Újabb kóstoló

Eljutottam hát annak a szombat délelőttnek az elmeséléséhez, amikor Sóstón, a Múzeumfaluban a Kóstolja meg Magyarországot! című rendezvényen vehettem részt.
Szeretek a Múzeumfaluban téblábolni csak úgy is, de ha valamilyen rendezvény van, annak méginkább örülök. Remek hangulatot teremt, keretet ad a környezet a különféle programoknak.
Ennek a rendezvénynek pedig már jó hagyománya van, nem csoda hát, ha fél tíz körül már ott voltam.
A nap még a felhőket próbálta áttörni, mikor én már a haltisztítást fényképezgettem.
Aztán sorra jártam a portákat. Mire az első körrel végeztem, már igen szép idő volt, és a nagy sütés-főzésben annak ellenére megéheztem, hogy én semmit nem főztem.
Elég volt látni a finomabbnál finomabb, különleges ételeket, kicsit füstölődni a kemencénél, belenézni a mézeskalácsszív tükrébe, beszélgetni a lapcsánkát sütő, a szilvalekvárt főző nénikkel, megkóstolni az észt sört, a tarpai pálinkát.
Csoda, hogy megéheztem? 🙂
Ahogy évek óta rendszeresen visszatérnek a vállaji asszonyok a rendezvényre, úgy térek én is vissza hozzájuk a remek strudlit megkóstolni.
Most is így történt, és gondoltam, leírom a készítését.
A leírás a Múzeumfalu gondozásában már negyedik alkalommal megjelenő receptkönyvből való, az illusztrációt én készítettem:

Strudli
Hozzávalók:
1 kg liszt, 4 tojás, só, tejföl, 1 e.k. zsír.
A töltelékhez túró, lekvár, krumpli.
Elkészítése:
A lisztet 2 egész tojással és 2 sárgával, kevés sóval, tejfellel, zsírral lágy tésztává dolgozzuk össze.
2 részre osztjuk. Az egyik részt kinyújtjuk – nem túl vékonyra. A kör alakú tészta egyik felére tölteléket teszünk.
A tészta másik felét ráhajtjuk, ujjainkkal a széleket jól benyomkodjuk.

Nyújtófával tenyérnyi kockákra osztva lenyomkodjuk, hogy összetapadjon a tészta, majd derelyemetszővel felvágjuk.
Bő, forró olajban kisütjük.

Krumplis töltelék: 1/2 kg krumplit meghámozunk, kis kockákra vágjuk és sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, és 2 tojás fehérjével, 1-2 evőkanál tejfellel megtörjük, összekeverjük. (Ezt jó előre elkészítjük, hogy kihűlve kenhessük a tésztára.)
Ha lekvárral töltjük, jó sűrű szilvalekvárt használjunk, hogy ne folyjon ki.
Túró töltelék esetén kevés krumplit keverjünk a túróba, és úgy kenjük a tésztára.

Persze korántsem ez volt az egyetlen étel, amit megkóstoltam.
Hiba lett volna kihagyni a lapcsánkát, és ha már lépésről lépésre végigkövettem a pásztortarhonya készítését, azt is
megízleltem.
Persze a Múzeumfaluban az a jó, hogy mindig van valami más is, mint az aktuális esemény.
Sütöttek-főztek például a Veterán autósok-motorosok is, és persze elhozták járműveiket.
Lehetett lovagolni, és lovaskocsizni is, és ha netán a ló elhagyja a patkóját, volt egy kovács is, aki azonnal pótolta volna.
Szóval ha most kihagytad az eseményt, ne feledd, bizonyára jövő szeptemberben is lesz hasonló.
Addig pedig marad ez a képes beszámoló.
Jókora album, hozz kaját, és üdítőt, aztán klikk a képre!

Rockünnep a Lovardában

Ahogy hétvégén olvashattad, a Friss Rádió a nyálzene ellenes küzdelem következő lépéseként megmutatta azt, hogy miként lehet igazi hangszereken, igazi énekesekkel igényes, hatalmas érdeklődésre számot tartó, több órás, közel száz fellépős koncertet rendezni.

