Kategória archívum: Koncert

Ezen a nyárvégén abban a szerencsében volt részem, hogy két olyan koncerten is ott lehettem, ahol ritkán hallható, de igen különleges zenét hallgathattam.
A szép emlékű I. Etno-folk Sörfesztivál a Bordó Sárkány Régizene Rend mesterei személyében hozott csodálatos zenét Nyíregyházára, a VIDOR Fesztiválon pedig az Ordo Vagorum nevű formáció kápráztatta el a belváros sétálgatóit hasonló zenével.
Valahol egy hozzászólásban olvastam a kérdést, miszerint nem lehetne-e, hogy ezek a mesteremberek képviselnék az országot külföldi dalfesztiválokon. Én ezt azzal bővíteném, hogy nem lehetne-e, hogy ilyen kiváló zenészek ilyen színvonalas műsorral ne csak fél órákat kapjanak például a VIDORon. Nem mondhatjuk, hogy szét volt terhelve idén a nagyszínpad, és a nagyszámú közönség is méltóbb körülmények között élvezhette volna a műsort.
Az Ordo Vagorum volt tehát a nem nagyszínpados fellépők közül idén a messze kiemelkedő, számos nagyszínpados fellépőt maga mögé utasított véleményem szerint.
Két helyszínen léphettek fel. Ezeknek a képeit láthatod, ha klikkelsz.

Ahogy fogynak az elérhetetlen VIDOR albumok a képtáramból, úgy jönnek az egyre jobb események.
A minap a legjobb nem koncert fellépők, a Szombathelyi Kötélugró Klub műsoráról készült fotókat nézegethetted, hátra van még a legjobb kisszínpados – értsd: nagyszínpadra való – koncertet adó csapat, ma pedig a vitathatatlanul legjobb nagyszínpadon fellépő társaság koncertképei jönnek.
Ők Ferenczi György és a Rackajam néven írták be magukat az idei VIDOR Fesztivál történetébe.

Ma az amerikai kontinensre utazunk (márhogy úgy arra), egy különleges ország különleges zenéjével, kultúrájával ismerkedünk.
Az ország Kuba, a zenekar a Ska Cubano, a helyszín a VIDOR Fesztivál, az időpont szeptember másodika.
Ma az idei VIDOR zárókoncertjéről osztok meg képeket, és ehhez fűzök pár szót.
Ismeretségi körömben sokan várták ezt a koncertet. Nem azért, mert ezzel befejeződik a fesztivál, hanem mert mikor legutóbb nálunk járt a Ska Cubano, felejthetetlen emlékeket hagytak.
Már hogy úgy általában, mert nekem valahogy kimaradtak az emlékeim közül.
Idén hatalmas tömeg volt a zárónapon, és úgy döntöttem, én is maradok a tér közepén, a Csík koncerten megszerzett helyemen.
Az a fajta zene, amit a Ska Cubano játszik, nem tartozik a kedvenceim közé – olyan ez, mint a parasztbácsi és a zsiráf viszonya… szép, szép, de otthonra nem kéne -, az élő zenének azonban lehet egy olyan varázsa, amikor nem biztos, hogy a zene tart a helyszínen, sokkal inkább a hangulat.
Mert a hangulat az páratlan volt, az előadás fergeteges, és idén is inkább a mozgás,a show maradt meg számomra, mint a zene. Szerencsére ezt fényképezni is eredményesebb
Klikkelj a képre, és nézd meg, hogy láttam a koncertet.

Bár még koránt sem tartok a VIDOR Fesztivál befejező írásánál, most mégis a záró nap egyik koncertjéről szólok. Ez pedig a Csík Zenekar koncertje.
Az eseményre a szervezők is nagyon készültek, jókora tömeget vártak a Kossuth térre, ezért a padok is eltűntek a térről. Számításaik beváltak, a teret már a koncert kezdete előtt megtöltötte a várakozó tömeg, amely ujjongva fogadta a színpadra érkező zenekart.
A műsor pedig olyan volt, amely maximálisan kiszolgálta a közönséget. Nekem talán pont ez volt a bajom vele. Túlságosan populáris volt, túlságosan feldolgozás centrikus. Csak halkan jegyzem meg, remélem, a közönség kiszolgálásában nem jutnak el Lagzi Lajos feldolgozásig…
A koncert egyébként nagyon profi volt, a zenészek kiválóak, összeszokottak, az előadás hibátlan. Talán Csík Jani tűnt kicsit fáradtnak.
Mindamellett a közönség megkapta, amiért eljött (pont azt), és ezt díjazta is a visszatapsolással. Számomra azonban koránt sem ez volt a VIDOR legjobb koncertje.
Azért képek ma is vannak, klikkelj!

