Category Archives: Dörmögő

Ünnepi villanás

Nem tudom, kezdtem-e már így írást róluk, de most biztosan megteszem. :)
Van egy csapat Nyíregyházán, akik akadályt nem ismerve időről időre megjelennek, hogy jó kedvet, mosolyt varázsoljanak rohanó világunkba.
Az ünnepre készülődés hosszú idejéhez mérve valóban csak egy villanás volt szombat este a Hétköznapi Flashmobok néhány perces bemutatója, de az idei ünnepi készülődésben sem maradhatott ki kedves flasmodjuk.
A ködös, didergős kora estén most is felcsendültek ismert dallamrészletek, és mi ámulva, fagyoskodva néztük, ahogy a néhány lelkes fiatal dacolva a hideggel vidámságot hoz a Korzó melletti térre.
Jókora tömeg tapsolt a produkciónak, nem tudok azonban szó nélkül elmenni egy “gyermeklimuzin” személyzetének gátlástalan magatartása mellett. Míg a korábbi produkciók alatt csak néhány autósnak volt fontosabb a sétálóutcán és a táncosokon áthajtani, mint hogy pár percre átadják magukat a meghitt hangulatnak, most egy építőipari vállakozás telefonszámával ellátott, szolgáltatásait gyermekeknek ajánló hatalmas jármű hajtott a táncosok mögé, ízléstelen módon reklámozva magát, szolgáltatását. Gondolom, volt engedélyük a sétáló utcában autókázni…
A most következő néhány képet igyekeztem úgy vágni, hogy az esemény valódi célját tükrözzék. A képre klikkelve bele is lapozhatsz az albumba.
KLIKK

Tökön, paszulyon

Viszonylag jó helyen lakom. Három oldalról füves, fás rész határolja a házunkat. Igaz, a negyediken a Szabolcs Volán (nem tudom, ma éppen hogy hívják őket) szervize található, de ezt már megszoktam a hosszú idő alatt, mióta itt élek.
Amit viszont nem tudok, és nem is akarok megszokni, az az új szokás, hogy néhány görény a parkon, majd járdán keresztül autózik rendszeresen a Garibaldi és a Krúdy utcák között. Van út, de az kb. 200 méterrel hosszabb.
– Ott megyek, ahol akarok, nem mindegy magának? – mondta az egyik gyökér pár perce, mikor megállítottam, és kérdőre vontam (éppen szembe autózott a járdán…). Aztán gázt adott.
Félreléptem, de nekem bizony nem mindegy. Nem túl sok zöld terület maradt már a városban…

Vasárnapi kétképes

Mert ha lehet pénteki egyképes, akkor miért ne lehetne vasárnapi kétképes mondjuk szombatról?
Íme itt van. Tegnap este Száraz Tamás majd a Nap együttes koncertjét néztük, hallgattuk meg a SóstóSerfeszten. A hangosítás nem volt jobb, mint két hete, ismét otthon maradt a magas és mély hangsáv, akik nem engedték el a koncertre a dinamikát sem. Egyébként a koncertek rendben voltak, nem a zenészeken múlt a megszólalás, ők mindent megtettek, a műsorok kifejezetten jók voltak.
Mind Száraz Tamásé,

mind pedig a Nap együttesé.

Levonás

Igazán örülök neki, hogy vannak olyan rendezvények Sóstón, amilyeneket évek óta szorgalmazok. Ezek lehetőségek a helyi előadóknak, hogy megmutassák magukat, és lehetőség a helyieknek és a turistáknak, hogy kellemes délutánokat töltsenek Nyíregyháza üdülőövezetében.
Tudom, kicsit telhetetlennek tűnök, amikor azt mondom, van bőven helyi formáció, aki bemutatkozhat. 😉 Szóval jók ezek a rendezvények, de van pár dolog, amit meg kellene fontolni.
– Megérdemelnének ezek az előadók is egy rendesen megszólaló hangosítást.
– Nem annyira jó érzés, hogy – ártalmatlannak mondott – vegyszereket szórnak repülőgépről a közönség fejére. Biztosan lehet más alkalom a permetezésre.
– Ha este kilencig van piac, és este 10-11-ig tömegrendezvény, ne zárjon be este nyolckor az egyetlen nyilvános WC, illetve legyenek mobil WC-k.
Azt gondolom, ezek jogos elvárások, de jöjjenek a jó dolgok.

