Tavi sárkányok

Szombaton a tokaji kissárkányok Sóstón vendégeskedtek. Itt rendezték meg ugyanis a Sárkányhajó Fesztivál és Barkács-Bogrács Amatőr Főzőversenyt, ahol 10 fős csapatok nevezését várták a sárkányhajókba, főzőcsapatokét pedig a tó partjára. Mindkét versenyszámban nagy volt az érdeklődés, a hajósok még kora délután is eveztek, és délután három körül elkészültek az ételek is.
Mai fotóalbumom nagyrészt a vízi verseny pillanatait mutatja be, de néha elkalandozok Sóstó szépségeinek irányába is. A képre klikkelve éred el a fotóalbumot, a délutáni szárazföldi programról pedig pénteken tervezek beszámolni.
KLIKK

Térzene

Mivel Nyíregyházán egy kezemen (ujjamon) meg tudom számlálni azon helyeket, ahol színvonalas élő zenét lehet hallani, különösen jólesett az Öreg Motoros szombat estére hívogató plakátja.
A hely lehetőségeihez képest eddig is igen sokat tett az élő zene népszerűsítéséért, emlékezzünk csak például Piláék teltházas, vagy Miróék körbenállós, ugyancsak teltházas koncertjeire. De nyilván volt más is, csak most ezek ugrottak be hirtelen.
Az épület melletti bontások után kitágult a tér, és – bár belvárosi háttérnek nem túl hízelgő a kép, ahogy majd látod – lehetőség nyílt szabadtéri akusztikus koncertekre. Igaz, az elhelyezkedésből adódóan nem az éjszakába nyúlóan, de kiderült, hogy szombaton 19 órára is összegyűlik a közönség, ha erre érdemes programra számíthat.
Márpedig a Kelet Brass Band ezen az estén is igényes műsorral kényeztette a közönséget. Ahogy a dobszerkó kezdett felépülni a macskakövön, annak volt egy varázsa, a hangulatot pedig csak fokozta, mikor a koncert közepén fürdőnadrágban, törölközővel a nyakában keresztbe sétált egy fickó.
Sokan érkeztek a környékről a koncert közben is, ami azt bizonyítja, hogy a jó utcazenére nem csak Cegléden és Egerben van igény – ezekről a helyekről hozott el utcazene fesztivál díjakat a Kelet Brass Band -, hanem Nyíregyházán is van befogadó közönsége ennek a hangulatnak.
Mai fotóalbumon ennek az estének a képeit hozza el, de nem beszél a koncert után a Mociban töltött további órákról. 😉
Klikkelj a képre!
KLIKK

