel beszélgettem – “mert akinél fényképezőgép van, az biztosan tud valamit az eseményekről” 🙂 – hazai és külföldi vendégekkel, nyíregyháziakkal, és egyértelműen hangulatosnak, jó ötletnek tartották, és szívesen térnek majd vissza a következőkre, sőt, a hétvégi Serfesztre is.
Van néhány képem is az estéről, amelyeket az ittenire klikkelve nézhetsz meg.
KLIKK

Lovak és lovasok

Számtalan meghívóba botlok a közösségi oldalon kalandozva, jó részük a helyszín az időpont többé-kevésbé pontos meghatározásán túl nem sok információt hordoz. Vannak persze üde kivételek, amelyek pont ezzel keltik fel az esemény iránti érdeklődésemet.
Az El-Vándorló Lovastanya neve nem ismeretlen számomra, bár elég ritka alkalom, hogy lovas rendezvényen megfordulok. Őket is inkább a Sóstói Múzeumfalu rendezvényeiről ismerem, ahol igen látványos programmal kápráztatták el a közönséget.
Múlt héten, a programajánlómat készítve találtam rá a lovastanya eseményére, a Szabadidőlovas versenyre, amely annyira kidolgozott, információ gazdag volt, hogy úgy gondoltam, megnézem, hogyan zajlik maga az esemény.
Nagyon meglepett, hogy mekkora az érdeklődés, hiszen lépten-nyomon azt hallom, nem tudnak az emberek az eseményekről. Nos, nyilván ez egy tematikusabb csoport, itt nem “plakátolás” útján terjednek az információk, de az eseményre jellemző volt, hogy szívesen látták az érdeklődőket is.
Írtam, hogy korrekt tartalmú volt a meghívó. Jellemzően az esemény reggelén még egy útbaigazító bejegyzés is megjelent, hogy mindenki biztosan odataláljon.
Szóval példás volt az előkészítés, és a helyszíni szervezésre is ez volt igaz. Nem csak a verseny szervezésére gondolok itt, hanem például a vendégek ellátására is, ami a nagy melegben igencsak jólesett mindenkinek.
Persze fényképeztem ám rendületlenül, így elég nagyra sikeredett a mai fotóalbum, remélem, lesz kedved végiglapozni.
Klikkelj az itteni képre!
KLIKK

Látogatás az Andrássy-kastélyban

Hétvégi igencsak szegényes programtervemen keseregve jött a megvilágosodás, hogy ideje lenne felkeresni Tiszadobon az Andrássy-kastélyt. Az elhatározást tett követte, útra keltünk.
Útközben – és már máskor is – megállapítottam, hogy olyan, mintha teljesíthetetlen kihívás elé akarnák állítani azokat, akik az ország szép helyeit, nevezetességeit szeretnék felkeresni. Meglehetősen rossz minőségű úton sikerült megközelíteni Tiszadobot, és visszafelé sem jártunk jobban, pedig szándékosan már útvonalat választottunk.
A megérkezés sem okozott különösebb katarzist, gondozottabb környezetre számítottam. A kapunál elmondták, hogy a sétányon érjük el a kastélyt, addig azonban romos épületek között vezetett az utunk. Igaz, az egyik oldalon a Templomút kiállítás paravánjai jótékony takarást nyújtottak.
Az épületek közül kiérve a gyönyörűen felújított kastély látványa fogadott.
KLIKK
A következő ámulatba esés az épületbe lépve következett. A gyönyörű falépcsősortól szinte földbe gyökerezett a lábunk, majd felocsúdva szinte látni véltem az elégedett mosolyt a szemben, a lovagterem bejáratánál álldogáló vendégfogadó arcán.
Körülnézni sem volt időnk azonban, mert éppen elindult a tárlatvezetés. Még utolérhetjük – mondták.
Olvastam ugyan indulás előtt, hogy csak vezetéssel látogatható a kastély, de úgy gondoltam, ez nem egy végigszaladás, sokkal inkább egy ráérős séta lesz. Kicsit elszomorított, hogy ez nem így történt.
Szabadon lehet fényképezni, de igazán körülnézni, kiírásokat olvasni sem maradt idő. Ez mindjárt az első teremben megvilágosodott, ugyanis lemaradtam egy szobányit a csoporttól – gondoltam, megvárom, míg “kimennek a képből” – máris megjelent egy hölgy, és éreztem, nem maradhatok tovább.
Szóval kattintgattam, ahogy tudtam, lett is fotóalbum, de alapjában véve csalódás volt a látogatás a csodálatos látvány, és a kedves tárlatvezetés ellenére is, amiből nem sokra emlékszem, mert a gyors fényképezéssel voltam elfoglalva jórészt. Azt azonban kiemelném, hogy a bejárat-kijárat lovagteremben egyetlen kérésre felkapcsolták a boltívek világítását. Jó lett volna többet kihozni a fényekből, mint ami végül az albumba került, de sietni kellett a Herendi kiállításra.
Szóval – bár nem erre készültem – most azt mondom, kipipálva, mégegyszer ugyanígy nem fogom végigrohanni. Több lehetett volna benne, de ennyi fért a belépőbe.
…és az album. Az itteni, vagy a fentebbi képre klikkelve éred el. Nem akartam elvenni a kedved a látogatástól, érdemes meglátogatni a kastélyt, de így felkészültebben érkezel és nem ér csalódás. 😉
KLIKK