Debreceni zenészek hívtak vendégeket, így igen érdekes felállású csapatok jöttek létre.
A Lovarda kapuja kevéssel 7 után tárult ki.
Mikor a Moto-Rock zenekar rázendített, a külső karéjok már megteltek.
Deep Purple, P. Mobil, Santana… és már el is repült a bemelegítésre szánt idő.
Talán emlékszel még arra, mikor a nyálzene ellenes 12 pontról írtam.
Nos, ennek felolvasása után eskü következett, majd hirtelen a középkorban találtuk magunkat.
A Hollóének Hungarica megjelenése sem volt mindennapi, erre a napra összeállított műsoruk pedig az egyik legkülönlegesebb része volt az estének.



Ha azt mondom Lux, remélem nem csak a fénytan jut eszedbe.
Saját számaikon kívül Cream, és Toto feldolgozásokat is hallhattunk.
Jó volt látni, hogy aki egyszer megtanult szívvel zenélni, idősebb korára sem felejti el. Erre mondják, ilyet nem pénzért csinál az ember :-)
A Frogshow-t hallottam már pár éve, a KGST Party-n. Akkor is tetszett, most pedig csellistát és énekesnőt is hoztak magukkal, és ezzel korántsem mondtam el mindent a műsorukról…
Jantyik Zsolt egy szál gitárral vállalta az egyre gyarapodó közönség lekötését a színpadrendezés idejére.
Szükség is volt kis csendes zenére, mert ami ezután következett, az igazi zúzás volt.



A Replika a Tankcsapdás Lukács Lacival erősített, majd a két Trisóshoz csatlakozott egy Fotelpatkány, így teljes lett a gárda.
Nem tudom, ismered-e a Katvanhoe zenéjét, ha igen, (meg ha nem is :-) ) elmondom, hogy Brutin kívül a Rocksuli egyik tanára, Tóth Ilona Csilla is színpadra lépett velük. Ja, LGT zene is volt :-)
Aztán egy szőke, hosszú hajú nő jelent meg a színpadon.



FelRÉMlett bennem ifjúkorom Metal Lady-je.
Szerencsére ez a rémlufi pillanatok alatt szétpukkant.
Elmondom, ezen a részen dobtam a legtöbb képet.
Nehezen bírtam követni Jessie Galante mozgását…



Olaj volt a tűzre következő csapat.
A Hadházi, Váradi, Bruti tri(s)ó, valamint Paszti, Labi, Zúzó, és Gekko, azaz az erősített Benzin :-D
Majd ismét a múltidézés, irány a Balaton. Nomeg az Európa Kiadó :-)
Mi jöhet még? – kérdezheted.
Megmondom.
AC-DC… szóval képzeld el a Thunders című számukat.
Nemis! Kezdd el hallgatni, és mikor a címadó rész van, helyettesítsd be a Sándor szóval…
No igen. Ők az ez alkalomra összeállt Spatzen Jódler Sextett…



Ismét kis üzemanyag, most Kerozin. Meg kis Szeg. Meg Derzsi Vezér a Diktátorból immár ásó nélkül.
Velük lépünk át a szombatba.
Ismerős arcok következnek.
Lassan a teljes P. Box csapat megfordul a színpadon, külön csapatokban.
Most Korin a sor.
Whitesnake dalokat hallgatunk.
Lassan érezzük, közeleg a vég.
A gépemnél mindenképpen :-)
A kártya megtelt, – szerencsére van tartalék :-) – akksi pedig csak a vakuban lévő…
Vaku a táskába, akku a gépbe :-)
A színpadon ismét Jessie Galante. Nem tudom, hogy bírja.

Aztán finálé.
Megtellik a színpad az este fellépőivel.
A rock örök és elpusztíthatatlan!
a fotoalbumhoz klikk a képre

Nagy utazás

Nem, nem vártam meg a vetítést, és a Pici sem vendégszerepelt most városunkban.
Egészen másról van szó.
Mai beszámolómban valahonnan Magyarországról indulunk el, elhaladunk Afrika partjai mellett, Iránon, Bulgárián, Románián keresztül ismét visszatérünk kis hazánkba, majd keleti ritmusok kíséretében Franciaországban pihenünk meg.