Tigers – Crushers 17-7

Bár a hétvégém utolsó eseménye volt, mégis a Berény Sport Divízió II. döntőjéről készült beszámolóval és fotóalbummal indítom a hetet. Teszem ezt azért, mert ez volt Nyíregyháza legjelentősebb hétvégi sporteseménye, és mert a Tigrisek tegnapi győzelmükkel nem csak a bajnokságot nyerték meg, hanem Nyíregyháza jó hírét is vitték országszerte.
A mai témánk tehát amerikai foci, a Nyíregyháza Tigers-Szombathely Crushers mérkőzés, melyet a hazaiak 17-7 arányban megérdemelten nyertek.
Nem volt ám könnyű ez a győzelem. Ahogy arra számítani lehetett, hatalmas küzdelem kezdődött az NYVSC pályán a napsütéses vasárnap délután. Rekord számú, lelkes néző volt kíváncsi a bajnokság sorsát eldöntő mérkőzésre. A Tigrisek szezonbeli játéka egyébként mérkőzésről mérkőzésre egyre nagyobb tömeget vonzott a lelátóra, ezen a napon pedig az ülőhelyek száma is kevésnek bizonyult.
Két veretlen, kiváló felkészültségű csapat csapott össze, és az első negyedben nem is sikerült pontot szerezni egyiknek sem.
A szombathelyi csapat tapasztalt játékosokból álló védelme rendre elfojtotta a jórészt fiatalokból álló nyíregyháziak támadási kísérleteit, ami megtörte a Tigrisek lendületét.
Ilyen szintű mérkőzéseken a legkisebb megingás is veszélyes lehet. Így történt ez most is. A második negyedben a vendégek szerezték meg, majd növelték is előnyüket. 0-7 volt a félidő eredménye.
A harmadik negyedben mintha a szombathelyiek megelégedtek volna az eredménnyel, a nyíregyháziak pedig nem tudtak igazán kitörni, így ebben a negyedben egyik csapat sem szerzett pontot.
A nézők rendületlen biztatása közepette fordultak a csapatok, és mintha a szombathelyi játékosok elfáradtak volna, egyre nehezebben állták a Tigrisek rohamát. Egyre több volt a szabálytalanság, és a vendég oldali támadói és védői hibák végülis a nyíregyházi csapatot hozták lendületbe. Egy sikeres hárompontos felvillanyozta a Tigriseket, és a két touchdown-nal és az ezeket követő sikeres pontrúgásokkal biztos vezetést, végül pedig győzelmet szerzett a Nyíregyházi együttes.
A 17-7-es eredmény pedig most nem csak győzelmet, hanem a bajnokságot is jelentette az egész idényben kiválóan, hibátlanul, veretlenül játszó Nyíregyháza Tigers számára.
Mai fotóalbumom kissé hosszabb, mint a korábbiak, hiszen a mérkőzést díjátadó és természetesen ünneplés is követte. Ebből a hangulatból is kaphatsz némi ízelítőt, ha klikkelsz az itteni képre.
KLIKK

Szárazon és vízen

Ez a hétvége is eltelt, és nem unatkoztunk 🙂

Sárkányfű

Mikor vasárnap délután beléptünk a Szárnyas Sárkány Fesztivál területére, meglepődtem. A fesztiváltér közepét ételes és italos kocsik, bódék, standok foglalták el, az egyik sarokban állt a színpad, mellette éppen zajlott – a szó szoros értelmében – a Vatafaka műsora, a Minorita templom mellett pedig a Korona Teátrum állt.
A zajzenekar páratlan produkciója után elindultunk felfedezni, mi hol lesz. Viszonylag hamar megtudtuk a Kuckó Művésztanya előadásának helyét és idejét, az esti koncertnél pedig adott volt a színpad. Vártuk hát a műsort, ami hamarosan el is kezdődött a színpadon. Csokicsászár – ennyit jegyeztem fel róla, meg az maradt meg, hogy már bántuk, hogy nem zárkóztunk be a Teátrumba, a bábjátékosokhoz. Csokievő, csokifelismerő, kakaóivó verseny. Elég, ha ennyit tudsz róla. Mi a tó egy távoli szegletébe húzódtunk.
Aztán végre következett a Kuckó Művésztanya műsora, és valahol a közelben egy másik program is, így teljesen be kellett zárkóznunk. Hat óra elmúlt már, így különösen érthetetlen volt számomra a színjáték közepén, a Teátrum ajtajában, szócsővel felolvasott program, amit 15 óránál kezdtek…
Aztán beesteledett, és elkezdődött a Kerekes Band koncertje. Ők hozták azt, amit vártam tőlük. Mondjuk ők szokták is. Remek hangulatú koncert volt, de volt némi csúszás, így a vége felé már eléggé sürgették a befejezést a szervezők, következett ugyanis a színpad előtt a középkori harcászati bemutató. Ez elég látványos volt, és elég jól is láthattunk mindent, mert a közönség nagy része átvonult a tóhoz, ahol a tűzshow indult párhuzamosan.
A középkori bemutató után kicsit bosszankodva indultunk haza, a sárkány nélkülünk égett el. Útközben felelevenítettük a pár évvel ezelőtti Szárnyas Sárkány Fesztivált, ahol a fellépőké és nem az árusoké volt a tér nagy része. Végülis amiért mentünk, megkaptuk, kár volt a többiért. Sajnálom, hogy így kellett bevezetnem a fotóalbumot, amiben egyébként egy rövid videót is találsz a Vatafaka produkciójáról, és természetesen sok képet a Kerekes Band remek koncertjéről.
Klikkelj!
KLIKK