Herendik és Andrássyak

Áprilisban nyílt meg Tiszadobon, az Andrássy-kastélyban a „Herendi porcelán és az Andrássyak” című kiállítás. Hétvégén ellátogattunk a kastélyba, és megnéztük.
Három helységet rendeztek be az ismert manufaktúra termékeivel. Az egyikben egy hatalmas megterített asztal, míg a másikban inkább dísztárgyak láthatók.
Számomra az igazán meglepő a harmadik – tulajdonképpen első, mert itt lépünk be a kiállításra – helység berendezése volt. Ezek a motívumok, ezek a tárgyak nálam nehezen kapcsolódtak össze Herednddel, de ez nyilván az én felkészületlenségem.
A kiállítást egyébként szeptember végéig nézheted meg, illetve kis ízelítőt kaphatsz, ha klikkelsz a képre, és végiglapozod fotóalbumomat.
KLIKK

Levezetés

Szombaton ebéd után visszatértünk Sóstóra, ahol még tartott a sárkányhajók versenye, de a parton már a Szabolcs Táncegyüttes tagjai mozgatták a vendégeket. Ezután koncertek, és hajós- és főző versenyek eredményhirdetései következtek a Krúdy Vigadó előtti téren felállított színpadon.
Az Old Rock Band hosszúra nyúlt beállása után remek koncertet adott, ahol már táncra is perdültek néhányan. Őket Száraz Tamás műsora követte. A régi idők nagy dalaiból összeállított repertoár nagy tetszést aratott a hűvösödő idő és a közben eleredő eső ellenére is.
A terasz szakadozott vászon teteje alatt keresett menedéket a nézők nagyobb része, ami alkalmat nyújtott arra, hogy felelevenítsük a régi időket, mikor élt még a terasz, a Krúdy Szálló és az ifiparkba indulás előtt kicsit elüldögéltünk az asztalok mellett.
Most sajnos zárva az épület, nincsenek asztalok, székek, nincs, aki takarítsa a teraszt, ciril betűs üres italos üvegek jelzik, hogy külföldi turisták is meglátogatják Nyíregyháza gyöngyszemét. Kellene kis gondot fordítani erre az öreg, de magát még mindig jól tartó épületre. Megérdemelné, és megérdemelnék a nosztalgiázni ide érkezők is.
Így a végére kicsit borongós lett a beszámoló, de a képre klikkelve a fotóalbum talán visszahoz kis jókedvet.
KLIKK