Kedd este Lakatos Róbert, és a RÉV zenéje fogadott bennünket a téren. Igen sokféle zenét hallhattunk tőlük, én mégsem találtam meg köztük azt, ami “nekem való”. Ez bizonyára az én hibám, mert a közönség olykor “vevő volt” a műsorra.

Igazi tömeg azonban a koncertjük után kezdett gyülekezni a téren, és mikor néhány afrikai zenész megjelent a színpadon, már egy tűt sem lehetett elejteni… vagy ha mégis, nem nagyon volt érdemes 🙂
Lura színpadra érkezését már a néhány napja megszokott üdvrivalgás kísérte.
Miután megbeszélte a közönséggel. hogy angolul fognak kommunikálni – mármint a közönség, és ő 🙂 -, röviden mesélt a Zöld-foki szigetekről, majd kezdetét vette a mozgalmas, zenét, táncot, mesélést magában foglaló remek hangulatú koncert.
Mikor a koncert végefelé a színpad mögé keveredtünk, már valahanyadik ráadás előtt szaladt le Lura a színpadról, majd követte a zenekar is.
A színpad mögött boldogan összeölelkeztek, és már indultak is vissza a következő ráadáshoz.
Ekkor “készítettem” a képet.

Ígérem, azért ilyen képeket nem nagyon fogok feltenni, csakhát mikor megláttam a hátsó színpadképet, nem állhattam meg, hogy ne szerencsétlenkedjek a park korlátján kicsit a kölcsi-fényképezőgéppel. Különös kontraszt ez az előző bejegyzés képajánlója után 🙂

Szerdán egyedül sétáltam fel a térre. Valamivel hét előtt érkeztem, így hallottam még pár taktust a Takarékpalota mellett játszó emberkéktől, de mire odaértem, már pakoltak.
No, irány a tér, a szokott pad a tér túloldalán.
Útközben egy lány sietett el mellettem. Gondoltam, nem akarja lekésni a koncertet.
Aztán kiderült, ő az egyetlen, aki nem tud lekésni egyetlen Palya Bea koncertet sem 😀
A koncert közben néha lejegyeztem ezt-azt, mert kitalálok marhaságokat magamnak, ha már a fényképezőgépem nem lehet velem 😉
Ami pár perc után megfogalmazódott: olyan volt a koncert, mintha nem is lett volna színpad. Mintha a közönség körbeülte volna az előadókat egy tábortűznél.
Közvetlen hangú felvezetések, rendkívül magas színvonalú, kidolgozott produkciók – holott néhánynak csak munkacíme volt még -, összeszokott csapat.
Rá kellett jönnöm, nem a cimbalommal, mint hangszerrel van bajom, mint ahogy előző két nap fellépőinél gondoltam.
Nem mindegy, ki porolja a hangszert! Itt fantasztikus volt, ahogy szólt.
És fantasztikus volt az is, amikor a szakszofon-ének párbajba belefecsegett a cimbalom.
Szóval a Salif Keita koncert után a második helyre került nálam az összes eddigi koncertet figyelembe véve. Nagyon szorosan a második helyre…

Ezután nagyon nehéz dolga volt Thierry Titi Robin csapatának.
Nekem kicsit monotonnak tűnt, mintha mindig ugyanazt játszaná.
A koncertjükből nem is a buzuki hangja maradt meg bennem, hanem a percussion szóló. No, az nagyon durva volt! Az a srác erre született!

A csütörtök ismét két jelentős koncert napja volt.
Este 7-től Lajkó Félix triója várta a közönséget, majd pedig Afrika Hercegnője, Dobet Gnahoré Elefántcsontpartról tette emlékezetessé az estét.
Ezekről részletesebben nem tudok mesélni, mert sajnos nem voltam ott.

Gedeon bácsi, a Csókkirály

…persze hiába állítanám, hogy csak ez a két sláger volt a repertoár, úgysem hinnéd el.
Meghát a képeken is látszik, hogy a lányok is kivették részüket az éneklésből.