Viaszkvirág

Azt is adhattam volna címnek, hogy “Fesztiválhétvége, 4. nap”, mert valóban fesztiválozással zártuk a vasárnapot is, de nem szeretném összemosni a LeszFesztet a Szárnyas Sárkány Fesztivállal. Erről bővebben majd holnap, most térjünk rá az egyik produkcióra, amiért elindultunk Nyírbátorba.
A Kuckó Művésztanya előadásai nagyon belopták magukat a szívembe, mert mindig igényes szórakozást nyújtanak felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.
Vasárnap Török Rezső Viaszkvirág című népi komédiáját mutatták be a Korona Teátrumban. Az építmény zárt világa különleges hangulatot kölcsönöz a bent zajló dolgoknak, ahová el lehet vonulni, kicsit elcsendesedve átlépni egy másik világba. Már ha a szervezők is így akarják…
A Kuckó Művésztanya színjátszói azonban parádés játékukkal feledtetve a kinti zajokat ismét elvarázsolták, magukkal ragadták, megnevettették a közönséget, amit az előadás végén szűnni nem akaró taps is jelzett.
Örülök, hogy a vasárnap délutáni kirándulás mellett döntöttünk, az élményből pedig néhány életképpel igyekszem átadni valamit. Klikkelj a képre!
KLIKK

Szülinapozós

Kezdem mindjárt azzal, aminek tulajdonképpen semmi köze nincs a mai ajánlóhoz, ha csak az nem, hogy 2005-ben ezen a napon indult el Perme Képeskönyve, ezzel megteremtve a lehetőségét annak, hogy ma itt programokat ajánljak a hétvégére.
Ezzel a kis önfényezéssel be is vezettem a mai bejegyzést, úgyhogy lássuk, mit csináljunk, hova menjünk hétvégén?

Ma délután 16:30-kor kezdődik Nagy Márton és Takarszky Máté gitárkoncertje Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár kamaratermében.

Péntek délután kettőtől ismét Ingyenes Városnézésre indulhatsz Nyíregyháza főteréről. Lassan eljön az a nap, amikor én is eljutok majd.

Illés, Fonográf és LGT slágereket hallgathatsz este héttől Bodrogkeresztúron, a Nagy nyári retro buli című rendezvényen Rövid kirándulás Nyíregyházáról, szerintem megéri.

Szombaton reggeltől vasárnap estig Rabócsiring az ajánlatom az autósport kedvelőinek. Az események pedig: DRIFT Matsuri & Ladaracing és Bobby Car Találkozó

Ha inkább Nyíregyházát és Sóstót választanád, 10 órától Sárkányhajó Fesztivál és a Barkács-Bogrács Amatőr Főzőverseny vár, akár indulóként is részt vehetsz akár a hajózásban, akár a főzésben.

Ha éhes maradnál, lehet, hogy egy sör-virsli meccsre is benevezhetsz este hattól a Móricz Kertben, de hogy jó zenét hallhatsz a Bud Spencer & Terence Hill esten, az biztos.

Fúvószene a Mociban. Mégpedig nem is akárkik, hanem az utcafesztivál díjak büszke tulajdonosai, a Kelet Brass Band tagjai teremtenek remek hangulatot az Öreg Motorosban este héttől.

