Kategória archívum: Általános

Egy régi képet találtam így mára.
Lesz jobb is

Itt az internetes világban akkor találkozhatsz rádiógombbal, mikor több lehetőség közül csak egyet engednek választani. Kis kerek pötty, ha az egyiket bejelölöd, a korábbi jelölés megszűnik.
Amiről most igazán írni fogok, az a két évvel ezelőtti eseménylánc. Nagyjából ezekben a napokban szűnt meg sugározni a Sláger és a Danubius rádió. Elég nagy visszhangja volt az akkori eléggé vitatható döntéseknek. Ki gondolta akkor, hogy nem kell két év, és ilyenekre már fel sem kapjuk a fejünket. Sőt, ilyenebbekre sem. Beletörődős nép vagyunk, vághatják a fát a hátunkon, mi közben még rőzsét is gyűjtünk a favágónak…
Visszatérve a rádiókra a megszűntek helyett újak lettek, kezdetben nagyon pancserek, majd szépen átvették elődeik stílusát, műsorait. Tulajdonképpen fölösleges cirkusz is lehetett volna a néhány nap eseménye.
Mára aztán szinte hallgathatatlan lett mindkettő, sőt, kevés kivételtől eltekintve az összes, hasonlóan a televíziós csatornákhoz.
A rádiógomb azonban olyan, hogy ha egyiket sem választod, marad a default. Amit valaki más kiválasztott neked.
A rádiógomb már csak ilyen…

Lassan a végéhez közeledik a házunk felújítása. Lassan szokom, hogy nem a koszos, elszürkült színek fogadnak.
Kívülről is hozok majd képeket, de legyünk túl a nehezén A lépcsőházba beköszöntött az ősz. Az biztos, hogy könnyű lesz hazatalálni (bocs a mobiltelefonos képérrt)

Hagyok kis időt, hogy elgondolkodj, mi is jut eszedbe a cím olvastán.
Nem ér még megnézni a képet.
Megvan?
Most megnézheted a képet.
Ugye nem erre gondoltál?
Tegnap “régicéges” találkozón vettem részt. Sikeresen felelevenítettük a régi szép idők emlékét, szóval dumáltunk egy jót, miközben az erdőszél hidegét tűzrakással, szalonnasütéssel űztük el.
A reggeli ébredés után kinéztem, mi változott a nagyvilágban így ünnep reggelére.
Gyorsan letettem arról, hogy az erkélyen KVzom, azt most nikecell lapok uralják, egyszerűen építési raktárként működik.
Több biztató dolog egyike, hogy ha a lépcsőházba nem tudok bejutni – valamelyik lakótársnak még mindig kevés volt az idő a kaputelefon előnyeinek feldolgozásához, és továbbra is kulcsra zárja az ajtót -, az állványon eljuthatok az erkélyig.
Addig is elkezdem kitalálni, ki lehet a kulcsmániás. Tegnap kizártam két földszinti szomszédot, akiket felcsengettem, hogy engedjenek be a zárt ajtón. Miután ők is hangos szóval emlegették a kulcsmániás vérfertőző családi kapcsolatait, őket nyugodtan kizárhatom.
Még kilenc maradt, de mint tudjuk, csak egy maradhat