Még mindig van pár vidoros albumom…
Bár a Prímástalálkozó név elvileg leszűkíti a zenészek körét, de a VIDOR közönsége már tudta, hogy ennél lényegesen többet kap ezen az estén, hiszem három évvel korábban már tanúja lehetett ennek a rendkívüli produkciónak.
A hegedűsökön, – Pál István “Szalonna” és Vizeli Balázs – kívül olyan nevek erősítették a csapatot, mint Balogh Kálmán a cimbalommal, Dresch Mihály a fúvósokkal, három remek énekes, Herczku Ágnes, Korpás Éva és Lakatos Róbert, valamint a gitárvirtuóz Both Miklós.
A fesztivál egyik legjobb koncertjét láthatta a Kossuth teret megtöltő közönség.
Te pedig – akár ott voltál, akár nem -, felidézheted az este pillanatait, ha klikkelsz a képre.

Balogh Kálmán vitathatatlanul Magyarország legvirtuózabb cimbalmosa, a maga köré épített Gipsy Cimbalom Band pedig egy olyan formáció, amely a világon bárhol megállja a helyét.
Köszönhető ez annak, hogy repertoárjuk nem szűkül be egy kisebbség zenéjére, hanem számos irányzatot magában foglal. Mindezt pedig olyan átéléssel, kedvvel adják elő, amellyel maradandó emléket hagynak a nézőkben.
A virtuóz hangszerkezelésű társakkal ezen az estén is felejthetetlen koncertet adtak.
A koncert fotóalbumát a képre klikkelve éred el.

A hétfői VIDOR nap volt az első, amikor műsor közben sikerült táncházat csinálni a színpad előteréből.
Persze ez csöppet sem volt meglepő, hiszen a talpalávalót a Magyarpalatkai Banda szolgáltatta.
Igaz, produkciójuk nem hozott képileg kiugró látványt – ültek, álltak a színpadon, és zenéltek -, ezzel azonban sikerült olyan hangulatot teremteniük, hogy jópáran táncra perdültek.
Ez igazán annak magyarázatául is szolgál, hogy miért ilyen pici a fotóalbum, amihez a táncolókra klikkelve juthatsz.

A mai bejegyzésben a kettes szám lesz a domináns.
A VIDOR Fesztivál második koncertje volt az Acquaragia Drom (ákvárádzsá drom, köszi Enikő ) akik két éve jártak legutóbb a VIDORon, másodszor nyitó napon, és ismét hatalmas sikert aratva.
Ja, ők voltak azok, akik a színpad előtti kordont kinyittatták a koncert végén… idén is, mint két éve, azaz másodszor
Aznap éjszaka a koncertek után hazaérve valami olyasmit írtam, hogy ezt a napot nehéz lesz felülmúlni. Végülis szerintem sikerült, de ez semmit nem von le az olasz csapat teljesítményéből. Szívből, és lélekkel zenéltek. Látszott, hogy nem műsort adnak, hanem azt csinálják, amit szeretnek. Lesz még talán két-három fellépő, akiről ezt elmondhatom majd, de mindenképpen az egyik legközönségbarátabb, legközvetlenebb csapat volt.
Fergeteges műsorukat idézem fel azzal a fotóalbummal, amelyhez a Sandokan által tartott bőgőre klikkelve juthatsz.

Kicsit csapongok a VIDOR Fesztivál eseményei között. Gondolom, a cím is meglepő, és amit most mondok majd, az aztán igazán meglepő lesz.
A fesztivál szombatjáról és vasárnapjáról ez az egy bejegyzés szól összesen. Amolyan “legyünk túl rajta” bejegyzés lesz.
És akkor legyünk túl rajta.
Szombat délután a Tintás Barnes koncertjére mentem a belvárosba. Ez remekül is sikerült, jó hangulatot teremtettek. A délután többi részében hangulatképeztem, majd jött a nagyszínpad.
A Técsői Banda már előző ittjártukkor sem nyerte el a tetszésemet, most sem volt ez másként.
Azért megvártam a második fellépőt a Trio Rosenberget.
Ők nagyon színvonalas zenét játszottak, de stílusukból adódóan nem tudták velem elhitetni, hogy a VIDOR Fesztiválon vagyok. Ez így volt korábbi látogatásukkor is.
Szóval elmondhatom, hogy a délutáni hangulaton kívül a Tintás Barnes volt az, aki hozta a szintet nálam.
Vasárnap már csak egy fellépő volt a nagyszínpadon, előtte délután bóklásztam kicsit, és ismét hangulatképeket gyűjtöttem. Ennek a délutánnak a csalódása volt a Fullcontatct is, az esti koncertről pedig kb. 5 perc után menekültem el.
Túl vagyunk hát a hétvégén beszámolóilag, és örülök, hogy megszabadultam ettől a tehertől.
A többi koncertnapról ennél sokkal jobb tapasztalatom van, így már csak pozitív VIDOR beszámolóim lesznek.
A pár kép, amit a fuvolás lányra klikkelve megnézhetsz a hétvége koncertképeit tartalmazza. A hangulatképekkel még visszatérek majd, de napi bontás nélkül.