A szombat egyik különleges eseménye a Szamossályi Falunap. Sokat lehetett olvasni róla az utóbbi időben, mégpedig azért, mert az a hír járta, hogy a Boney M. lép fel este. Lehámozva a bulvár héjat az eseményről kiderül, hogy az ismert slágereket egy tribute zenekar, a Sounds of Boney M. tolmácsolásában hallhatják este kilenckor azok, akik ellátogatnak a faluba. A formációt Sheyla Bonnick hívta életre.

A vasárnap ismét sport. Foci, mégpedig igazi, amerikai foci. Remek játék, remek hangulat, lelkes sportemberek, fantasztikus közönség, kiváló eredmények. Délután háromtól Nyíregyháza Tigers – Szombathely Crushers meccs az NyVSC pályán, a tét pedig a bajnoki cím. Két veretlen csapat érkezik a pályára és csak egy veretlen távozik. Szóval ki nem hagyható az esemény.

Azt hiszem, most sem fogok unatkozni. 🙂

Fesztivál hétvége, 3. nap

Tegnapi beszámolómat azzal kezdtem, hogy tetszést aratott az esőkabátom, és hogy ma folytatom a mesét erről is. Kezdem is mindjárt az ígérettel, nehogy elfelejtsem.
Hatalmas nyári melegben, szikrázó napsütésben indultunk Kisvárdára szombaton. Annyira nyáriasan, hogy az összes esőkabátot itthon hagytuk. Ajak környékén kezdett besötétedni, és mire Kisvárdán a körforgalomhoz értünk, már ömlött is az eső. Így az első boltnál megállva egy 10 darabos, 120 literes szemeteszsák csomaggal bővítettük ruhatárunkat. Szakadó esőben, egyedi dizájnú esővédőinkben érkeztünk a LeszFesztre. Ezt tetőzte még, hogy az autó és a Crossroads színpad között valahol elvesztettük az egyetlen magunkkal vitt pulóvert is és hiába sétáltunk vissza azonnal, nem lett meg.
Így indult a szombat este, de ekkor még nem törtünk meg. 🙂 Ezen a napon a Contra Stage-nél okoztunk derültséget divatbemutatónkkal. Ide a Tünde és Pila koncert miatt érkeztünk, mert természetesen ez is a kihagyhatatlan listán szerepelt.
Az eső hol elállt, hol újra indult, de a színpad melletti sátor fedezékéből készítettem pár kevéssé sikeres képet.
KLIKK

A következő koncertterv az Auróra volt, így a Rockszínpad lett a célállomás. Jó kis koncertet nyomtak Vigiék, és az eső is elállt, így itt is készültek képek.
KLIKK

Aztán jött a következő eső, és átázott ruháinkban itt feladtuk, az átmelegítő pálinkát már itthon ittuk meg.
A terv pedig igen komoly volt erre az estére. A Crossroads színpadon a Mystical Plants, a Pán Péter, és a Fatal Error, az Eklektikán pedig a Csángálló, és az Óperentzia. Ez most nem jött össze, de ezen sem kesergek, mert amire sikerült eljutnom a három nap alatt, és akiket sikerült látnom, hallanom, mind kiváló produkciók voltak, felejthetetlen élményt adtak.
Végezetül értékelésként valami olyasmit tudok újra mondani, mint az első napi beszámoló kezdetén. Fantasztikus rendezvény volt, ami számos ember rendkívüli munkáját dicséri. Örülök, hogy néhányukkal személyesen is találkoztam, és kívánom, hogy sok hasonlót hozzanak még össze.
Ja, és köszönöm!

Fesztivál hétvége, 2. nap

A LeszFeszt második napja már nem volt felhőtlen, sőt, az esőkabátom is előkerült a Rockszínpaddal szembeni étel-ital ellátó sátor előterében. Elég nagy sikert aratott, pedig ez még a “bolti” változat volt. De erről majd holnap.