Kicsit késve sikerült Sóstóra érnünk, így kimaradt a Sárkányhajó verseny, a Kaland Old Rock zenekar és a Burattino bábszínház előadása.
A Szimering együttes koncertjének valamelyik részénél érkeztünk, kellemes kora délutáni közönség marasztaló volt.

A következő képen a Sárkányhajó verseny eredményhirdetését láthatod.

A legjobban megszólaló koncert Száraz Tamásé volt. Ha lemaradtál a műsorról, két hét múlva, szombaton ugyancsak Sóstón hallhatod majd, vagy csütörtök esténként a Jessicában.

A főzőverseny eredményhirdetéséről is van ám képem, kicsit elfogultan a Bluesers csapata, akik rendkívül jót főztek.

Nem volt könnyű napjuk a Bluesers tagjainak, hiszem a főzés után még egy koncertet is lenyomtak.

A napot pedig a Pán Péter koncertje zárta.

Ismét csak azt mondom, jók ezek a rendezvények, remélem, sok hasonló lesz még nyáron. Levonva a tegnapi rendezvény tanulságát: az emberek kimennek Sóstóra, ha van miért.
Lesz, vagy lesznek majd fotóalbum(ok) is a délutánról. jöhet a következő rendezvény. 😉

Álom fesztivál

Szombat délután néhány perccel három előtt értem a Kossuth térre. Padokat pakoló zöld pólós embereket láttam. Kicsit bosszankodtam, hogy miért néhány perccel a színpadi rendezvény kezdete előtt kell kipakolni, de örültem, hogy látványos, sokrétű kirakodóval kedveskednek a délutáni program látogatóinak.

Pár lépés után ért a meglepetés. Nem kipakoltak, hanem el. Megtudtam, három óráig lehetnek kipakolva, mert “addig tart a rendezvény”. Nem értettem, és azóta sem értem.
Tudom, hogy a háromkor, a nagyszínpadon kezdődött eseménynek mások voltak a szervezői, mint a délelőtti történésekéi, de a teljes program Városnapokként, azaz egy rendezvényként volt többé-kevésbé hirdetve…

Nyíregyházán számos zenei formáció, zenész, énekes működik, nem csak a könnyűzene műfajában. Legnagyobb részük munkája mellett, hobbiból. Azt gondolom, mind a zenészek, mind a városlakók körében megvan az igény arra, hogy Nyíregyházán is megismerhetők, bemutathatók legyen azok a produkciók, amelyek sokszor az ország távoli részére is elviszik Nyíregyháza jó hírét.
Egy szomorú történés kapcsán múlt évben az In memoriam Shulcz emlékkoncerttel a szervezők, a fellépők és a közönség bebizonyították, összefogással sok mindent el lehet érni. Lehet tovább álmodni.
Az álom egy nagyszabású, egész várost átölelő, több helyszínes zenei fesztivál, melynek ebben az évben még nem nőhettek ki a szárnyai, de bízom benne hogy eljön az idő, mikor ez megvalósulhat Nyíregyházán. Hiszem, tudom, a múlt évi, és a szombat délutáni program szervezőiben megvan a kitartás, és ha szabad utat kapnak, megvalósítják azt, amire – azt gondolom – nem csak én várok évek óta.
Minden tiszteletem az övek, és azoké akik érdek nélkül partnerek ebben. Drukkolok nekik, én a híradason kívül ennyit tehetek.

Zenés hétvége

Vadregényes környezetben, a romokban heverő BuSzaCsa udvar mellett, a parkolóban rendezték meg hétvégén a Halat-Vadat GasztroFeszt-et. Zeneileg a szombati nap jó része volt vállalható számomra, illetve vasárnap dél körül ellátogattunk a Pán Péter zenekar fellépésére, és terveztünk egy ebédet is, ha már gasztro…

A szombati időjárás inkább a pálinkázásnak kedvezett, szerencsére remek italokkal készültek, és persze a koncertek is nagyon jók voltak.
A programot a Nap együttes kezdte. Nekik jutott a technika beállításának feladata is. Szerencsére a kezdeti egybenmorgásból viszonylag hamar sikerült hallgathatót csinálni.
A fesztivál fellépőit nagyrészt a múlt évi Sóstó Serfeszt előadóiból válogatták, így kiszámítható volt, a Nap koncert végeztével nagyjából mikor kell visszatérnünk a BuSzaCsa parkolójába.
Nem sokkal a Zenith koncertkezdése előtt érkeztünk vissza kicsit melegebben öltözve, mint délelőtt. Megérte. Mind a koncert, mind a melegebb ruha. :)

