Kategória archívum: Fotóalbum

Ezen a nyárvégén abban a szerencsében volt részem, hogy két olyan koncerten is ott lehettem, ahol ritkán hallható, de igen különleges zenét hallgathattam.
A szép emlékű I. Etno-folk Sörfesztivál a Bordó Sárkány Régizene Rend mesterei személyében hozott csodálatos zenét Nyíregyházára, a VIDOR Fesztiválon pedig az Ordo Vagorum nevű formáció kápráztatta el a belváros sétálgatóit hasonló zenével.
Valahol egy hozzászólásban olvastam a kérdést, miszerint nem lehetne-e, hogy ezek a mesteremberek képviselnék az országot külföldi dalfesztiválokon. Én ezt azzal bővíteném, hogy nem lehetne-e, hogy ilyen kiváló zenészek ilyen színvonalas műsorral ne csak fél órákat kapjanak például a VIDORon. Nem mondhatjuk, hogy szét volt terhelve idén a nagyszínpad, és a nagyszámú közönség is méltóbb körülmények között élvezhette volna a műsort.
Az Ordo Vagorum volt tehát a nem nagyszínpados fellépők közül idén a messze kiemelkedő, számos nagyszínpados fellépőt maga mögé utasított véleményem szerint.
Két helyszínen léphettek fel. Ezeknek a képeit láthatod, ha klikkelsz.

Ahogy fogynak az elérhetetlen VIDOR albumok a képtáramból, úgy jönnek az egyre jobb események.
A minap a legjobb nem koncert fellépők, a Szombathelyi Kötélugró Klub műsoráról készült fotókat nézegethetted, hátra van még a legjobb kisszínpados – értsd: nagyszínpadra való – koncertet adó csapat, ma pedig a vitathatatlanul legjobb nagyszínpadon fellépő társaság koncertképei jönnek.
Ők Ferenczi György és a Rackajam néven írták be magukat az idei VIDOR Fesztivál történetébe.

Ma az amerikai kontinensre utazunk (márhogy úgy arra), egy különleges ország különleges zenéjével, kultúrájával ismerkedünk.
Az ország Kuba, a zenekar a Ska Cubano, a helyszín a VIDOR Fesztivál, az időpont szeptember másodika.
Ma az idei VIDOR zárókoncertjéről osztok meg képeket, és ehhez fűzök pár szót.
Ismeretségi körömben sokan várták ezt a koncertet. Nem azért, mert ezzel befejeződik a fesztivál, hanem mert mikor legutóbb nálunk járt a Ska Cubano, felejthetetlen emlékeket hagytak.
Már hogy úgy általában, mert nekem valahogy kimaradtak az emlékeim közül.
Idén hatalmas tömeg volt a zárónapon, és úgy döntöttem, én is maradok a tér közepén, a Csík koncerten megszerzett helyemen.
Az a fajta zene, amit a Ska Cubano játszik, nem tartozik a kedvenceim közé – olyan ez, mint a parasztbácsi és a zsiráf viszonya… szép, szép, de otthonra nem kéne -, az élő zenének azonban lehet egy olyan varázsa, amikor nem biztos, hogy a zene tart a helyszínen, sokkal inkább a hangulat.
Mert a hangulat az páratlan volt, az előadás fergeteges, és idén is inkább a mozgás,a show maradt meg számomra, mint a zene. Szerencsére ezt fényképezni is eredményesebb
Klikkelj a képre, és nézd meg, hogy láttam a koncertet.

Bár még koránt sem tartok a VIDOR Fesztivál befejező írásánál, most mégis a záró nap egyik koncertjéről szólok. Ez pedig a Csík Zenekar koncertje.
Az eseményre a szervezők is nagyon készültek, jókora tömeget vártak a Kossuth térre, ezért a padok is eltűntek a térről. Számításaik beváltak, a teret már a koncert kezdete előtt megtöltötte a várakozó tömeg, amely ujjongva fogadta a színpadra érkező zenekart.
A műsor pedig olyan volt, amely maximálisan kiszolgálta a közönséget. Nekem talán pont ez volt a bajom vele. Túlságosan populáris volt, túlságosan feldolgozás centrikus. Csak halkan jegyzem meg, remélem, a közönség kiszolgálásában nem jutnak el Lagzi Lajos feldolgozásig…
A koncert egyébként nagyon profi volt, a zenészek kiválóak, összeszokottak, az előadás hibátlan. Talán Csík Jani tűnt kicsit fáradtnak.
Mindamellett a közönség megkapta, amiért eljött (pont azt), és ezt díjazta is a visszatapsolással. Számomra azonban koránt sem ez volt a VIDOR legjobb koncertje.
Azért képek ma is vannak, klikkelj!

Még mindig van pár vidoros albumom…
Bár a Prímástalálkozó név elvileg leszűkíti a zenészek körét, de a VIDOR közönsége már tudta, hogy ennél lényegesen többet kap ezen az estén, hiszem három évvel korábban már tanúja lehetett ennek a rendkívüli produkciónak.
A hegedűsökön, – Pál István “Szalonna” és Vizeli Balázs – kívül olyan nevek erősítették a csapatot, mint Balogh Kálmán a cimbalommal, Dresch Mihály a fúvósokkal, három remek énekes, Herczku Ágnes, Korpás Éva és Lakatos Róbert, valamint a gitárvirtuóz Both Miklós.
A fesztivál egyik legjobb koncertjét láthatta a Kossuth teret megtöltő közönség.
Te pedig – akár ott voltál, akár nem -, felidézheted az este pillanatait, ha klikkelsz a képre.

Balogh Kálmán vitathatatlanul Magyarország legvirtuózabb cimbalmosa, a maga köré épített Gipsy Cimbalom Band pedig egy olyan formáció, amely a világon bárhol megállja a helyét.
Köszönhető ez annak, hogy repertoárjuk nem szűkül be egy kisebbség zenéjére, hanem számos irányzatot magában foglal. Mindezt pedig olyan átéléssel, kedvvel adják elő, amellyel maradandó emléket hagynak a nézőkben.
A virtuóz hangszerkezelésű társakkal ezen az estén is felejthetetlen koncertet adtak.
A koncert fotóalbumát a képre klikkelve éred el.

A hétfői VIDOR nap volt az első, amikor műsor közben sikerült táncházat csinálni a színpad előteréből.
Persze ez csöppet sem volt meglepő, hiszen a talpalávalót a Magyarpalatkai Banda szolgáltatta.
Igaz, produkciójuk nem hozott képileg kiugró látványt – ültek, álltak a színpadon, és zenéltek -, ezzel azonban sikerült olyan hangulatot teremteniük, hogy jópáran táncra perdültek.
Ez igazán annak magyarázatául is szolgál, hogy miért ilyen pici a fotóalbum, amihez a táncolókra klikkelve juthatsz.