Sobri Jóska for president

Eljutottunk a VIDOR napi beszámolóihoz. Azaz a bővebb beszámolókhoz, hiszen minden nap után készítettem összefoglalót a megelőző napról, és ha jártál erre, láthattad is.
A közösségi oldalon szándékosan nem osztottam ezeket a fesztivál idején, mert az idén úgy tűnt, nem igazán tartanak igényt a korábbi évek hírmondóira. Én mindenesetre ott voltam azokon a helyeken, ahol számomra érdekes programok zajlottak.
Minden évben azt mondjuk, az előző jobb volt, mert a múlt állítólag megszépíti az emlékeket. Azonban a tények is azt mutatják, egyre kevésbé világzenei a VIDOR, egyre inkább beszürkül a többi fesztivál közé, elveszti egyediségét. Nekem már múlt évben is hiányoztak azok a délutáni “hangulatelemek” (elnézést a szóért, ezt akár írhatnám csupa nagybetűvel), akik VIDORrá tették korábban a VIDORokat.
Itt egy montázs 2011-től 2014-ig, de számos hasonló képet mutathatnék, és azok is, akik a korábbi években végigfotózták a fesztiválokat, és akikkel most elvétve találkoztam.

Ez volt a múlt, amiért úgy gondoltam, idén is érdemes szabadságon lennem a VIDOR Fesztivál idején.

Az idei VIDOR Fesztivál nyitó napjának legvidorosabb része kétség kívül a Kajárpéci Vízirevü nyilvános akasztása volt. Tetszett, hogy idén a megnyitó előtt is várták már a közönséget.
A Margaret Island koncertjének elején készítettem el a nap utolsó képet, egy darabig még beszélgettünk a látványosra elkészített főtéri italmérésben, aztán lezártuk az első napot.
KLIKK

Szombat délután a 432 koncertjével terveztem a kezdést, de ez annyit csúszott a nagyszínpadi beállás miatt, hogy ezen a napon kimaradt. Meghallgattam viszont az Artézis műsorát, majd végigsétálva a fesztiválhelyszíneken belenéztem a Carpedignem koncertjébe, ami jóval jobb volt, mint amire előzetesen számítottam. Visszafelé elidőztem a korábbi kedvenc VIDOR helyszínemen, ahol idén artisták kaptak helyet, majd a Dil Mastana Group különleges produkciójánál álldogáltam kicsit.
Az esti nagyszínpados produkciók előtt megérkeztek kedvenc pantomimeseim, jelentősen hozzájárulva, hogy ez a fotóalbumom hosszabb legyen, mint az előző napi. Ezt az albumot a Folkfusion Live Szimfonik koncert néhány pillanatával zárom.
KLIKK

Vasárnap egy új VIDOR helyszínen kezdtem, ahogy tegnap írtam, jól szórakoztam a Kuckó Művésztanya előadásán.
Nagyon örültem, hogy újra megjelentek az idézetek az utcákon. Emlékszem, legelső, 2004-es VIDOR fotóalbumomban szinte csak ilyen képek vannak.
Erre a napra volt még néhány kiszemelt előadóm. Biztosra mentem, mikor megjelöltem Muzsik és Volkova előadását. Most is remek dalok, figyelmet keltő dal- és összekötő szövegek és a remek előadás tették teljessé a produkciót. Szívesen hallgatom őket.
Ezen a napon volt színpadon Tünde és Pila is, de arról már tudsz, hogy ott voltam. 🙂
Ez a nap volt a tartaléknapom a 432 koncertjére. Ez is nagyon jó volt, még jobban sajnáltam, hogy előző nap nem sikerült megnézni őket.
Tervben volt még a Dresch Vonós Kvartett is, de ők végképp nem fértek bele az időmbe, és itt nem volt másik lehetőségem sajnos.
Az első igazi nagyszínpados maradásomat is erre a napra terveztem, mert a Zubolyról a korábbi VIDORról és egyébként is kellemes emlékeim voltak. Most annyira nem varázsoltak el, mint korábban, így az ő koncertképeikkel zárul ennek a napnak az albuma.
KLIKK

A hétfői fotóalbum – bár viszonylag sok képet tartalmaz -, valójában három koncert története.
Sohasem voltam Beatles fan, de a Beat-lesz néhány nappal korábbi sóstói koncertje meghozta a kedvemet egy kis laza beattörténetre, így ezen a napon velük kezdtem a koncertek sorát.
Sokszor jártam már a Tárkány Művek közelében, de emlékeim szerint sosem voltam koncertjükön. Talán ha Miskolcon, de az biztosan nem ez a felállás volt. Most kis előtanulmányt folytatva bejelöltem koncertjüket, és nem is csalódtam. Talán máshol táncház is lett volna belőle.
Azt hiszem, minden különösebb teketória nélkül kioszthatom a legjobb nagyszínpadi produkció díját a The Qualitons zenekarnak. Az egyetlen nagyszínpadi koncert volt, amin végig ott voltam.
Akartam már dicsérni a színpadi fényeket mert valóban remek volt mindig, amikor nagyszínpadot láttam. Hogy mégis most írok erről, az a mai album vége felé, a Mörk koncert kezdetéről készült pár kép.
KLIKK