Az estét számunkra a Bluesers zárta, és azt mondom, érdemes volt fagyoskodnunk.
Vasárnap fél 12 körül érkeztünk. Kiderült, a teljes délelőtti színpadi program elmaradt, de a Pán Péter játszani fog. A bejáratnál szembesültünk azzal, hogy nem csak a kulturális program lett hiányos, hanem az ételeket sem tudják a meghirdetettnek megfelelően kínálni. A belépőjegyért cserébe hal vagy vad ételt lehetett volna választani, de ezt valamiért csak halászlére módosították. Elgondolkodtunk, hogy bemenjünk-e egyáltalán, de úgy gondoltam, a zenészek iránti tiszteletből mindenképpen megváltjuk a belépőt, az étel lehetőségét pedig elajándékoztuk.
A Pán Péter koncertje után – ami simán megérte az ötszáz forintot 😉 -, mikor Kocsis Janika átadta a CD-t a technikusnak, gyorsan elindultunk a Twin Peaks-be egy finom cézár salátára.
A két napot most két képbe sűrítettem, aztán jönnek majd a fotóalbumok a koncertekről.
A cézár salátáról nem lesz több. :)

Kiállítási rend

Írtam tegnap, hogy a napi sétám nem minden helyéről lesz képem. Legalábbis képsorom, mert egy-egy mozzanattal azért illusztrálni fogom az írásokat.

A szombat reggel fotókiállítás nézegetéssel kezdtük. Kettő is volt Nyíregyházán, amiről tudtam, így mindkettőt megnéztük.
A Váci Mihály Kulturális Központban Reményi József képeiből rendeztek kiállítást. A képek a II. világháború idején készültek, és a kórházvonaton szolgálatot teljesítő katonatiszt mindennapjait örökítik meg.
A kiállítás érdekes, és különleges, ajánlom a megtekintését, melyre március 17-ig van lehetőség.
Ami miatt nem csak az Ajánló, hanem a Dörmögő rovatba is bekerült az írás, az a kiállítás megrendezésének módja.
Már egy korábbi fotókiállításnál is zavart, hogy a félhomályos teremben kell nézegetnem. Gondolom, a takarékosság miatt mellőznek mindenféle megvilágítást bízva a kintről beszűrődő fényben. A másik a paravánok elrendezése.
A tárlat rendezői kifejezetten tiltják az anyag bármilyen engedély nélküli felhasználását, ami természetes is. Az illusztrációmon ezért szerepelnek elhomályosítva a képek. Azt azonban legalább a “jólvanazúgy” kategóriába sorolom, hogy fotókiállítás közepén a paraván mögül félig ki/belóg egy tv, amelyen reklámfilm megy. Talán ezekre érdemes lenne odafigyelni, mert ehhez csak kis odafigyelés kell. Megérdemelné a kiállító és a kiállítás is.

A másik kiállítás a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár harmadik emeletén berendezett, Danilás László és Danilás László János fotóit bemutató “Kárpátalja – a hely, ahol születtem” című fotókiállítása. A hónap végéig látogatható tárlatot is ajánlom, hiszen olyan tájakra kalauzol, amelyek bár helyileg viszonylag közel vannak, mégis bizonyára kevesen látogattak el oda.
Nekem itt is volt kis gondom a paravánok elhelyezésével, mert olyan sűrűn voltak, hogy nehezen lehetett igazán megnézni a képeket. Pedig hely lett volna a társalgóban egy tágasabb rendezésre. Talán legközelebb.

A leírtak ellenére mindkét kiállítást ajánlom, mert a fotóanyagok megérdemlik a figyelmet.