Jó kis eső után érkeztünk meg délután és a szürke időben igyekeztünk felvenni a fesztivál hangulatát. E közben ért az a megtiszteltetés, hogy a tv felvétel után Hegedűs László, a Hegeshow alapítója vállalta, hogy egy újabb bemutatót tart a fotózáshoz. Ezekkel a képekkel indítom a mai beszámolót.
KLIKK

A Nagyszínpad melletti kivetítőn ekkor mát világított az Ocho Macho felirat, de én még tettem egy kis sétát, mert volt egy kiszemelt zenekarom, akik korábban meggyőző műsorral leptek meg. Most nem maradtam sokáig, visszatértem ázni a Nagyszínpad elé.
KLIKK

Ezen a napon az egyik nagyon várt produkció Muzsik és Volkova előadása volt. Ez sem volt minden előzmény nélküli várakozásom, hiszen a korábbi LeszFeszten is emlékezetes estét szereztek. Most sem volt másként, bár a sziget más stílusú hangzása nem tett jót az élménynek. A Contra Stage-nek sajnos szinte mindig ez volt a sorsa. No, majd jövőre a Várszínpad! 🙂
Azért így is élvezetes volt az előadás, remélem, sokszor találkozunk még.
KLIKK

Ha már kijött a hang a szigetről, gondoltuk, megnézzük a forrását. Persze ez nem teljesen így történt, hiszen meglehetősen tudatosan készültünk Ferenczi György és a Rackajam előadására. Fantasztikus ez a társaság, ismét elfelejtettem fényképezni, annyira elvarázsoltak.
KLIKK

Kócos Cirkusz. Ha meglátod ezt kiírva, azonnal siess oda, ahol fellépnek. A fáradhatatlan társulat tagjaival találkozhattunk, amint programot osztottak, de gólyalábasként megjelentek a koncerteken is, így korábbi albumaimban is láthatod őket. A Rackajam koncertje után tűzshow-val kápráztatták el a közönséget. Ennek fotóit a következő albumban, a nap hangulatképei után találod.
KLIKK
Ahogy az várható volt, ezen a napon sem sikerült mindenhova eljutnom, de csöppet sem vagyok szomorú, hiszen ahol voltam, ott jól éreztem magam.
Holnap a záró napról mesélek majd.

Fesztivál hétvége, 1. nap

Az elkövetkező három napban kibővítem a hétvégi LeszFesztes mozaikjaimat. Jönnek a hosszabb-rövidebb fotóalbumok, és néhány szó is az eseményekről.
Elöljáróban annyit, hogy minden tiszteletem azoké, akik ezt a rendezvényt immár harmadik éve viszik töretlenül, megújulva, a lehetőségeket maximálisan kihasználva, ugyanakkor támogatva azokat a helyi, környékbeli előadókat is műfajtól, stílustól függetlenül, akiknek ezek a fellépések hatalmas ugródeszkát jelentenek. Ez az, ami megkülönbözteti, kiemeli ezt a rendezvényt a többi hasonló tematikájú közül.

Csütörtök délután verőfényes napsütésben álldogáltunk az egyik pénztársorban. Mivel rövid sor volt, hamar kiderült, hogy rosszban. Azonban még így is sikerült odaérnünk az első kiválasztott koncertre.
Talán emlékszel még, a Contra Stage volt az, amelynek műsora előzetesben leginkább elnyerte a tetszésemet. Ez nem is változott, bár a kisszínpadnak és remek technikusainak meg kellett küzdeniük a nagyobb tesók megszólalásakor. Nekem végig nagyon hiányzott az éppen átépítés alatt lévő várszínpad. No, majd jövőre. 🙂

Tehát a Contra Stage-hez vezetett első utunk, ahol a Black Stage koncertjébe kapcsolódtunk be. Legutóbbi találkozásunk óta fúvós hangszerrel és hozzá tartozó zenésszel is bővültek. Kicsit szokatlan volt ez a hangzás, de szerintem ügyesen beépítik majd a repertoárjukba. A képre klikkelve ennek a koncertnek az albumát láthatod.
KLIKK