A keddet az Andersen duoval kezdtem. majd a SEX-TET, zsonglőrök és pantomimesek, a napozó Citrom Band – ha egyszer valaki megmagyarázná, miért kell a tűző napon égetni az előadókat – következett.
A nap fénypontja a Mojo Men fantasztikusan jó blues zenéje volt.
Belenéztem még korábbi élményeimtől vezérelve a Buda Folk Band műsorába, majd lesétáltam a Móricz kertbe. Erről már nincs kép az albumban. 🙂
KLIKK

A szerda a Vidám Manókkal indult. Ha kisgyermekem lenne, biztos minden délután ide hordtam volna. 🙂
Előző napi ajánlás alapján indultam a Perpetuum koncertjére, és fantasztikusan jó zene fogadott. ott is maradtam végig.
A Mentha Projekt koncertjére tartva megálltam pár percre Lukács Miklós és Balogh Kálmán cimbalomduójának beállásánál, mert már az is párját ritkító volt.
Visszafelé kis bohóckodás, majd a Makkai4, mert ez a különleges zenék napja volt. A VIDOR szabadjazz után még visszatértem a Cimbalom Duóhoz, majd irány a Labor Café szülinap, ahol folytatódott a szabadjazz. Akik zenéltek: Hadházi László gitár, Maci Lakatos Zoltán billentyű, Makkai László dobok, Papp Csaba dobok és Román Péter basszusgitár.
Alig vettem észre, hogy kicsit összefagytam rövidnadrágban. 🙂
KLIKK

Csütörtökön rátaláltam Csocsó bohócra. Nélküle sem tudom elképzelni a VIDORt. Lekísértem a pantomimes lányokat a Korzóhoz, ahol a No Dress Code Accoustic állt be éppen.
Miután kiénekelgettem magam – kis PUF, kis Cseh Tamás, kis csillag 🙂 – útra keltem a belváros túlsó felére. Közben kicsit megpihentem a kisszínpadnál a Csángálló zenéjére, majd megérkeztem az Országzászló térre gyűjteni pár Szívtiproll képet.
Maradtam még az LK Beat koncertjén is, majd néhány percet töltöttem a nagyszínpad előtt a Szeder koncerten.
Néhány ismerőssel összefutva kiderült, egyedül nekem nem tetszik igazán ez a zene, de a koncert végéig elbeszélgettünk kicsit távolabb a színpadtól.
Itt a vége, fuss el véle! Illetve még ne fuss, csak a csütörtöknek lett vége.
KLIKK

Péntek délután a Perpetuum frontján igen jól éneklő Girincsi Fruzsina és testvére által alkotott duó műsorával nyitottam. A Perpetuum jobban tetszett. 🙂
Az Ukulele Trióval is voltak már találkozásaink, így a mostani koncertjükön is töltöttem kis időt, majd indultam az Országzászló térre, ahol a Black Stage koncertje kezdődött volna, ha hagyják a tér részegei. Nagyon bosszantott, mert már hétközben is többször előfordult, hogy megzavarták a műsort.
A koncert után gyorsan elszaladtam a kisszínpadhoz, mert olyan zene szólt, amely előzetes utánjárásom során elnyerte tetszésemet. Az Ezza valóban különleges zenét játszott, látványos színpadi megjelenéssel színesítve azt.
A korábbi incidens miatt nem nagy kedvem volt visszatérni az Országzászló térre, de győzött a kíváncsiság, így a Prémvadászok koncertjéről is találsz majd képeket az albumban.
Tervben volt még, hogy este a Tubitubiban töltök kis időt Pikk Pakk Vidor Jammel, illetve a hallgatásával, de nem tudtam áthidalni a hátralévő időt, így ez kimaradt.
KLIKK

A záró nap nagyon várt koncertje a Long Dusty Road-é volt, így időben elindultam. Annyira időben, hogy szinte az egész Tüneth Együttes koncertet végignézhettem.
A Long Dusty Road második koncertje volt számomra a szombati. A remek zenét Line Dance műsor színesítette, és nagy tetszést aratott a szép számmal összegyűlő nézők körében.
Az ezt követő összes tervemet felborította a nagykállói lecsófesztivál. amit egyáltalán nem bántam. De ez egy másik történet lesz.
KLIKK

Most, hogy minden napról láttál egy képet, elmondom, hogy a képekre – kivéve a montázst – klikkelve éred el az idei VIDOR általam készített képeit. Ha volt türelmed eddig jutni az olvasásban, megérdemled, hogy megtudd, kb. 1400 képet találsz az albumokban.
A fellépők jó része előadásuk másnapján megkapta már a képeket, így egy részükkel már találkozhattál.
Köszönöm mindazoknak, akik igyekeztek a maximumot kihozni az idei VIDORból, és köszönöm a piros orros képeket. 😉

One Thought on “Sobri Jóska for president

  1. Pingback: A világzenék útja | perme képeskönyve – blog

Post Navigation