Boldog születésnapot, Gergely!
Mulassunk

Emlegetem néha a házcsomagolásunkat, de igazán még nem meséltem róla.
Azt hiszem, kár lett volna meghalni anélkül, hogy ezt át nem élem
Az úgy kezdődött, hogy a ház lakói elhatározták, hogy fel kell újítani a házat, mert drága az energia, meg mindenki fázik, meg csúnya is már, meg a szomszéd házban is csinálják.
Azt hiszem, ez volt, ami legtöbbet nyomott a latban.
Ez úgy öt éve történt.
Azóta járogattunk lakógyűlésekre, néha eljött valaki a Lakszövtől is, hogy ne legyen olyan belterjes az együttlét.
Az ország szekere közben szép lassan gurult lefelé a lejtőn, és idén ősszel már biztos volt, hogy a mi életünkben ennek a háznak a felújítására már senki nem ad egy vasat sem, nekünk kell összedobni.
Nem volt hát mire várni, elhatároztuk, felújítunk.
Lett vállalkozó, pénzintézet, aki hajlandó volt adósságba verni minden lakót, az esős évszak is közeledett, tehát minden adva volt a munka megkezdéséhez.
Jöttek hát a nikecell-mágusok, és elkezdődött a munka.
A ház szigetelésének technológiájával nem untatlak, de pár kalandot megosztok.
Ablakcsere. Ez volt a legsimább, pedig ettől féltem legjobban.
Majdnem két nappal csere előtt sikerült megtudnom, mikor kell itthon maradnom. Gyorsan összeszedtem mindent, amivel takargatni lehet, és a lakás átalakult.
Jöttek az ablakosok, és pár óra alatt úgy kicserélték az összes ablakot, hogy össze is takarítottak maguk után, és nem hittem a szememnek, hogy ezt (viszonylag) milyen tisztán is lehet csinálni.
Pár nap várakozás után – és este hatkor üzenve, hogy másnap tízkor nálunk lesz – előkerült egy – állítólag – kőműves. Rokonságunkban van e szakmához kötődő, így már gyermekkoromban szembesülhettem azzal, hogy a falat téglából, és malterból építik. No, ez már a múlt. Bár a malter maradt, valamilyen érthetetlen okból az ablak belső keretét is nikecellből vágta ki a népművész. Állítólag ez már így szokás.
No, ő aztán csinált olyan rendetlenséget, hogy nem hiszem, hogy az én életemben eljön az az idő, mikor nem találok majd nikecell törmeléket a lakásban.
Aztán újabb pár nap múlva csengettek. Hoztuk a párkányt – mondták, és valóban elkezdtek párkányokat ragasztgatni az ablakokhoz.
Közben kívül is serényen folyt a munka. Ma már három oldala elkészült a háznak, és ebből csak egyet kell újrafesteni, hogy eltüntessék a múlt sötét árnyait. Erről bővebben ITT olvashatsz.
Most éppen ott tartanak, hogy ma hazaérve két nagy kupac nikecellt találtam az erkélyen.
A háznak ez az oldala azért jó, mert minden erkély itt van, így komoly építőanyag raktárak épülhettek ki.
A lakótársak közben kezdik használatba venni az újdonságokat.
Van, aki az alig elkészült párkányra gyűjti összes pusztulófélben lévő mályváját, és szorgosan öntözgeti dacolva az északi oldal mostoha időjárásával. Van, aki a munkásokat igyekszik szórakoztatni, nehogy egysíkúak legyenek, és csak az építkezéssel foglalkozzanak.
És van valaki, aki azzal szórakozik, hogy kulcsra zárja az elektromos záras ajtót.
No, az ő kezére pályázom. Elhatároztam, hogy letöröm, ha nem szokik le róla, mert ha már mégiscsak lesz az a működő kaputelefon, jó lenne nem leszaladgálni ajtót nyitni.
Szóval röviden: szokjuk az újat…

Kicsit benéztem a Forma1 kezdését, így gyermekműsorokat néztem fél óráig.
Először egy macinak nevezett valami talált fél pár zoknit, amiről csak ő nem tudta, mire való.
Aztán hajók bulit szerveztek a fényes kikötőben, de miután a szakadt halászhajó beleakadt a világításba, és magával vitte, mentek utána bulizni.
Sok volt ez nekem így hajnalban

Pár éve ilyentájt mindig jön egy értékelés az eddigiekről.
Pár éve ez még mindig július 13-ára esett pontosan.
Azt hiszem, múlt évben sikerült szakítani a hagyományokkal, mikoris egyszerűen elfelejtettem 13-án írni a dologról.
Idén sincs értékelés, lehet, lesz a napokban, de mára nem készült el.
És akkor nézzük, mit is jelent a 6?
Például a képen 5 repülőgép + 1 sárkányrepülő.
Vagy 4 légcsavarág + két pasi.

Vagy egyszerűen csak ma 6 éve indítottam a Képeskönyvemet.

Este ismét összejövünk a lépcsőházban.
Nagyjából ugyanazok, aki szoktak.
Ismét megpróbáljuk útjára indítani a ház felújítását.
Hátha végre sikerül.