Kocsonyafesztivál

Tíz éve február végén volt az első alkalom, hogy részt vettem az ország talán legkorábbi szabadtéri fesztiválján. Nem bántam meg, sőt, ahogy tehettem, rendszeresen vissza is tértem Miskolcra, a Kocsonyafesztiválokra.
Nagyon szerettem ezeket a napokat, mert pont olyan volt minden, amilyennek én elképzeltem. Vendéglátás, kedves emberek, remek koncertek, kirakodóvásár, mosolygós eladók, és ki tudja még, mi minden.
Jó volt így indítani az évet, mindjárt kis kikapcsolódással.
Az utolsó két évben már a szervezők küzdöttek a túlélésért. Aztán bedarálta őket a gépezet. A Kocsonyafesztiválból egy gyenge mulatós klón lett, elvesztette a régi hangulatát, így már nem érdekel. De annak a pár évnek az emlékei, amelyet ebben a kellemes környezetben töltöttem, örökre megmaradtak.
És megmaradt sok-sok kép egy olyan fesztiválról, amelyet ma is szívesen látnék.
Az sem véletlen, hogy pont ezt a képet választottam, melyre ha klikkelsz, végignézheted az összes albumot a valamikori Kocsonyafesztiválról.
KLIKK

Vakáció

Felnőttek a gyereket. Nem volt egyszerű életük a Griswold családban.
A nagyvilág szinte csak nyaralásaikon keresztül ismerhette meg életüket, de ez is pont elég volt. Mind a megismeréshez, mind a nagyvilágnak :)
Illetve csak lett volna, ha a sokadik rókabőrt is eszükbe nem jut lehúzni a családról.
A Családi vakáció, az Európai vakációt, a Karácsonyi vakációt és a Vegasi vakáció után a fantáziadús Vakáció cím jutott a legutóbbi résznek.
Mint írtam, a gyerekek felnőttek, és épp úgy örökölték az apa szerencsétlenségét, mint ahogy a film örökölte a korábbi részek poénjainak jó részét, sőt, szinte a történetet is.
Nagyon meglepett volna, ha a nem próbálnak a nagyon gyenge filmen legalább azzal javítani, hogy az eredeti szereplők is előkerülnek, igaz, csak pár percre. Sajnos sem Chevy Chase-nek, sem pedig Beverly D’Angelo-nak nem ez lesz a legemlékezetesebb szerepe, azt gondolom, inkább a nevükkel próbáltak húzni a filmen.
Aki nem látta a korábbi filmeket, vagy legalább valamelyiküket, annak lehet szórakoztató is akár.
Igazán nekem személyesen egyetlen poén jött be akkor, mikor vasárnap egy fél napos buszozás közepén elhangzott a párbeszéd:
– Hány óra az út pontosan?
– 12.
…de ez is inkább a helyzet miatt, ahol elhangzott.
Itt a film előzetese, hátha nem tudtalak lebeszélni róla 😉

Zempléni kirándulás

Az új év első világgá menése mindjárt az év második napjára esett, és a füzérradványi Károlyi-kastély volt a fő úti cél. Mikor legutóbb arra jártam, a kastély eléggé leromlott állapotban volt kívülről. Múlt évben a park esett át hatalmas átalakításon, érdekelt, milyen lett az összkép.
Mindjárt az elején el kell mondjam, nekem csalódást okozott. A kastély állapota tovább romlott, bedeszkázott, nyitva felejtett/hagyott ablakok jelezték, nem ez volt a fő fejlesztési cél.
A kastély főbejáratától remek turista képeket lehet készíteni az átalakított parkról, ha ügyel az ember arra, hogy kihagyja a kompozícióból a megcsonkított fákat.
A park közelebbről már nem nyerte meg annyira a tetszésemet. Öncélúnak éreztem az átalakítást, ugyanakkor befejezetlennek is. A nagy tó partján, a korláton belüli két fának szerintem nem sok ideje van már és a kis tó mellett álló romos épületmaradvány funkciója sem tiszta számomra. Sajnos a park öreg fáit is “megnyírták” – erre biztosan a balesetveszély a magyarázat -, és a bejárathoz közeli romos épületet is elkerülte a gondoskodás.
A most következő képeken igyekeztem nem a leírtakat megjeleníteni, sokkal inkább egy kellemes képet megőrizni a helyről, ahová biztosan nem térek vissza egy ideig. Remélem, a felújítás folytatódik felújításként, és nem átalakításként. Megérdemli a környezet.
A kirándulás válogatott képeit az ittenire klikkelve nézheted meg, a végén néhány kőkapui pillanattal.
KLIKK