A következő kinézett koncert kezdetéig gyorsan átruccantunk a Rockszínpadhoz, ahol már javában tartott a szintén kinézett Karmapirin műsora. Útközben elhaladtunk a Hell Aréna mellett, amely elég jól védte a Rock- és Nagyszínpad áthallásától a Contra Stage-et, és talán ha nem lettek volna nyitva az oldalsó sátorelemek, a Contra hangulatától távol álló zene nem ömlött volna annyira a legkisebb színpad felé.
De a Karmapirin nagyon jól elvolt Rockszínpadon és szép számú közönséget vonzott a színpad előtti napsütéses térre. Róluk is készítettem egy albumnyi képet.
KLIKK

Sajnos nem tudtuk megvárni a koncertjük végét, és a Nagyszínpadon éppen zajló csellós koncert is kimaradt, de így pont visszaértünk az Artézis műsorkezdetére kedvenc színpadomhoz. Közben az Eklektika színpad is beindult, nem kis feladat elé állítva a Contra technikusait. A színpad mögött bujkáló nap néhányszor igyekezett megtréfálni a fényképezőgépemet, de ekkor még viszonylag jól uraltam a szervizből friss beállításokkal visszaérkező felszerelést. Remek koncert volt ez is. Már a harmadik koncertnél tartottunk, és még mindig nem hibáztunk. 🙂
KLIKK
Koncert végén elnéztünk a Crossroads Sage-hez, de nem maradtunk sokáig, mert a kövötkező kinézett produkció is a Contra színpadhoz csalt.

A No Dress Code Accoustic műsora is kedvencem a múlt évi VIDOR óta. Most sem csalódtam és bár nagyon csábított a szigetre a Szüret Utcza koncertje, csak vissza-vissza lépkedtem néhány bizonytalan elindulás után kedvenc dalaim címét hallva.
KLIKK

Szerencsére még így is elértem a következő kiszemelt műsort, és az Eklelktika sziget varázsos világában letelepedve egy párnára hallgattam, néztem a Szüret Utcza megunhatatlan dalait. Közben sötétedni kezdett, és sorra gyúltak a fények a sziget lampionjaiban. Kétségkívül ez volt a legegyedibb, leghangulatosabb helye a fesztiválnak, bár zeneileg hozzám legközelebb továbbra is a Contra Stage állt. A nagy koncert bambulásban aztán elég keveset fényképeztem, de az albumban találsz így is pár képet.
KLIKK

A fesztivál kezdete előtti rangsoromban a Crossroads Stage állt második helyen, ahol este az Éva Presszó koncertjét jelöltem kihagyhatatlannak. Az is lett. Hatalmas buli volt ismét, és azt hiszem, később több időt is eltöltöttem volna itt, ha a színpad világítása jobban együtt élt volna a zenével. Azért úgy gondolom, viszonylag sikeres harcot vívtam az elemekkel, ez a fotóalbumom tartalmazza a legtöbb képet, bár ez nem a küzdelemnek, sokkal inkább a parádés, pörgős koncertnek köszönhető.
KLIKK

Az első nap mozaikja hét képkockát tartalmazott, így van egy hetedik album is, amely a nap hangulatából villant fel pillanatokat. Lesz benne néhány koncertkép is, mert volt még pár kinézett formáció, de vagy az idő hiánya, vagy a megszólalás volt olyan, hogy keveset időztem náluk. Maradjon az én titkom, mikor melyik. 🙂
KLIKK
A bejegyzésben látható képekre klikkelve külön albumokhoz juthatsz, így – bár rövidebbek az albumok, tematikusabbak lettek. Linkeltem az előadókat is, mert érdemes ellátogatni hozzájuk, ha valamelyikük felkeltette az érdeklődésedet.
Holnap a második nappal folytatom.