Tudom, most arra vagy kíváncsi, kik is énekeltek péntek délután a Kossuth téren?
Ezt tőlem most nem fogod megtudni.
Mondták ugyan, de a rövidtávú memóriám igen rossz, hosszútávú meg nincs is…

…szóval valami ilyesmi 😀

Kisvárdán a Kifutó nevű rendezvényen tűntek fel az énekesek.
Mostanában elég sok remek énekest hallottam – énekelni.
Azon gondolkodtam hazafelé, hogy ha ilyen tehetségeink vannak, miért nyomják belénk folyamatosan a médiák a tucatzenét?

2005

Még néhány perc, és vége ennek az évnek is.
Ismét voltak teljesült, és megvalósulatlan fogadalmak, elért, és továbbra is elérhetetlen álmok, olykor nevettünk olykor sírtunk, néha megijedtünk, majd megnyugodtunk, hallgattunk, és kiabáltunk, találtunk, és elveszítettünk.

Még néhány perc, és elkezdődik egy újabb év.
Ismét fogadalmakat teszünk, egy percre elgondolkodunk, mit is kellene még elérni, mik várnak ránk a csendes hétköznapokon, majd fölemeljük a pezsgőspoharat, halk pohárcsendülés, egy mosoly, és már el is indult….

…közbevetőleg…

…elkészült a sörbencsülök, és a számláló is jó :-D

2005-ből…

…alig fél nap van hátra, ideje elgondolkodni a fogadalmakon :-D

Gond

Úgy tűnik, van némi probléma a freeweb szerverével, ami eddig nálam csak a számláló eltűnését eredményezte.
Remélem, ahogy szoktak, most is hamar úrrá lesznek a dolgokon, másrészt nagyobb gondom sose legyen ;-)

Jövök még az idén (ha tudok) :-)

Betlehem

Pár
napja,
a karácsony előtti
havas estén
egy órára
életre keltek a bábuk
néhány lelkes ember jóvoltából.
Akkor
a Művészeti
Szakközépiskolások
műsorát örökítettem meg,
most

a
bábuk
“életképét”.

Tükör

“A tükör csapda, az ördögök fegyvere
A világ szebb felét el ne takard vele,
Kislány ne higgy a tükrödnek…”

Fölöttünk a kék ég…

Nnna, ilyen a szép ősz, nem a szakadóesős.

Elvágódás

Ez a cím a ma reggeli munkahelyresétám közben többször eszembe jutott, persze kicsit más összefüggésben :-)

24.-én egy “újság” landolt a postaládámban.
Megszoktam már, hogy a nagyáruházak szemetesnek nézik a ládámat, különösebben már meg sem lepődök. Ez azonban most más volt.
Nem írom le konkrétan mi volt a kiadvány, mert jöhetett volna a másik oldalról is. SZVSZ a véletlen műve az oldal, ezügyben semmit nem vethetnek egymás szemére a hölgyek, urak…
De azt megkérdezem: Ki az az agyament, aki egy évben három napot nem bír ki anélkül, hogy ba.. piszkáljon másokat?
Remélem, az egész tisztelt szerkesztőbizottság karácsonyfája alatt CSAK politikai szórólap volt.
Mi lesz itt még? :-(

Csillagkapu

Lámpák

Jézuska

Nézzük hát, mi is van a fa alatt? :-)
Azt hiszem, elkészültem a módosítással, és ha első ránézésre nem veszed észre, akkor elég jól dolgoztam. Itt, a főlapon nem sok módosítás történt. Leszálltam a földre, és a menüben a Fotóim feliratot a Képtár feliratra cseréltem, sajnos a valósághoz ez van közelebb. Szép lett volna még a Galéria szó is, de az sem fért az arcomra…
Az igazi változás mégis e felirat mögött van. Ha már a képek olyanok, amilyenek, reszeljek legalább a kereten :-)
Egyrészt – mint írtam korábban – mennyiségi okok miatt úgyis költöztetni kellett a képek egy részét, másrészt ráfért egy kis rendezgetés.
Bontogasd tehát a csomagolást!
…ja, és mégegy. A P. Mobil karácsonyi szokása, hogy ingyenesen letölthetővé tesz különleges zenéket. Most a P. Box 1983-as koncertje tölthető le pár napig innen.